„A kommunizmusban semmi sem az, aminek nevezik. Népi demokrácia. Köszönöm a fölnevetést. Egy ilyen fölnevetésért már börtön járt fiatal koromban.” – reagált dr. Raffay Ernõ a BLG-ben tartott rendhagyó történelemórán, majd Wittner Mária véleményét osztotta, aki szerint a hosszú Kádár korszak nagyobb kárt tett a Rákosi évek terrorjánál. Lelkileg tette tönkre a magyar társadalmat, kimosta a nemzettudatot. Hajdani szegedi tanítványaival, a mai batthyánys történelemtanárokkal történt beszélgetése után belvárosi sétát tett, meglátogatta a Nagy-Magyarország emlékmûvet is.

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján városunkba érkezett történész, az Antall-kormány honvédelmi államtitkára Kiss Dénessel együtt alapította annak idején a Trianon Társaságot. A beszélgetés során felmerült – utóbb Cseresnyés Péter polgármester beszédében is elhangzott - gondolattal (A mi 1100 éves történelmünk igenis sikertörténet, mert nem tudtak elpusztítani.) mélyen egyetértve helyeselte, hogy Trianon évfordulóján búsongás helyett a nemzeti összetartozás álljon a középpontban. Visszaemlékezett, amikor gyermekkorában Lispeszentadorjánban olajipari segédmunkásként dolgozó, eredetileg honvédtiszt nagyapjától bebuszoztak Kanizsára, a maival ellentétben milyen lepusztult arcát mutatta nekik a város. A 48. gyalogezred Deák téri emlékmûve után a megújult Erzsébet teret ejtette útba. - Milyen jó, hogy nem Kádár-szürke a kõburkolat – jegyezte meg, a növényzet és a Szentháromság-szobor egyaránt elbûvölte s az is tetszett neki, hogy élettel, üldögélõ, beszélgetõ emberekkel telnek meg a padok. Örömmel értesült a közgyûlés határozatáról, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök egészalakos szobrot kap a téren. A Rozgonyi utcán a könyvtár felé sétálva lefényképezte jelenlegi kutatási területének, a szabadkõmûvességnek egyik kanizsai emlékét, a Munka páholy épületét. A K’arc kulturális mûsornak adott interjú után pedig az idõsebbekkel és fiatalokkal megtelt könyvtári elõadóban vett részt a város és az NPE közös megemlékezésén. Szentmihályi Szabó Péter Térdre, magyar! címû versét Jerausek István szavalta a Himnusz közös eléneklését követõen.

- A kommunizmus megbukott, mindenféle értelemben – kezdte köszöntõjét Cseresnyés Péter országgyûlési képviselõ, Nagykanizsa polgármestere, majd folytatta - De a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki nem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezõje, aki már nem az Eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt.” – olvashattuk a kiállításon Márai Sándor 1967-ben írott, jövõbe látó szavait.

- Valóban, ez adja megemlékezéseinknek fokozódó idõszerûségét: a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni. Ahogy a minap hallottuk a miniszterelnök úr évértékelõjében: „Négy év távlatából már látjuk, hogy 2010-ben valójában rendszerváltás történt. Húsz év alatt a második. Leváltottuk azt a politikai és gazdasági rendszert, amely a kommunizmus megdöntése után épült föl. 1998-ban azt hirdettük meg, több mint kormányváltás, kevesebb, mint rendszerváltás. Ennyire futotta. Nem a szándékból, nem a bátorságból, nem is az eszünkbõl, hanem az erõnkbõl. Visszajöttek a kommunisták, illetve a szocialisták és az oldalkocsis liberálisaik. Visszajöttek, és 2010-re tönkrevágták az országot. Pénzügyi összeomlás, gazdasági zuhanás, elúszó nyugdíjak és fizetések, IMF-mentõkötél és egy egész ország lélegeztetõgépen. Ide jutottak a nagy ívû tervek, a fényes álmok és a szárnyaló remények. Elnyelte, megõrölte és felemésztette a nagy posztkommunista bendõ. Ám az én feladatom a mai napon a posztkommunisták gazdasági kártételei helyett inkább azokról a morális rombolásokról szólni, melyet a meghívónkon így olvashattak: Ahol a hatalomnak a közösség veszélyforrás, ott meginognak a családok, elerõtlenednek a vallási közösségek, és recsegnek-ropognak a legnagyobb szerves csoport, a nemzeti közösség kötelékei.
- Pár napja Letenyén a maihoz hasonló rendezvényen vettem részt. Dr. Veres András szombathelyi püspök atya volt a vendégünk, aki Mindszenty bíboros ma is nagyon aktuális gondolataihoz kapcsolódott. Nagyon elegánsan, talán attól is vezettetve, egyesek azt sem érdemlik meg, hogy a nevüket kiejtsük, a katolikus iskolák ellehetetlenítését, az erkölcstan vagy hittan iskolai oktatásának eltörlését célzó ellenzéki felvetésekrõl szólva leszögezte: ez azért lehetséges, mert ettõl egyesek szavazatokat remélnek. Ám, mint mondta: „nem a nemzet javát akarja, ha valaki távol akarja tartani a gyermekeket a hittan és erkölcstan oktatástól.”

