- A Nagykanizsai Polgári Egyesület hívására ma már a tizenkettedik alkalommal jöttünk ide, az õ szavaival szólva: „Hogy életünket és szabadságunkat megtartsuk.” Január 1-je Kanizsán a szabadságunkért való kiállás megkerülhetetlen alkalmává vált. Egy köztiszteletben álló ember úgy fogalmazott: ez a mi Békemenetünk. – köszöntötte a Deák téren, Petõfi szobránál az ünneplõket a házigazda egyesület nevében Kóré Péter.

Eljött végre az idõ,
Hol megmutatjuk a világnak,
Hogy méltók vagyunk-e élni
Vagy megértünk a halálnak?

Ha életrevalók vagyunk,
Nem fog a vész bírni vélünk,
És ha élhetetlenek,
Nem érdemeljük, hogy megéljünk.

A születésnapos költõ versével köszöntötte a hallgatóságot Dénes Sándor alpolgármester, majd a hazaszeretetrõl szólva II. János Pál pápa szavaival folytatta: „A haza javát fenyegetõ minden veszély alkalmat nyújt (és felszólítást jelent) a szeretet bizonyítására. A haza tehát igen súlyos valóság. Úgy tûnik, hogy amiként a család, úgy a nemzet és a haza sem helyettesíthetõk más valósággal.” Minket, akik évrõl évre összejövünk Petõfi Sándor születésnapját ünnepelni, nem tudnak megtéveszteni azok az arctalan, ám nagyon is arcátlan erõk, amelyek a modernség, az európaiság nevében a legszervesebb közösségeket, a családot, a vallási közösségeket, a nemzetet idejétmúlt múzeumi tárgyaknak tekintik. – szögezte le. - A magyar nemzet szellemi, anyagi és lelki erejének összpontosítása, azaz a nemzeti integráció kulcsa önmagunkban, az önmagunkról való gondolkodásunkban van. Újra kell tanulnunk megtapasztalni azt, hogy érdemes közösségben létezni. „Vagyunk, vagyunk! És akarunk még lenni!...” – zárta köszöntõjét Reményik Sándor soraival városunk alpolgármestere.

Magyarország környes-körül füstölög,
Kossuth Lajos szent ágyúja dübörög.
Maga fújja az angyali trombitát,
harcba hívja Magyarország sok fiát.

Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évben,
letekintett az Úristen a Földre.
Onnan nézte egész Magyarországot,
hogy harcolnak benne a szép huszárok.

- tolmácsolta megrendítõen gyönyörû hangján egy ötödik osztályos piarista diák a népdalt, majd az Isten áldja meg a magyart… kezdetûvel folytatta. Ezután lépett a mikrofonhoz Cseresnyés Péter országgyûlési képviselõnk, Nagykanizsa polgármestere, hogy a Házelnök úrnak erre az alkalomra írott levelét megossza:

Tisztelt Ünneplõ Közösség! Kedves Kanizsaiak!

