Ember az embertelenségben címmel nyílt kiállítás a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján a Képzõmûvészetek Házában. A Raoul Wallenberg Egyesület és Alapítvány, az önkormányzat és a Thúry György Múzeum közös tárlata a Raoul Wallenberg svéd diplomata életútját mutatja be.

Az emlékkiállításon Száraz Csilla igazgató köszöntötte a vendégeket, majd Cseresnyés Péter polgármester mondott köszöntõt.
– A magyarországi zsidóság deportálásának 70. évfordulója alkalmából megrendezendõ holokauszt emlékévhez Nagykanizsa is csatlakozik, emlékezve a lágerekbe elhurcolt kanizsai, dél-zalai honfitársainkra. A Magyar Holokauszt Emlékév alkalmat teremt a számvetésre is – hangsúlyozta a polgármester. Hozzátette, a programok, kiállítások elsõsorban azt a célt szolgálják, hogy a nagykanizsai oktatási és közgyûjteményi, közmûvelõdési intézményekben idén kiemelt szerepe legyen az emlékezésnek, annak érdekében, hogy az 1944-es év történéseit megismerhessék a 21. században élõk, és tanuljanak a múlt bûneibõl, hibáiból.
– Raoul Wallenberg, ahogy a kiállítás címe is érzékelteti: ember volt az embertelenségben – elékeztetett Cseresnyés Péter. Bizonyítja ezt az, hogy a svéd diplomata a második világháború idején Magyarországon zsidók ezreit mentette meg a deportálástól. Magyarország német megszállását követõen a svéd külügyminisztérium, az Egyesült Államok stockholmi nagykövete és a háborús menekültekkel foglalkozó amerikai kormányszervezet Raoul Wallenberget kérte fel a budapesti mentõtevékenység megszervezésére. Így lett a svéd nagykövetség másodtitkára. Wallenberg azonban a diplomáciai feladatait meghaladóan küzdött az emberéletekért. Ott volt, ahol segíteni kellett és lehetett. Pedig õ is védtelen és kiszolgáltatott volt, akárcsak védencei.
Ahogy a polgármester elmondta, a humanitárius akció 1945. január 16-i kimutatása szerint a svéd védelem mintegy ötven épületre és nyolcezer emberre terjedt ki. Életmentõ küldetésének teljesítése közben Wallenberg a háború utáni idõszakra is gondolt, és az újjáépítéssel kapcsolatos gazdasági terveket dolgozott ki. Ezek tárgyalására készült, amikor 1945. január 17-én munkatársai utoljára látták. Sorsa ettõl a ponttól kezdve bizonytalan. Annyit tudunk, hogy a másik õrült és gyilkos eszme nevében fellépõ Vörös Hadsereg fogságába esett, elhurcolták, és minden valószínûség szerint egy szovjet börtönben halt meg.
– A nácik karmai közül mentette meg magyarok ezreit, és valószínûleg a nácik ellenfelei, de hasonló mozgatórugó alapján mûködõ hatalom emberei, a Szovjetunió kommunistái, okozták halálát. Egy borzalmas korszak fájó emléke ez, amely jel és figyelmeztetés is egyben számunkra. Raoul Wallenberg nemcsak példakép, hanem történelmi felkiáltójel is számunkra. Az õ sorsa azt is üzeni a 21. század Magyarországa számára, hogy nekünk nem kell, sõt nem szabad a nagyhatalmi érdekek kiszolgálóivá válnunk. Wallenberg két nagyhatalom ellen is küzdött, és mint a történelem bizonyította, nem bízhatott meg egyikben sem– tette hozzá Cseresnyés Péter.
Kiemelte, ma már tudjuk: 1941 és 1945 között a magyar zsidóság közel kétharmadát elpusztították. Több mint félmillió ember esett áldozatul a munkaszolgálatnak, a nácik által megszervezett deportálásoknak, a hatóságok brutalitásának, a halálmeneteknek, az auschwitzi gázosításoknak, a tömegkivégzéseknek, a koncentrációs táborok szörnyû körülményeinek. Magyar zsidókat gyilkoltak az ukrajnai hómezõkön, a budapesti utcákon, a vidéki gettókban, német lágerek szögesdrót kerítése mögött, a birkenaui gázkamrákban, az országutakon. A holokauszt minden tizedik, Auschwitz-Birkenau minden harmadik áldozata magyar volt.
– A holokauszt emlékév a felejtés és a közöny ellen akar tenni. Méghozzá úgy, hogy a megbocsáthatatlan és jóvátehetetlen bûnöket és bûnösöket megnevezi, az ártatlan áldozatok mártíromsága elõtt fejet hajt. És fejet hajt azok elõtt is, akik hõsiesen küzdöttek az életek megmentésért is. A felejtés és a közöny ellen tenni kell tehát úgy, hogy összegyûjti, számba veszi, leírja és kiadja, felolvassa és kimondja minden egyes magyarországi áldozat nevét a legkisebb falutól a világvárosig. A holokauszt emlékév akkor méltó a nemzet veszteségének méretéhez, ha mindenkihez eljut, ha minden település és közösség a maga módján és eszközeivel idézi fel a történteket. Megvizsgálja és megvallja önmaga és közösségének viszonyát a saját múltjához. A halálra emlékezés csak így válhat az élet menetévé – zárta köszöntõjét a város elsõ embere.
A kiállítást Sebestyénné Janik Éva, az egyesület és alapítvány elnökségi tagja nyitotta meg, aki Raoul Wallenberg életútját elevenítette fel. A svéd diplomata neve napjainkra már szimbólummá vált, egyet jelent a szabadsággal, az emberi jogokkal és a felebaráti szeretettel. A tárlat február 21-ig tekinthetõ meg.

V.M.

További képek az emlékkiállításról a galériában.