- A jelenlévõ letenyeiek nagy megkönnyebbülésére - végre valaki kimondja - azt is leszögezte: „Azt a lelkiismereti kötelességet senki nem háríthatja másra, hogy a hívõ embernek Isten országa mellett kell döntenie. Ha olyan erõket támogat, akik ez ellen vannak, az bûn, ezt ki kell mondani.” – És újra megerõsítette azt a nyilatkozatát, melyért, mint fogalmazott, kapott hideget-meleget, de változatlanul így hiszi: „A 2006-os választási eredménybe sajnos belejátszott nem kevés hívõ ember szavazata is.”

- És hadd folytassam az 1990 utáni évtizedek balliberális kártételeinek – korántsem teljes – felsorolását. Nem a magyarság volt az egyetlen, akire a negyvenévnyi kommunizmus alatt erõteljes elnemzettelenítõ nyomás nehezedett. Ám mi vagyunk az egyetlenek, akiknek a kormánya 2004. december 5-én teljes apparátusával szembefordult saját nemzetével. Ekkor veszítettük el a nemzeti önbecsülésünket. Nem a magyar állam az egyetlen a térségben, amelyre 1990 után erõteljes globalista nyomás nehezedik, de a mi elõzõ kormányunk volt az egyetlen, amely az elmúlt években a leginkább kiszolgáltatta állampolgárait. Ha nem eszméltünk volna 2010-ben, elveszíthettük volna lényegében az országunkat is.

- Pár hete ennek a mai megemlékezésnek a meghívóján töprengtünk, a társrendezõ NPE vezetésével. Az Önök által megismert végleges változat - a magyarságunkat jelképezõ kõbefaragott címer, széttörve – elõtt felmerült egy másik, sokkoló képi megjelenítés is. Egy magyar zászló, rajta rendõrbakancs nyoma.

- Bizonyára sokan kitalálják, mit idéz. Igen, 2006 véres õszét. A napokban felkerült az internetre, amit már akkor sejtettünk. Maga az akkori miniszterelnök volt a kiszivárogtató. Talán egyszer még azt is megtudjuk, mekkora szerepe volt a randalírozók utcára vezénylésében, hogy ezek ürügyén rászabadíthassa a békés tiltakozókra, ünneplõkre a rendõrséget. És azt a magából kivetkõzött egyenruhást, aki a saját nemzete zászlaját megtaposta. A zászló gazdája, a zalai, keszthelyi származású jezsuita szerzetes, Vértesaljai atya utóbb megrendítõ esetrõl számolt be. Pár héttel késõbb egy lengyel forgatócsoport készített vele interjút 2006. október 23-ról. Amikor meglátták szobája falán azt a magyar zászlót, amelyen félreismerhetetlenül ott éktelenkedett a rendõrbakancs nyoma, a lengyelek (!) sírva fakadtak.

- A mi történelmünk látszólag vereségekkel van tele. Június 4-én, október 6-án, november 4-én és a mai emléknapon irtózatos áldozatokat veszünk számba. Ám – ahogy a nemrég városunkban járt Bayer Zsolt újságíró barátunk fogalmazott: A mi 1100 éves történelmünk igenis sikertörténet, mert nem tudtak elpusztítani. Hát ne tegyük meg nekik azt a szívességet, hogy belülrõl elpusztítjuk magunkat. – fejezte be nagy tapssal fogadott köszöntõjét Cseresnyés Péter.

