Baracklekvár

Emlékszem, áldott jó nagymamám – a mai napig – milyen jól fõzi. Emlékszem arra is, hogy a nagyapám füstölte kolbászt Lajos barátom milyen jó étvággyal ette. És emlékszem arra, amikor a Péterfy utcai albérletben rávettem Lalit, hogy a kolbásszal tunkoljon a baracklekvárba. 1993-ban volt és finom.

Tállya 2200 lakosú települése most pedig úgy döntött, hogy az amerikai elnökválasztás kapcsán fõz baracklekvárt. 160 kilogramm gyümölcsbõl. A baloldali polgármester meg barackpálinkát. Rendben is van, az európai unió mértani és geográfiai közepének számító Tállya lakosai neki is durálták magukat a nagy fõzõcskének. Kerítettek Obama-fotókat, amelyekkel felcímkézték a lekvár-befõtteket és a pálinka-adagokat. Állítólag a demokraták elnökjelölõ-konvenciójára meg is érkezett – EU-s közvetítéssel – a tállyai ajándék.

A baj csak ezután következett. Az önmagát nyíltan – ami nem baj – baloldalinak valló polgármester nyilatkozni kezdett. Többek között az MR-1 Kossuth Rádió Közelrõl címû mûsorában, ahol kifejtette, hogy reményei szerint esztendõ múltán a megválasztott amerikai elnököt, Barack Husszein Obamát láthatja vendégül Tállya községe. Ilyen tervekbõl hallhattunk már eleget. Szerény meglátásom szerint nagyobb a valószínûsége, hogy Barack Obama elõbb látogat el édesapja szülõföldjére, Kenyába, mint Tállyára. Már csak azért is, mert ott törzsében az amerikai elnökválasztás napján majdnem minden újszülött gyermeket Obamának neveztek el. Japán Obama nevû városában pedig szobrot készülnek állítani az amerikai elnöknek, azzal a plusz teherrel, hogy az „obamai leány tánckar” fellépne a Fehér Házban. Még mindig jobb, mint Gy. Ferenc mozgáskultúrája Batiz András esküvõjén…
És most ragadjunk le – mint ujjaink – a lekvárnál. Fõzésérõl tudni illik, hogy hosszas-hosszas kavargatás után készül el. És nagyon ragadós, bármennyire finom is.
De nem ez a legnagyobb baj. Gy. Ferenc píárpolitikája, lekvárfõztje megint kiverhette a biztosítékot a józanul gondolkodó magyar állampolgárokban. „A NAGY MAGYAR NEMZETI CSÜCCS” – amelynek címét a HVG volt oly’ szíves egy nagykanizsai lapból átvenni…– után meghirdette a gazdasági csúcsot. Csúcsfejek. Nem a nézhetetlen, filmvászonról lekívánkozó magyar filmmûvészeti remeklésrõl szólok e mondatomban. Egészen egyszerûen a felelõsség szétmaszatolása, összekavarása van napirenden. Most éppen könyörgõ levelet írt Orbán Viktornak, aki korábban „mini Duce”, „az ellenzék vezére”, a „fasiszta szélsõséget maga alá söprõ” volt. Ezek után, ha Orbán elmegy erre a – Kósa Lajos szóképét továbbfejlesztve – biódíszlet-csüccsre, akkor nagyot hibázik. A Fidesznek fel kellene fognia, hogy ha nem irányítja a közbeszédet és a kommunikációt, akkor ez a szélhámos politikai kalandor simán megnyeri a 2010-es választásokat.
És itt nem a jóérzésû baloldali választópolgárok kritikájáról van szó. Õket érinti leginkább a nyugdíjak maximalizálása. (A lejárt szavatosságú ígéret-lekvár). A közbérek – tervezett és valószínûleg meg is valósítandó – befagyasztása. Amelyekrõl, persze, a hat esztendeje nem kormányzó Fidesz tehet…
Dumában nagyon jók. Csakhogy, a Dumaszínház elõadásait szívesebben nézzük Litkay Gergely, Kovács András Péter, Kiss Ádám vagy éppenséggel Aranyosi Péter, Badár Sándor elõadásában, mint Daróczi Dávid, vagy Budai Bernadett, netán Gy. Ferenc interpretálásában.
Vegyük a szlovák ügyet. A Dunaszerdahely-Slovan Bratislava mérkõzést szombaton tartották. Az ott történtekrõl mindenki tud. Érdekes módon csütörtökön a „nemzetféltõ, hazafias” kormányfõ Varsóban vett részt a Visegrádi négyek csüccstalálkozóján, ahol négyszemközt fél órát beszélt Robert Fico szlovák kormányfõvel. Ezt követõen ájtatos manóként állt a kamerák elé mondván, hogy mély sajnálatára északi szomszédunknál eluralkodni látszik a nacionalizmus.
Gondolkodjunk és emlékezzünk már egy kicsit! A szlovák kommandósok eljárása kísértetiesen hasonlít a 2006. október 23-i, hazai és külföldi(!) – szlovák, ukrán – rendõrök attakjához. Mikor is volt 2006-ban a gázáremelés és megszorító csomag – kórházi napidíj, receptdíj, tandíj – bejelentése? Amikor Malina Hedviget vadállatok szétverték Szlovákiában, mert magyarul beszélt.
Gy. Ferencnek és társainak igenis, hogy kapóra jön a határainkon túl élõ magyarokat (nemzettársainkat) ért atrocitás. A mostani államcsõd elleni elterelõ hadmûvelet sem szolgál más célt. Szilvásy felbérel egy-két idiótát és máris errõl harsog a média. Csõd, devizahitel, kamatok, költségvetés? Kit érdekel? Térjünk már észhez!
Azért a pesti flaszter tényleg nem akármilyen. Az amerikai elnökválasztás másnapján máris elterjedt az elsõ vicc:
– Hogyan hívják mától az Amerikai Egyesült Államokat?
– A legvidámabb Barakk.
Csúri Ákos

2008-11-10 13:37:47

További hírek:

JEGYZET ROVAT >>>