Tisztelt Szerkesztõség!

Hónapok óta szándékomban volt reagálni a Kanizsa Lokálpatrióta Hetilap XXV. évfolyam 27. száma 2013.08.29-i cikkére (a Szentgyörgyvári-hegy fosztogatóival kapcsolatban), de csak most késztetett „Olvasói levél” megírására a gyakori és rendszeresen visszatérõ tolvajlásokat megoldó „FAGYÁLLÓS GAZDA” esete.

A fosztogató és romboló gazemberek határtalan telhetetlensége ellen – a mai törvénykezés betartásával – a védekezés lehetetlen. Az én esetemben is így van, és ma már én sem mernék kíséret nélkül a Szentgyörgyvári házamhoz ellátogatni, ott tartózkodni, mert életveszélyes volna.

A Szentgyörgyvári hegy IV. hegyháton lévõ telkünket édesanyám 1942-ben vásárolta, 22 ezer pengõért. Ez nagy pénz volt, nagy érték, de sokkal jelentõsebb érték, rang, tisztesség volt a hegyi gazdák közösségébe tartozni, ami egyúttal elkötelezettséget, felelõsséget, feladatot jelentett a hegy ázsiójának megtartásához, a „varázsához”, hangulatához. Tökéletes volt a köz- és vagyonbiztonság. Ezt a normát az 1950-es években – a felparcellázott nagybirtokok révén – nagyon sok új tulajdonos is átvette, akik becsületesen kertészkedtek szabadidejükben, telkeiken. A probléma a gazdák öregedésével, elhalálozásával és az „alkalmi” munkavállalókkal kezdõdött, akik többnyire alkoholbarát, munkakerülõ, ügyeskedõ férfiak voltak, és megtetszett nekik a kötetlen életmód, a helyzet adta olcsó megélhetési, gyarapodási, szórakozási lehetõség. Megvetették lábukat, telkeket is vettek, baráti köröket alkottak és a számuk egyre nõtt. Az elmúlt kb. 5 évben pedig a tömeges állandó lakóként bejelentkezettek megpecsételték a hegy sorsát.
A mi telkünk elpusztítása az 1990-es években kezdõdött, elõször csak terménylopásokkal. 2003-tól a kerítések ellopása következett, 2005-ben ellopták a 3 méter széles fagerendákra szerelt, kovácsoltvas pántokkal, fagerendákból összeállított bejárati kaput. 2006-ban kivágták és az utolsó gallyig ellopták, (fõleg a szomszédok) a képen látható, kb. 200 éves szelídgesztenye fánkat. 2009-ben betörtek a házunkba is és sok tárgyat, bútorokat, szerszámokat elloptak és az ott tartott pót-tartalék kulcsokat. Ezt követõen kényelmesen, gyakran jártak be. 2012-ben a szõlõmûvelés eszközeire került sor (szõlõprés, daráló, hordók, stb.). 2013-ban, vagyis tavaly nyáron észleltük, hogy már csak a falak és az odahordott szemét van ott. Ellopták a vaskályhákat, „sparheltet”, vas üstházat üsttel, a szobában pedig elbontották, elvitték az értékes, nagyon szép cserépkályhánkat és amit még találtak.
Üzenem a Szentgyörgyvári hegy tulajdonosainak, addig védjék értékeiket, amíg nem késõ, amíg még megvannak, és olyan hatásos módon, ami véget vet a tolvajkodásoknak.

Tisztelettel: egy öreg, beteg ingatlantulajdonos