Nem a felmelegedés, hanem annak üteme jelenti az igazi veszélyt a természetre, mivel a gyors változással az élõvilág sok szereplõje képtelen lépést tartani. A szakértõ szerint mégsem kell tétlenül szemlélnünk a hazai erdõségek ritkulását, és arra sincs szükség, hogy eukaliptuszligetekre cseréljük le a tölgyeseket.

Habár január végén váratlanul beköszöntött a tél, a havazást és a mínuszokat szokatlanul enyhe idõ vezette be. Az elmúlt hetekben emiatt (is) sok szó esett a globális felmelegedés elkerülhetetlennek tûnõ velejáróiról: a jégsapkák olvadásáról, a tengerszint emelkedésérõl vagy arról, hogy az idõjárási szélsõségek egyre gyakrabban jelentkeznek bolygónkon. A közbeszédben azonban egyelõre kisebb szerep jut az éghajlatváltozás Kárpát-medencére gyakorolt hatásainak. Pedig a feltartóztathatatlan változásnak a hazai flóra és fauna is kiszolgáltatott.

Túlzás lenne azt állítani, hogy az idõjárás a feje tetejére állt. A föld története során felmelegedési és lehûlési ciklusok váltották egymást mindig, a fõ probléma tehát nem a jelenség maga, hanem az, hogy a felmelegedés üteme felgyorsult - magyarázta lapunknak az Erdészeti Tudományos Intézet fõmunkatársa. Koltay András kifejtette:

- Az állatok és a növények is alkalmazkodnak, ha pedig tûrõképességük határára jutottak, más területekre húzódnak, ez azonban nem megy egyik napról a másikra. A jövõben nemcsak a hõmérséklet emelkedik majd tovább, hanem a csapadék területi és idõszakos eloszlása is megváltozik. Ezért a hûvösebb vagy nedvesebb környezetet kedvelõ fafajok - mint például a bükk - pusztulásnak indulhatnak, illetve helyüket mások vehetik át - tette hozzá a szakértõ.

Az idõjárás mellett egyre komolyabb fenyegetést jelentenek azok a kártevõk is, amelyeket régen a kemény hideg megtizedelt, mára viszont - és a jövõben egyre inkább - nagy számban átvészelhetik a teleket. A globalizáció azon káros hatását is itt kell megemlítenünk, hogy a kontinensek közötti aktív és mindennapos kapcsolat miatt a hazai erdõket eddig soha nem látott ázsiai vagy amerikai gombák, rovarok, illetve más élõsködõk ugyancsak megtámadhatják.

A szakember szerint mégsem kell tétlenül szemlélnünk a hazai erdõségek ritkulását, és arra sincs szükség, hogy eukaliptuszra cseréljük le a tölgyeseket, mondván: a változásnak nem lehet az útjába állni.

- Több lehetõségünk van: elõször is a leginkább veszélyeztetett monokultúrás erdõket átalakítva olyan, több fajból álló társulásokat hozhatunk létre a hazai erdõkben, amelyek ellenállóbbak a gombák, hernyók és a többi kártevõ támadásaival szemben. Aztán a természetes folyamatokat felgyorsítandó a Kárpát-medence tölgyeseibe például betelepíthetünk Dél-Európából származó, szárazságtûrõ rokonaik közül, hogy megerõsítsék kiszolgáltatottabb fáink genetikai állományát - emelte ki Koltay András, majd hozzátette:

- Egyvalamit azonban biztosan nem tehetünk meg. Nem ringathatjuk magunkat abban a hiú ábrándban, hogy mindent megõrizhetünk úgy, mintha mi sem történt volna.

Emberi gondoskodás

A Somogy megyei Kaszó és környéke már most kénytelen szembesülni a globális felmelegedés negatív hatásaival - tudtuk meg a terület kezelõjének mûszaki igazgatójától. Szász Mihály elmondta: néhány éve nyilvánvalóvá vált, hogy emberi beavatkozás nélkül az erdõk pusztulásnak indulnak. A fenyegetõ veszélyhelyzet elhárítására a Kaszó Zrt. és az Erdészeti Tudományos Intézet azonban összefogott, majd egy sikeres pályázat után az Európai Unió Life+ programjának részeseként hozzálátott egyes ligeterdei megõrzésének megszervezéséhez. A tervezés tavaly szeptemberben kezdõdött. Az egyik fõ célkitûzés a talaj vízszintjének emelése, a jobb vízellátás biztosítása. Ez a lehullott csapadék visszatartásával és a környezõ vízfolyások duzzasztása útján érhetõ el. A tervezett beruházások engedélyeztetése után az idei év végén megkezdõdhet a kivitelezés.Fotó: Bíró Gabriella

FATÁJ-onlone - mno.hu - Kanizsa