Petõfi Sándorra emlékezni az új esztendõ elsõ napján jó jel. Azt szokták mondani, hogy amilyen az év elsõ napja, olyan lesz a többi is. Köszönöm Önöknek, hogy minden évben, a „legzegernyébb” január elsejéken is eljönnek, hogy - Babits szavával szólva - Petõfi szemébe nézzenek, s hogy merik meglátni, merik idézni igazi arcát. Felidézésével a költõ visszatér, a költõt visszaengedik a szívükbe.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„Nekünk két okunk van vitézeknek lennünk: hogy életünket és szabadságunkat megtartsuk, és hogy ne piruljanak miattunk a másvilágon õseink, kik hajdan naggyá és tiszteltté keresztelék szívök vérével a magyar nevet!” - írta 1849 januárjában az akkoriban még kétségbeejtõ hadi helyzet miatt csüggedõk buzdítására. Sokan voltak, akik Petõfivel együtt hitték, hogy a hazáért és a szabadságért érdemes küzdeni és érdemes dolgozni. Közös erõfeszítésük után a hadihelyzet megfordult, s a világ egyik legjobb hadseregét az ország csaknem egész területérõl ki tudta verni a szinte a semmibõl megszervezett honvédsereg.
Az új esztendõ kezdetén mondhatnánk-e ennél szebbet és igazabbat mai helyzetünkre? Nekünk is vitézeknek kell lennünk, mert minden nap meg kell küzdenünk a magyar szabadságért, hogy rólunk nélkülünk senki ne hozhasson döntést. Nekünk is meg kell küzdenünk, és meg kell dolgoznunk az életünkért - a magunk, családunk életéért, a nemzet megmaradásáért és gyarapodásáért.
Küzdelmes esztendõnek nézünk elébe. Mérlegre kerül mindaz, amiért az elmúlt három és fél évben dolgoztunk.
Átvágtuk a nemzet életét szorongató ördögi béklyók jelentõs részét. Az egyszerûsített honosítással 500 000 magyar kapott újra állampolgárságot, s vele visszakapták a választójogot is. Kiterjesztettük a közteherviselést az eddig kiváltságos helyzetet élvezõ külföldi tulajdonú cégekre és bankokra. Megkezdtük az államot, önkormányzatokat, családokat szorongató adósságcsapda szétfeszítését, mely csapdát az elõzõ kormányzat hagyott hátra maga után. Megkezdtük a Magyar Honvédség megújítását, újjáépítve az önkéntes tartalékos rendszert.
Új, szilárd erkölcsi talapzaton nyugvó Alaptörvényt hoztunk létre, amely méltó õseink alkotmányához, s ezzel egyidõben megújítottuk a teljes magyar jogrendet. Mindeközben rendbe tettük az államháztartást, stabilizáltuk az ország pénzügyeit, megteremtettük a gazdaság s vele a jövedelmek emelkedésének lehetõségét, megvédtük a nyugdíjakat, s a nemzet jövõjének biztosítása érdekében újjáépítettük a családtámogatási rendszert.
Bár nagyon nehéz helyzetbõl indultunk, nagyot haladtunk. Mégis, csak az út kezdõ lépéseit tettük meg. Az igazi változásoknak a lelkekben kell megtörténniük, s 2014 majd megmutatja, mire volt elég mindaz, amit megtettünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
„Petõfinek minden magyar szívében van egy tisztaszobája” - mondja Móra Ferenc, s igaza van. Mindannyiunkat megérint az a minden áldozatot vállaló elkötelezettség, a maga életét nem számító bátorság és odaadás, amivel a költõ hozzáadta a maga részét a nemzet újjászületéséhez. Idõrõl idõre be kell lépnünk ebbe a tisztaszobába, hogy fejünket felemelve, szívünket megtisztítva éljük az életünket igaz módon, bátran és egyenesen, egymás javára és örömére.
Azt kívánom mindannyiunknak az új esztendõre, hogy - egymáshoz és a hazához hûek maradva - méltóak tudjunk lenni Petõfihez.
Tisztelettel és barátsággal köszönti Önöket:

Kövér László
2013. december havában

- Hölgyeim és Uraim, rendhagyó ez a január 1-je. Egyesületünk a meghívóban azt kérte, ne csak egy-egy gyertyát vagy mécsest hozzanak. Azt kértük, frissítsék föl, amint gyermekkorunkban valamennyien elsajátítottuk – a Nemzeti dalt. Szükség van mindenki tudására. Ma nem hallgatunk versmondót. Kérem, bátran, hangosan mondjuk együtt, abban a tudatban, hogy hazánkról, gyermekeink, unokáink jövõjérõl van szó! Legyen ez a vers a mi válaszunk a Házelnök úr levelére. – szólt az egyesület elõzõ elnöke, majd látványosan az ünneplõk felé fordította a mikrofont. A közel száz résztvevõ – köztük fiatalok, gyerekes családok – egy emberként mondta a „Talpra magyar”-t. A 2014-es Petõfi ünnep ezután az immár hagyományos gyertya, mécses elhelyezéssel folytatódott. Dobri Lajos hagyományõrzõ huszárjai – akárcsak az ünnep elején a Himnuszt – a záró Szózatot és Székely himnuszt is tiszteletadással illették, majd a Klapka induló hangjaira vonultak el:

Föl, föl, vitézek, a csatára!
A Szent Szabadság oltalmára.
Édes hazánkért hõsi vérünk
Ontjuk, hullajtjuk nagy bátran, míg élünk.

Föl, föl, látjátok lobogómat.
Indulj utánam robogó had!
Zeng-dörg az ágyú, csattog a kard,
Ez lelkesíti csatára a magyart.

Híres Komárom be van véve,
Klapka György a fõvezére.
Büszkén kiáll a csatatérre:
Hajrá, huszárok! Utánam, elõre!