- Akár a kommunizmus bûneit, akár mindössze a magyarországi áldozatait kellene elsorolnom, nem férne bele abba az idõbe, amely számomra adatott. – kezdte mondandóját dr. Raffay Ernõ. Majd a megemlékezés kezdetén felcsendült Himnuszra utalva felidézte, mindkét alkalommal, amikor ezt megváltoztatni próbálták, a balosok tették. Egyszer a vérkommunisták, másszor a szélsõ liberálisok. Egyik alkalommal sem sikerült. Nem mindegy hát, hogy mi történik április 6-án. – aktualizált a történész. A 19 - 20. század három eszmetörténeti irányzatát vázolta: konzervativizmus, liberalizmus és kommunizmus. A világtörténelem ura, a Jóisten – aki az emberi lelkeken keresztül hajtja végre akaratát - persze érthetetlen a két utóbbinak. A liberalizmus azt mondja, mindent csak nekem, a többiek nem érdekelnek. A kommunista embernek is van lelke, van is erre bizonyítékom. Csakhogy a sátán kezében van. Kádár és Rákosi egyformán gyilkos, csak az egyiknek volt haja, a másiknak nem. A szegedi egyetemen a 80-as években egyszer nyaknélküli kopasz banditának neveztem Rákosi elvtársat, másnap már ott volt a III/III-as politikai rendõrség, Zs.A. fõhadnagy elvtárs. Mondtam neki, két évvel járt fölöttem az egyetemen. – Volt haja? – Nem volt. - Volt nyaka? – Nem volt. - Bandita volt? – Az volt. – Akkor miért vagy itt? Visszatérve a bizonyítékomra, hogy a kommunistának is van lelke, az az, hogy Kádár János a halálos ágyán papot kért. A kommunizmus 40 éve után Magyarországon a neoliberalizms nyert teret, most április 6-án a kommunizmus elsõfokú unokatestvére mellett vagy ellen szavazunk, ez ilyen egyszerû. A Rajk (fölakasztották), Kádár (megkínozták), Zöld Sándor (családja kiirtása után magát is fõbe lõtte) belügyminiszteri sor sorsát elbeszélve szemléltette, ahogy a kommunisták saját elvtársaikkal is bántak – hogy bántak akkor azokkal, akik nem a barátaik, merült fel a hallgatóban. 1994-ben összenõtt, ami összetartozik, a kommunisták és a liberálisok. Átalakultak, pufajka helyett többszázezres öltönyben járnak, elnéztem õket a minap a Parlamentben, amikor a könyvtárban jártam. Az órájuk egymilliós, de lehet, hogy kettõ. Használják õk a demokrácia öntetet és a haladás szószt. Csak éppen, ha hatalomra kerülnek (akár 19-ben, akár 48-ban, akár 94-ben) Magyarország mélyrepülést vesz. De nem azért, hogy utána magasabbra tudjon fölszállni. Még mélyebbre megy. Errõl szól április 6-a. Akkor adhatjuk meg a méltó választ április 4-re. – zárta gondolatait dr. Raffay Ernõ.

A megemlékezés az NPE 7. alkalommal megrendezett középiskolás vetélkedõjének eredményhirdetésével folytatódott:

Megosztott negyedik helyezést ért el a két cserhátis csapat - felkészítõjük Farkas Tünde: Abonyi Mátyás, Bordás István, Marton Róbert, Németh Csaba, Németh Marcell és Baráth Dániel, Battyán Dániel, Kiss Máté, Parély Ákos, Pál Marcell; a mezõs Horváth Bence, Horváth Viktória, Lekszikov Dóra, Lekszikov Kitti és Zakál Nikolett - felkészítõjük Magyar Sándor; valamint Dósai Attila piarista tanítványai: Fellner Dávid, Oláh Norbert, Sárvári Dóra, Szabó Klára és Szipola Dávid.

Harmadikok lettek a batthyánys Tüske Judit tanítványai: Bakon Bence, Csalló Tamara, Csordás Balázs, Molnár Veronika és Tóth Tibor.

Második helyezést ért el a BLG Pécsi László által felkészített legénysége: Bajsz Norman, Bálint Gábor, Cseke Dániel, Hajas Tamás és Tukszár Balázs.

Ugyancsak batthyánysok végeztek az elsõ helyen az NPE VII. középiskolás vetélkedõjén, Horváth Gábor „lányai”: Horváth Fanni, Kremzner Noémi, Kurucz Alexandra, Samu Bianka és Varga Daniella. Valamennyien a kézfogás mellé oklevelet kaptak, a dobogósok szép összegû könyvutalványban részesültek.

Zárszavában Cseresnyés Péter megköszönte a felkészítõ tanárok munkáját és felhívta a figyelmet Kövér László házelnök március 1-jei, szombati fórumára, mely 17 órakor kezdõdik a könyvtár 3. emeletén. Befejezésül a megemlékezõ közösség elénekelte a Szózatot.

Kanizsa

 További képek a galériában.