Irgalom, hej!

Amióta ismerem örök vitában állok a feleségemmel. Egész egyszerûen nem érti, hogy nekem van igazam. (Ettõl még lehet rendes aszszony). A vita tárgya a következõ: a férfi és a nõ egyenjogú-e, avagy a férfi nõbb egy nõnél, vagy a nõ férfibb a férfinál.

Ha kissé zavaros megmagyarázom. Mi, ugye, szimbiózisban élünk, éppen ezért el kell fogadnunk egymást – mindenféle véleményével együtt. Ez alapvetõen így is van csak ebben a kérdésben nem jutunk sohasem dûlõre. Mindenki a magáét hajtogatja, már pedig egy férfi – egészséges és jó esetben – a férfit védi foggal körömmel, míg a nõ – egészséges és jó esetben – a nõt. Érvem roppant egyszerû: miután Isten a férfit teremtette elõbb és csak utána(!) annak oldalbordájából a nõt, így evidens, hogy a férfi a nagyobb, a történelmibb, a nõ késõbb teremtõdött, így csak kisebbségben lehet.

De kerestem a megoldást ebben az ádáz vitában. Mondtam a nejemnek, hogy szombaton délelõtt üljünk le négyszemközt (szegény kutyánkat kizárva) elõbb a konyhában, majd a nappaliban. A konyhában én vagyok a vendéglátó – kap egy kávét – a nappaliban õ. Elfogadta. Mindez csütörtökön volt.
Fel is hívtam a barátaimat az egyesületnél, hogy délutánra hívjanak össze rendkívüli elnökségi ülést, ahol kialakítunk egy közös álláspontot, amit majd képviselek a négyszemköztin. Megtörtént. Este elmentem a nejem képviselõjével együtt Lajos barátomhoz, a legfõbb tudorhoz, hogy ott hármasban alakítsunk ki képviselendõ álláspontot. Megtörtént.
Pénteken a nejem felhív, hogy a konyhai részt azt hagyjuk, mert fél a fasiszta késektõl, a kanalak tüntetésétõl, lemond inkább a kávéról is, de miután én ajánlottam a probléma tisztázását a nappaliban legyen az egyeztetés pontban tízkor. Nyeltem egy nagyot, hogy már megint õ diktál, de belementem. Tudtam egy másodpercet sem késhetek, mert az rontja a tárgyalási pozícióimat. Azzal is tisztában voltam, hogy most nem lehet „lári-fárizni, megcsináljukozni, ej, de csuda okos vagyok énezni, meg hogy történelmi beszéd lesz violázni”. Itt bizony csak a tények, az adatok, a Biblia közös értelmezése, a megfelelõ komprumisszumkészség segíthet.
Elérkezett a történelmi szombat. Amióta házasok vagyunk ilyen magas szinten elõször ültünk hivatalosnak tekinthetõ keretek között tárgyalni. Reggel korábban mentem a piacra, virágot is vettem, még is elromlott az a nyavalyás lift, ezért gyalog kellett felcipelnem a megrakott kosarat a negyedikre. Szúrós tekintet, gunyoros mosoly fogadott. Puszit se kaptam.
Majd leültünk és még nagyobb vita alakult ki köztünk. Majd sorra fogadtuk az érdeklõdõ telefonokat. Én mondtam, hogy semmilyen olyan ténnyel nem találkoztam, amely feleségem álláspontját igazolná. Õ azt nyilatkozta, hogy fasiszta késeimet cseréljem le mûanyagra, mert ha a kutya a nappaliban harapdálja a zoknimat, akkor õ bizony három napig nem adna neki enni.
Irgalom! – mondtam erre, mire õ diadalittasan felkiáltott: Hej!
Mindez a következõkrõl jutott eszembe. Gy. Ferenc szombaton Szlovákiában tárgyalt Robert Fico-val.
Elõször úgy volt, hogy Komáromban és Rév-Komáromban találkoznak. Ebbõl csak az utóbbi lett.
Gy. Ferenc kezdeményezte a megbeszélést, így illett pontosnak lennie. Tíz óra nulla nullakor Fico már ott volt Klapka György téren, míg Gy. Ferenc szirénázó rendõrökkel, nyolc kocsiból álló karavánnal tíz(!) percet késett! Mint kezdeményezõ. Ezek után csodálkozunk, hogy a szlovákok tízóraira megették? Már a férfi-nõ vitám sem érdekel a nejemmel..
Csak a hazámnak kívánhatom: Irgalom!
Csúri Ákos

Post scriptum: A nejem valójában egy tündér.

2008-11-18 12:31:43

További hírek:

JEGYZET ROVAT >>>