Ezt jelentette ki Bencsik András, a Magyar Demokrata hetilap fõszerkesztõje szerdán, a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központban megtartott író-olvasó estjén. Az elsõ Békemenet szellemi atyja és szervezõje a Nagykanizsai Polgári Egyesület meghívásának eleget téve érkezett városunkba, ahová – szavaival élve – „haza jött.”

„A Demokrata” vendéget Cseresnyés Péter, a FIDESZ-KDNP 3-as számú zalai (nagykanizsai központú) választókerületének országgyûlési képviselõje köszöntötte. Üdvözlõ szavai mellett háláját is kifejezte Bencsik Andrásnak – egyben utalva az országosan ismert hetilapban közelmúltban Nagykanizsáról megjelent írásra - hogy városunk jó hírét vitte és viszi tovább a jövõben is. 

Ezt követõen pedig már a fõszerkesztõ szólt a megjelentekhez, köszöntve mindenkit, aki majd a FIDESZ-re szavaz, illetõleg azokat is, akik nem. Bár – ahogy Bencsik András mondta – õk ugyannyira fontos tagjai a nemzetnek, a köztársaságnak, a magyar demokráciának, ami „úgy mûködik jól, ha többféle vélemény artikulálja magát – a játékszabályok szerint.”
- Azért abban reménykedek, hogy az a keresztény nemzeti tábor, amely 2010-ben csodát tett Magyarországon, nem veszíti el a folytatás lehetõségét, és akkor ellenfeleink is még jobban fogják magukat érezni országunkban – emelte ki a „Demokrata”.

Orbán Viktor beszédérõl, a rendszerváltozásról, a „jóindulatú kommunistákról”, és a 2/3-gyõzelmérõl

Majd a legfrissebb számú hetilapban olvasható cikket alapul véve, Orbán Viktor „történelmi jelentõségû”beszédére utalt, amely –talán – nem jutott el kellõ mélységben az emberek tudatához.
Pedig a miniszterelnök azt mondta: „volt 1989-90 táján egy úgynevezett rendszerváltozás, azonban ez nem sikerült. Annyira rossz volt ez a posztkommunista átmenet, hogy a társadalom jelentõs része joggal érezte úgy, köszönjük, ez majdhogynem rosszabb, mint azelõtt volt. Hatalmas csalódást okozott ez a dolog, egyrészt 2010-ben egy második hullámmal kellett befejezni, teljessé tenni a rendszerváltozást. Mint a Kossuth-nótában: ha még egyszer azt üzenik, mindnyájuknak el kell menni” – tért ki immár a közelgõ, áprilisi választásra Bencsik András.
- Az elkövetkezõ szûk 50 nap eldönti a sorsunkat. A miénket, pedig mi, anno – nézett szét hallgatóságán a fõszerkesztõ – 1989-ben semmit nem akartunk csinálni. A kommunisták közölték velünk, hogy holnaptól többpártrendszer van, lesz új választás, és most már lehet kimenni Bécsbe vásárolni, lehet csinálni kft-ket is. Mire az emberek néztek: nem rossz ez, de vajon mire való?
Majd egyszer csak Szûrös Mátyás, egy jóindulatú kommunista kikiáltotta 1989.október 23.-án a Parlament ablakán, hogy eddig volt népköztársaság, innéttõl pedig köztársaság lesz. Ám ezt nem mi csináltuk, csak kaptuk – ismerte el a fõszerkesztõ, hozzátéve, amit az ember ajándékba kap, azt nem becsüli meg.
Majd egy 1994-es élményét elevenítette fel, amikor is, mint MDF-s képviselõjelöltet, egy Nógrád megyei faluban azzal fenyegetett meg a helyi állatorvos, ha nem takarodik el a településrõl, puskájával keresztüllövi.
- Ez egy korrekt, becsületes, kommunista ember volt. Sok ilyet ismertünk, ’56-ban meg is mutatták, mi mindenre képesek még ezen kívül. Tehát komolyan kellett volna vennem, ha az említett dátumot írtuk volna. Ez az incidens azért történhetett meg (nem sokkal a rendszerváltás után) mert a társadalom nem értette, mi történik vele, azt hitték, tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz. Ám ez nem történt meg, így egyesek visszaszavazták kínzóikat a hatalomba. (szerkesztõi megjegyzés: 1990-1994-ig az Antall-kormány, 1994-tõl- 1998-ig a Horn-kormány volt hatalmon). Azonban kiderült, hogy a kommunisták, akik újabban szocialistáknak nevezik magukat, pontosan olyan galád módon bánnak az országgal, mint mindenkor. Mindenkit becsapnak, kifosztanak és mindent tönkretesznek. Ez érett meg bennünk 2010-re. Ami pedig döntõ különbség ’89 és 2010 között – tehát 20 évnek kellett eltelnie, hogy a társadalom felnõjön a szabadsághoz – hogy 2010-ben mi csináltuk a történelmet, a 2/3-os felhatalmazással. A FIDESZ akkoriban sem ígért felelõtlenül, nem kecsegtetett se cukorral, se gyönggyel, csak azt mondta: kis különbség, kis változás, nagy különbség, nagy változás.
Bencsik András szerint a magyar jobboldalt ekkor egy „sportérzés” fogta el, hogy „megcsináljuk”, hiába ordított a szélsõjobb és a szélsõbal: „ne adjatok Orbánnak 2/3-os felhatalmazást”.
- Ez egyébként nagyon sokat segített, mert így vésték bele az emberek agyába a sokat hangoztatott 2/3 fogalmát. Mert a FIDESZ-nek nem illett volna azzal elõjönni, hogy szavazzatok rám, mert ugye 2/3… hanem, elvégezték az ellenségeik maguk. Az emberek nagymértékû felhatalmazása pedig lehetõvé tette azt, amit Orbán Viktor ma már így fogalmazott meg korszakos beszédében: 2010-ben már látszott, hogy a posztkommunista rendszer nem tudta bebizonyítani gazdasági, társadalmi és erkölcsi fölényét a régivel szemben. Mert az ország úgy érezte, hátrább és lejjebb kerültünk, amíg 2010-ben be nem telt a pohár és egy újabb rendszerváltás mellett döntöttünk. ’98-ban még nem érett meg az emberek agyában és lelkében, hogy valamit meg akarnak változtatni, minderre csak 2010-ben jutottak. Ezután pedig elképesztõ dolog történt, aminek csak egy része, hogy a FIDESZ-KDNP ezt a felhatalmazást elképesztõen komolyan vette és hihetetlen munka indult el. Alkotmányozás, 2/3-os törvények elkészítése, az ország modernizációja, helyreállították a járási rendszert – azaz, létrehoztak egy olyan modern, állami struktúrát, ami 1000 éves gyökerekre támaszkodik – hangsúlyozta Bencsik András.

