Mindenrõl Zsiga, a falu „bikája” tehet. Irigylésre méltó helyzetével tisztában is van a snájdig kecskebak, akit 9, tüneményes szépségû kecskehölgy rajong körül. Zsiga nem fukarkodik férfiúi képességei megcsillogtatásával, ugyanis évente tejre hozza háreme összes tagját. Amellett, hogy alfahímnek és hármas-, sõt még négyes ikrek büszke édesapjának is mondhatja magát, neki köszönhetõ a kecskehölgyek által „fõszezonban” produkált több (száz) liternyi tej is, amit nem csak a kisgidák szeretnek. Ugyanis ebbõl a „kecskenedûbõl” készülnek – sok más mellett – az ínycsiklandó krémsajtok, a kekszek, a joghurthabok, az ordakrémek, a parenyicák, a savóalapú édesítõk vagy épp’ a fürdõbombák. Persze, Zsiga a számos képessége mellett arra már nem kapott felhatalmazást a Teremtõtõl, hogy mindezeket maga készítse el. A munkát meghagyja gazdájának, Gálné Kiss Viktóriának, aki Magyarszerdahelyen saját állat-birodalmát, a Héthatár Kecskefarmot vezeti.

„Vidéki élet, nyugalom, kecskék, finom ízek, mennyei illatok és elviszem a hátamon az egész világot” – így éli mindennapjait Viktória családjával együtt, a zalai falucska keleti szegletében. Helyzete lehet irigylésre méltó is, ám ezért, hogy így tölthesse napjait, térben és idõben nagy utat járt be…
Egyszer azonban hirtelen gondolt egyet, és virágkötõ vállalkozásával párhuzamosan elkezdett lábasjószágokkal foglalkozni. A kecskéket mindig szerette, ekkor került a képbe Lujzi, aki egyébként a késõbb létrejövõ Héthatár kecskefarm „alapító” tagjának számított.
– Õ volt számomra a legkedvesebb. Azon kívül, hogy csodálatos édesanya volt, s élete közel 14 éve alatt majd’ 30 gidának adott életet, tõle és vele tanultam meg sok mindent. Azt viszont még magam sem hittem volna soha, hogy egyszer klánként fogunk élni. Az évek viszont szapora állományt és rengeteg új jövevényt hoztak, mi pedig megalakítottuk a Héthatár Kecskefarmot. Ma már valóságos „kecskedömping” tombol az udvarunkon, amikor kicsik születnek. Idén sem lesz ez másként, hiszen több várandós anyánk van, akik ellés után nemcsak a gidákat tudják tejjel ellátni, pláne a leválasztást követõen – mutatja büszkén az áldott állapotban lévõ kecskemamákat a gazd’aszszony, állandó kísérõjével, a riasztóberendezésnek is kiváló, érces hangú kis pulival, Matyival.
A Héthatár Kecskefarm vezetõje nem „húsként” tekint állataira. Tisztában van vele, hogy lelkük van. A kecskéknek, Jucusnak, Zitának, Jolánnak, Lilinek, Orsinak, Grétának, Lucának, Sárának, Sütinek, sõt még a „Don Huan” Zsigának is, de lovaknak, a több száz kilós Zsaninak, a falabella (törpeló) Panninak és a csõdör párjának, Manónak, ám érzõ lény még a papírdobozban téli álmot alvó Sün Balázs is.
– Velük élek, velük lélegzem. Kivétel nélkül mindegyikükkel, ám örök és soha nem múló szerelmeim a kecskék. Akkor is, amikor takarítom a lakhelyüket, vagy amikor játszom velük s szeretgetem õket, illetve amikor a tejükbõl készítem a sajtokat, szappanokat, édességeket. Mert muszáj volt – már anno is – a sok tejet hasznosítani, így jött az ötlet a gasztro-kézmûveskedéshez.
Amit úgy kell elképzelni, mint igazi kémia órák sorozatát, ugyanis a több tucatnyi féle étek, desszert, ital, kozmetikum – mielõtt mások otthonába, vagy asztalára kerülne – komoly kísérletezésen megy keresztül. Mert hát kecsketejsavóból édesítõszert készíteni, vagy a kecskesajtot megfelelõ állagúra, ízûre elõállítani nem könnyû munka. S még sorolhatnám azt a rengeteg mindent, amit Viktória kitalál és „elõvarázsol” saját kútfõbõl, szakkönyvekbõl és a világhálóról. Készítményei iránt nemcsak a megyébõl érdeklõdnek, hanem Németországból és Angliából is.
