A nagykanizsai Kaán Károly Természetvédõ Egyesület szervezésében a dél-zalai város volt a helyszíne a Természet- és Környezetvédõ Tanárok Egyesülete (TKTE) idei közgyûlésének és három napos találkozójának. A Benedek Miklós fõszervezõ által vezetett – zalai, somogyi és szlovéniai természeti és kulturális értékeket bemutató – határon átnyúló szakmai kirándulások felejthetetlen élményt nyújtottak az ország minden részébõl érkezett pedagógusoknak. A találkozó alkalmával elegyedtünk szóba Vida Gábor akadémikussal, a TKTE tiszteletbeli elnökével.

– Egyesületünk fontosságát fémjelzi, hogy a természet-és környezetvédelem manapság mindenhol az egész világon a figyelem középpontjában van, s ezen belül a tanárok tudnak a legtöbbet tenni, hiszen – az ifjúság nevelésével foglalkozva – ezt a gondolatot már fiatal korban beleültetik a gyerekekbe – vélekedett a profeszszor. – Nos, mirõl van szó? Sokan nem tudják még azt, hogy fenntartható fejlõdésrõl beszélve, már nem fenntartható az egész világunk, mert tulajdonképpen a természeti tõkénket fogyasztjuk, tehát a jövõ generációtól vesszük el a különbözõ természeti javakat. Ezért egy másféle szemlélettel kellene ehhez a kérdéshez hozzányúlni: valahogy azt kellene megoldani, hogy a fogyasztás ne legyen a gondolatok középpontjában. Nem szabad annyira anyagiasnak lenni, nem szabad csak a pénzre gondolni, hanem egy kis mértéktartásra, szerénységre, természethez való közeledésre kell nevelni az ifjúságot.

– A pedagógusokat miként lehet „megfertõzni” ezzel a pozitív szemlélettel?
– Rendezvényeinken mindig vannak elõadások, magam is tartottam már vagy hat alkalommal, ahol elmagyarázom azt, hogy milyen a jelenlegi helyzet a világ egészében, mit tudunk ezen belül a tudomány mai állása szerint tenni, mit kell továbbadni az ifjúság felé. Például az úgynevezett élõvilág sokfélesége – a biodiverzitás – ami manapság szintén sokat szerepel különbözõ fórumokon – , ezzel kapcsolatosan nem tudja senki sem igazán, hogy akkor most tücsköt, bogarat kell megvédeni, vagy pedig valami fontosabb dologról van szó. A tudósok rájöttek manapság arra, hogy az élõvilágnak ez a sokfélesége tartja életben ezt az egész bolygót, mert a változatosság az alapja egyrészt a jövõbeli evolúciós változásoknak, másrészt pedig a hatékony napenergia hasznosításnak, amibõl tulajdonképpen az ember is részesül, hiszen mindenféle gazdasági javunk voltaképpen a napenergia konvertálásából származik.
– Miként látja Magyarország jövõjét a biodiverzitás és az ökológia szempontjából?
– A biodiverzitást tekintve Magyarország jól áll az Európai Közösségen belül, mert viszonylag több a megõrzendõ értékünk, de éppen ezért a felelõsség is sokkal nagyobb! Tulajdonképpen mindenhol vannak jelei a romlásnak, bár az EU-ban történt egy célkitûzés, hogy 2010-re megállítjuk a biodiverzitás pusztulását, de sajnos még nem mutatkozik ennek a célkitûzésnek az eredménye, sõt, úgy tûnik, hogy nem is fog sikerülni. Ezért kell nekünk már most megtenni olyan intézkedéseket, melyek révén az ifjúság is felismeri, hogy meg kell védenünk a változatosságot, és sok esetben éppen a gazdasági érdekek ellenében kell ezt a biológiai változatosságot megõrizni, ami nem könnyû döntés manapság.
– Ez azt jelenti például, hogy még több nemzeti parkot kellene létrehozni?
– Nem feltétlenül nemzeti parkból kell több, hanem jobban oda kell figyelni és jobban vigyázni kell arra, ami érték ma az országban megvan. Igaz, hogy – mondjuk – egy autópályaépítés például itt Nagykanizsán és térségében is biztos, hogy nagyon sokféle gazdasági növekedési tényezõt segít elõ, de azt kell sajnos látnunk, hogy a gazdasági növekedésnek korlátjai vannak. Be kell látnunk, hogy egy olyan Földön élünk, amit nem tudunk nagyobbítani, és hogyha meg akarjuk õrizni a jövõ generációnak az élet- és mûködõképességét az ökoszisztémában, akkor ezekre már most úgy kellene reagálni, hogy – bizonyára sokaknak nem tetszõ érvet mondok ki – vissza kellene fogni a gazdasági növekedést. Ez bizony mostanában nem egy divatos kifejezés, hiszen mindenütt arról beszélünk, hogy a gazdasági növekedést kell fokozni, holott valójában ezáltal a jövõnket fogyasztjuk el – fejtette ki Vida Gábor akadémikus.
Gelencsér Gábor