Az EU-ról, ami majdnem olyan, mint a Szovjetunió volt

Majd az Európai Unióról szólt, amit szerinte az emberek „hatalmas húsvéti nyuszinak” látnak, azt mondta, sokan azt hitték, hatalmas ajándékot hoz majd nekünk, pedig mindez jobban hasonlít a Szovjetunióra, mint szeretnénk.

Amikor a közös élmény, közös diadalunk: a Békemenet(ek)rõl és március 29-i folytatásáról

Ezt az (elsõ) Békemenet kapcsán mondta a fõszerkesztõ, ami – elmondása szerint – fantasztikus nemzeti teljesítmény volt. „Néhányunknak megadatott, hogy szólhattunk, de nem mi csináltuk, hiszen sosem a kakas csinálja a hajnalt, õ csak kukorékol.” Hanem mindezt az emberek közösen csinálták, mert azt érezték, hogy most megváltoztattuk a rendszert, amit erõvel sem lehet visszacsinálni.
- Ha úgy tetszik, a Békemenetek népe ugyanaz a nép, ugyanaz a lelkiség, mint ’56 népe. Csak most nem kellett lõni, most nem forgott az életünk veszélyben, de a hazánk szuverenitása veszélyben forgott. Ezek a menetelõ emberek pedig – akik az ország minden részébõl eljöttek – valami olyasmit produkáltak, amit sem elõtte, sem azóta nem látott a világ. Hiszen annyi ember ment ki a kormány védelmére, ám joggal vetõdhetett fel a világ más táján élõkben a kérdés: kitõl kell védeni a kormányt?
Azóta már több Békemenet volt ugyan, ám a résztvevõk száma nem csökkent – adott hangot örömének Bencsik – és Európának fel kellett fognia, amit mi is kezdünk felfogni, amirõl Orbán Viktor kampánybeszédében is leszögezett: „most hajtottuk végre 2010-ben azt, amire mindig is vágytunk, lezártunk egy szörnyûséges, hamis, hazug korszakot. Mi, akik itt vagyunk, történelmet csináltunk, a szabadságunkat meg kellett védeni a külsõ intervencióval szemben.” Arra is utalt az újságíró, hogy az EU-ban még nem divat a másképp gondolkozó demokráciák fegyveres eltiprása – kontrasztot állítva ezzel annak, ami egyébként még a kommunista idõkben még módi volt.
- A békemenettel – ezzel a „gesztussal”- meg tudtuk magunkat védeni, hiszen ugyanaz a történelmi helyzet volt.
Majd elérkezett a közelgõ választásokhoz beszédében Bencsik András.
- A tét most sem kisebb, mint 2010-ben volt. Legyen baloldali az illetõ, legyen liberális, utálja Orbán Viktort vagy sem, az õ szabadságáért is szavazunk ezen a szent napon. A magyar demokráciát – ami most még egy fiatal, gyenge növény – meg kell erõsítenünk, lehetõséget kell adnunk arra, hogy kifejlõdjön, hogy stabil legyen. Magyarországon élet-halál kérdés, ki van kormányon: nem azért, mert Gyurcsány Ferenc egy politikai szörnyeteg, aki sokkal inkább orvosi probléma, mint politikai kategória, vagy, mert túl sok a korrupciós ügy a szocialisták berkeiben,hanem mert elvitathatatlan tény, ebben az országban diktatúra volt. Amit a kommunisták egy kiforgatott, hazug eszme nevében csináltak, és egy rögeszme nevében emberek millióit döntötték nyomorba, majd bemondták: emberek, menjetek szavazni!