– A kecsketejnek intenzív íze és illata van. Sokan idegenkednek tõle. Nem volt nehéz megszerettetned az ebbõl készített termékeket az emberekkel?
– A kecskék növényevõ állatok és több állattal ellentétben nem esznek meg mindent. Így „tisztábbak” is, bár az tény, hogy a tejük jóval erõsebb, mint például a tehéné. Ugyanakkor ennél egészségesebb is a kecskenedû és számos „gyógyhatása” is van. Tény, ennek a tejnek ugyan van jellegzetes íze, illata, ám mindezt nem lehet egy készítményemben sem érezni. Talán azért, mert viccesen szólva „megboszorkányozom” õket, aki kóstolta, az tudja. Tehát a sajtjaimnak, a joghurtoknak, a vajaknak, a szappanjaimnak olyan bukéja van, amilyen fûszert épp tartalmaznak. De ott van például a mysos, a kecsketejsavóból készült nyalánkság. Hogy is lehetne érezni ebben a savóillatot, amikor szinte az egész karamell?! Az emberek már csak olyanok: amit nem kóstoltak, vagy nem ismernek, arról is elõszeretettel ítélkeznek. Éppen ezért ízleltetem meg másokkal, amit sajtolok, sütök-fõzök, elõállítok. Ma már nagyon sokan keresik, fogyasztják s használják, amit szívvel, tudással és szeretettel készítek. Ez nekem is hatalmas nagy öröm, hogy az egészséges, vidéki ízeket, vagy a különlegességeket ilyen sokan szeretik.
– Apropó, ízek és zamatok. Semmiért sem mész a boltba, vagy a szomszédba. Amivel dolgozol, az csakis háztáji alapanyag lehet. A Gál család birtokán ezek szerint minden megterem?
– A fûszerkertemben 44 féle fûszernövény van, a levendulától, a rozmaringon, a körömvirágon át (ezekbõl még olajok is készülnek) minden megtalálható nálunk. Így ami a kezeim közül kikerül, annak csakis „hazai” íze van. Bár, a holt-tengeri iszapos szappanom azért kivétel ez alól. Viccet félretéve, csakis a legjobb alapanyagokból dolgozom. Vegyük például az étcsokis szappant, ami a legmagasabb kakaótartalmú csokiból készül, a baconos parenyica meg házi szalonnából. Ez utóbbi esetében arra is ügyelek, mivel füstölt sajtról van szó, csakis akácfával legyen megfüstölve. Ami pedig a kertünket, udvarunkat illeti, zöldség-gyümölcs egyaránt bõségesen terem, tehát el vagyunk látva rendesen minden földi jóval… Van egy mondás: az vagy, amit megeszel, ez igaz is, azonban kiegészíteném azzal, hogy nem mindegy – már csak magad miatt sem - mit eszel. A termelõi étkeknek pedig párja nincs, még köszönõviszonyban sincsenek a génkezelt, bolti produktumokkal.
– Sok mindennel foglalkozol. Család, fõzés, sütés, sajtolás, kert, állatok és még sorolhatnám. 24 órás munka falusi embernek lenni?
– Inkább 48. Persze, aki szívvel és szeretettel csinálja, annak nem fáradtság, mert az állatokat nem csak szeretgetni, gondozni is kell. Nap, mint nap, reggeltõl estig. A lovakat ugyan a férjem és a kisebbik lányom látja el, az állatsereg többi tagjával magam „birkózom” meg, bár nekem ez nem teher. A kecskéim közül többen nemsokára anyai örömök elé néznek. Zsiga kitett magáért tavaly is, reméljük, idén sem lesz másként. Tejük meg ugye csak ellés után van a kecskemamáknak, így hát ez az idõszak arra jó, hogy ötleteljek új dolgokon, amiket aztán majd el is készíthetek…
A tétlenséget nem nekem találták ki. Aki falun él, vagy valaha ott élt, az tisztában van vele, hogy, mindig találni munkát, elfoglaltságot. Vidéken nem tudják, mi az unalom, ezzel én is így vagyok. Ha pedig mégis van üres öt percem, akkor azt a kecskéimmel töltöm és gyönyörködöm bennük. Állatok, természet, kék ég, határok nélküli szabadság… Így tényleg elbírom az egész világot!

Szabó Zsófia

További képek a galériában.