Tisztelt Szerkesztõség! (reagálás Csúri Ákos, Halálunk napja címû jegyzetéhez)

Csúri Ákos: Halálunk napja címû, a Kanizsa újság 2008. október 30-i számában megjelent cikkéhez, illetve annak egy állításához szeretnék hozzászólni.

A szerzõt a Kerepesi temetõben sétálva József Attila síremlékének látványa indította az alábbi mondatokra:
„Aki [József Attila] részeges, de alaptalan bûntudatban élte le életét anyja prostitúciója [kiemelés tõlem, K. K.] és felette érzett önmarcangoló bánata miatt. És mindezekért önmagát tette felelõssé. Keserû felkiáltásai a Mama, az Anyám, a Kései sirató verseiben mind–mind a bûnhõdés, az önostorozás el nem hanyagolható motívumai. És ez kergette a költõt a halálba.”

Hogy mi kergette József Attilát a halálba, arról már könyvtárnyi irodalom született, de egy dolog biztos: nem anyja prostitúciója. József Attila édesanyja soha nem volt prostituált, „csak” egy nehéz sorsú munkásasszony, akit férje három gyermekkel hagyott magára. Szerintem a szerzõt a Kései sirató egy, a Mamával kapcsolatos költõi képe vezette erre a felületes megállapításra (esetleg tudatos megtévesztésre?):

„Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.”

Valachi Anna: József Jolán, az édes mostoha (Bp. Papirusz, 1998) címû könyvébõl — amely nemcsak Jolánról, hanem rajta keresztül nagyon részletesen az egész családról szól — megtudhatjuk ennek a költõi képnek az eredetét, vagy fellapozhatjuk Beney Zsuzsa József Attila–tanulmányait is. Miután a Mama megbetegedett, nem tudta folytatni jegyszedõi munkáját a Világ moziban, helyette gyerekei dolgoztak: Attila vizet hordott a szomjazó nézõknek, nõvére, Jolán pedig cukorkát árult. Akkoriban a mozifilmeket rövid tekercsekrõl vetítették, többször volt szünet, ami alatt a cukorkára vágyó nézõk odaintettek Jolánnak, aki odament a széksorukhoz, hogy kiszolgálja õket. Az élmény, a látvány tehát eredetileg nõvéréhez kapcsolódott, s késõbb költõi áttétellel került be a Mamáról szóló versbe. Jolán akkoriban szép, karcsú kamaszlány volt, erre utalnak a „lenge” és a „könnyû” jelzõk, nem pedig öltözékre és erkölcsre.
Azért remélem, hogy mások is felkapták a fejüket Csúri Ákos cikkének erre a bekezdésére, hiszen egyik legnagyobb költõnkkel kapcsolatos durva tévedésrõl, ferdítésrõl van szó, ami nem lenne jó, ha csak egy József Attiláról tanuló diák, és egyáltalán egyetlen kultúraszeretõ ember emlékezetében is megragadna.
Kérem, ha közlik hozzászólásomat, hagyják meg annak eredeti tipográfiáját.

Tisztelettel:

Kocsis Katalin
könyvtáros
Nagykanizsa

2008-11-07 12:23:42

További hírek:

JEGYZET ROVAT >>>