November 1-jén avatták fel a hajdani görögkeleti temetõ helyén, a Tripammer utca elején, a temetõi híd délkeleti sarkánál felállított emlékkeresztet. A kereszten, melyre Draskovics György gravírozta a szöveget, a város egykori görögkeleti vallású lakosainak neve fölött ez áll: 1962-ig létezett itt Nagykanizsán görög és szerb származású polgárok temetõje. A kicsiny ortodox sírkertbe a 18 század alkonyától temetkeztek.

Beszédében Czupi Gyula, a Halis István Városi Könyvtár igazgatója az egykoron Nagykanizsán fontos szerepet betöltött görögökre emlékezett, akik közel kétszáz évig, a 18.-19.-ik században voltak jelen a város életében. Létszámuk néhány tucat családra tehetõ Fõként kereskedelemmel foglalkoztak, de volt köztük tanító is. Elõször a török területekrõl behozott termékeket értékesítették, hiszen akkoriban még török fennhatóság alatt állt Görögország. Késõbb más termékekkel is kereskedtek. Történetüket sokrétûen feldolgozták a nemrégiben megjelent Nagykanizsa Monográfia második kötetében. A kanizsai elsõ boltok tulajdonosai közülük valók lehettek, de a reformkorban is fontos szerepük volt. Elég csak arra gondolni, hogy 1841-ben az Axenti-házban alakult meg a nagykanizsai takarékpénztár. Az itteni görögségnek és mindazoknak, akik görögkeleti vallásúak voltak, temetõjük is volt ezen a helyen. Halis István megjegyezte egy írásában, hogy a térképen 1916-ban a görögbõl átnevezték ráctemetõnek. Aztán eltûnt a görögség a város életébõl. Egy részük asszimilálódott, többen elköltöztek. Az árván maradt temetõt egy idõ után felszámolták. Valójában nyoma sem maradt, csupán néhány fénykép emlékeztet a keresztre. Tarnóczky Attila pedagógus a görögkeleti temetõ közelében nõtt fel, az õ ötlete nyomán alakította ki az emlékhelyet az önkormányzat.

A keresztet Marton István polgármester leplezte le, majd Kanakisz Lefterisz, a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának hivatalvezetõje mondott beszédet, melyben köszönetet mondott az emlékhely kialakításáért. Nagykanizsa példaértékû tevékenységet végzett abban, hogy saját költségén kialakította az emlékhelyet. Van már hagyománya a görög és magyar kapcsolatoknak – hangsúlyozta, s büszkén mondhatják, a mai nappal még jobban öregbítik a két nép barátságát. Végezetül emléklapot adott át Marton István polgármesternek és Tarnóczky Attilának a lelkiismeretes munkájáért.
Kalota József görögkeleti esperes, érseki vikárius, a konstantinápolyi fennhatóság követe a köszönet, a hála és a remény kifejezésével áttért az egyházi szertartásra, majd
Marton István, Alexandros Desipris, a Magyarországi Görög Nagykövetség katonai attaséja és Kanakisz Lefterisz koszorút helyezett el az emlékkereszt talapzatánál. A megemlékezésen Horváth István Radnóti-díjas versmondó és Farkas Tibor énekmondó mûködött közre.
B.E.