A tûzoltók mindig ott vannak, ahol szükség van rájuk. Hivatásukat teljes odaadással végzik, számukra természetes, hogy másokon segítenek. Ahogy a „lánglovagok” mondják: tesszük, amit tennünk kell, cserébe pedig nem várunk köszönetet vagy dicséretet, még akkor sem, ha szolgálat közben megsérülünk. Mint a Nagykanizsai Katasztrófavédelmi Kirendeltség két tûzoltója, Domaföldi Tibor nyugalmazott fõtörzsõrmester és Szép Szabolcs fõhadnagy, akik feladatuk teljesítése során szenvedtek balesetet.
Hõsies helytállásuk mellett azonban nem mentek el „szó nélkül” feletteseik: mindkettejüket elismerésben részesítette Dr. Pintér Sándor belügyminiszter.

A „szolgálat példamutató ellátásáért” járó oklevelet pénteken vették át az érintettek a nagykanizsai tûzoltó-parancsnokságon Egri Gyulától. A tûzoltó ezredes, a Zala Megyei Katasztrófavédelemi Igazgatóság igazgatója az ünnepségen – amellett, hogy dicséretét is kifejezte a kitüntetetteknek – elmondta: Domaföldi Tibor 18 évig erõsítette a tûzoltóság állományát, ám egy tûzesetnél történt felderítés közben gerince olyan súlyosan megsérült, hogy utána már nem tudott tûzoltóként dolgozni. Szép Szabolcs pedig Borsfán szenvedett csigolyatörést még 2008-ban, ám több mint 7 hónap rehabilitációt követõen újra visszatért munkájához. A fõhadnagynak – a tûzoltóság mellett – családja jelenti a „lélekdonort”, míg a nyugállományú fõtörzsõrmesternek a fafaragás.
A tûzoltók – jelen esetben a kitüntetettek – szerénységét pedig híven tükrözi, hogy saját bevallásuk szerint õk teljesen átlagos emberek, akik semmi „különöset” nem tettek: pusztán csak a munkájukat végezték, ahogy mások is teszik.

Azt hiszem, ilyenek a hétköznapi hõsök…

Szabó Zsófia