Szerda este a Móricz Zsigmond Mûvelõdési Ház nagytermében gyakorlatilag rekord létszámú érdeklõdõsereg elõtt került sor a Parasztegyetem sorozatának idei elsõ részére, mely a házi pálinkafõzés folyamatának és fortélyainak ismertetésérõl szólt.

Illetve, ahogy azt Komoróczi Lajos agrármérnök, a Pálinka kiskáté szerkesztõje rögtön bevezetésképpen elmondta: a pálinkafõzésnek személyre szabott titkai vannak, vagyis a helyet foglalók közül nagy valószínûséggel mindenki a legjobb módszert ismeri és alkalmazza.
Tulajdonképpen a házi pálinkafõzés fortélyai már ott kezdõdnek - hangzott el -, hogy egyáltalán miért is fõznek házilag pálinkát az emberek, s maga a mûvelet - mint akár egyes népszerû sportágak esetében - olyan (népszerû), hogy mindenki ért hozzá. Természetesen a pálinkafõzésnek is megvan a jogi háttere, s ennek kapcsán nem csupán a 2010-es, a köztudatba leginkább bele ívódott pálinkafõzési törvényre kell gondolni, de a 2008-as "pálinka-törvényre" is, mely pontosan meghatározza, milyen égetett szeszt is nevezhetünk egyáltalán pálinkának. Ami szigorúan kikötött: a (vég)termék nem ízesíthetõ, alkohol hozzá már nem adható, no és az alap, hogy száz százalékban gyümölcsbõl kell, hogy készüljön. Vizezéssel már csak a hibát lehet palástolni, onnantól kezdve azonban már nincs mirõl beszélni...
A gyümölcsök esetében szigorú kritérium, hogy termõhelye Magyarország legyen, sõt ezen földrajzi egység (ami nem teljesen esik egybe az államhatárokkal) éghajlati viszonyai között legyen nemesített. A készítés eljárása is igazán magyaros természetesen, az pedig a több száz esztendõs magyar fõzési hagyomány alapján kialakult és elterjedt kisüsti pálinkafõzés módszere.
S még mindig a gyümölcsnél maradva, azt is illik tudomásul venni, hogy nem minden fajtából érdemes pálinkát készíteni, hiszen õseink nagyon jól meghatározták a maguk bölcsességével: minden csak arra használható, amire való, és nem csupán a pálinkakészítés létezik kizárólagosan.
Tovább haladva elméleti síkon: a pálinka minõségét a cefre lefõzés elõtti állapota határozza meg 90 százalékban és téves az a szemlélet, mely szerint kizárólag a fõzésen múlik ezen alkoholfajta minõsége.
Persze a folyamat sok más lényeges összetevõje mellett - ismét csak lépve egyet - az sem mindegy például, milyen a cefrés hordó - nevezzük így - minõsége. Ahogy azt az elõadó külön megfogalmazta, ha egy háziasszony húslevesénél felettébb értékmérõnek vesszük, milyen edényeinek tisztasága, akkor a férfiember se legyen rest pálinkafõzés alkalmával a használati eszközeit tisztán tartani, így példának okáért a hordót kívül belül alaposan megtisztítani...
Tehát összességében, a pálinkafõzésnek nem kevés szegmense létezik, melyeket mind-mind jól kell csinálni ahhoz, hogy végül maga a gazda elégedett lehessen, terméke megkóstolóinak elismerõ véleményeit pedig bezsebelhesse.
Ahogy tették azt az elõadás után sorra kerülõ kóstoló alkalmával több tucatnyian...

P.L.