A „Demokrata” szerint azonban arról nincs szó, ne lenne szükség szocialista értékekre, bár azokat az „értékeket” – amik valóban értékek voltak – egy keresztény szellemiségû párt is tudja képviselni.
Sok más mellett ezért sem szabad visszafordulni, meg, ahogy Orbán Viktor is mondta, az ország most van kigyógyuló félben.
- Érdekes, õ nem beszél Bajnairól, Gyurcsányról, meg a többi figuráról. Számokat sem sorol. Elég, ha fontos dologról beszél: honnan jöttünk, hova akartunk eljutni, és ehhez képest hol tartunk most.
A magunk békés forradalmát is megcsináltuk 2010-ben, és most mennünk kell tovább ezen az úton, hiszen az egész hazáról van szó. Nagy gyógyulási folyamat indult el, és ez mindenkinek az érdeke.
A mostani, sorsdöntõ választásokon pedig mindenkinek ott kell lennie, és megmutatni: magunk lehetünk ura a magunk hazájának, csakúgy, mint a békemeneteken. Amibõl hamarosan – pontosan március 29-én, szombaton – újabbat szervezünk, épp a választások elõtt egy héttel, Budapesten. Bár, ezt nem mi tervezzük (a „MI”=Bayer Zsolt, Csizmadia László, Stefka István, Bencsik András – a szerk.), hanem a magyar társadalom. Az elsõ menettel hazánk függetlenségét mentettük meg, ezzel pedig megteremtjük a folytatás lehetõségét – mondta.
Majd arra buzdított Bencsik – ahogy az est folyamán többször is – hogy mindenki menjen el szavazni, az olvasói est résztvevõihez szólva pedig arra ösztönzött, hogy Cseresnyés Péterre, azaz a FIDESZ-re adják le voksaikat. A fõszerkesztõ emellett azt is kihangsúlyozta, büszke arra, hogy ahhoz a keresztény nemzeti táborhoz tartozik, aminek képviselõje(és jelöltje) Cseresnyés Péter.

Jöttek a kérdések: volt olyan, aminek se eleje, se vége nem volt…

Bencsik András beszéde után kérdéseket tehettek fel az író-olvasó találkozó résztvevõi. Voltak olyanok, akik inkább álláspontjukat mondták el, vagy egyéb, általuk sérelmesnek vélt problémákat pedzegettek, ám volt olyan, aki az országosan is nagy botrányt és hírverést kavart Simon-botrányról kérdezett, illetve volt érdeklõdõ a Paksi-atomerõmûvel kapcsolatban is.

A polgári rendezvényeknek még nincs vége: Kövér László március elsején Nagykanizsára látogat

A találkozó záróakkordjaként Cseresnyés Péter néhány, közelgõ eseményrõl tájékoztatta – egyben invitálta- a megjelenteket. Szólt a csütörtöki – február 20-i – letenyei, Mindszenty-kiállításról is, amit Dr. Veres András megyéspüspökkel közösen nyitnak meg.
Február 25-én, a Halis István Városi Könyvtárba Dr. Raffay Ernõ történész érkezik, a „kommunizmus áldozatainak emlékére”rendezendõ eseményre.
Kövér László házelnökkel, a FIDESZ Országos Választmányának elnökével a március elsején, szombaton, 17 órától tartandó rendezvényen találkozhatnak az érdeklõdõk a Halis István Városi Könyvtár 3. emeletén lévõ konferenciateremben.

Sz.Zs.