A külsõ városrészek közül a mintegy hétezres lélekszámú Kiskanizsa a legnagyobb: az itt élõk jól megvannak a betelepülõkkel, akiket korábban tréfásan „oltott sáskáknak” becéztek. A városrész mindig is híres volt primõr mezõgazdasági terményeirõl és még manapság is sok család foglalkozik zöldség- és gyümölcstermesztéssel. Persze a változás szele ezt a városrészt is elérte, de a hagyományok õrzése mindmáig fontos a kiskanizsaiak számára. És talán az is, hogy megemlékezzenek jeles tudósaikról azáltal, hogy utcát vagy teret neveznek el például Markó Imre Lehel nyelvészrõl, a Kiskanizsai Szótár megalkotójáról.

– A településrész szerintem részben városiasodott, ugyanis van egy új városrész, ahol jómagam is lakom és ott már nem foglalkoznak zöldségtermesztéssel, illetve egyéb hagyományos kiskanizsai tevékenységgel – mondja Tóth Nándor önkormányzati képviselõ. – Ez a Dobó és Kõrisfa, továbbá a Tõzike és Nagyrác utca által határolt terület, amit újtelepnek hívnak a helybeliek. Ott a városból és a környezõ községekbõl betelepült családok laknak. Egy részük igyekszik bekapcsolódni a helyi közéletbe is, mások pedig új lakóhelyüknek tekintik.

– Milyen fejlesztések voltak a városrészben?
– Az utóbbi idõszakban jelentõs beruházás nem történt, de voltak út- és járdafelújítások, valamint folyamatban van a sportpálya felújítása. Most lesz majd reményeink szerint két komolyabb fejlesztés: az egészségház és a ravatalozó megépítése. Úgy gondolom, hogy mindkét létesítmény el is készülhet 2010 végéig. Az egészségházzal kapcsolatosan többféle verzió van: az egyik szerint az önkormányzat megépíti a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelõk udvarában, tehát a jelenlegi helyszínen. Sõt, a legújabb információim szerint még talán pályázati forrás is lesz rá. Van egy másik lehetõség is: jelentkezett külsõ pályázó, aki más helyszínen – mondjuk – a Szent Flórián téren megépítené nekünk ezt az egészségházat. Tudomásom szerint a következõ önkormányzati ülésen december 2-án tárgyal egy ilyen elõterjesztést a közgyûlés. Ennek az lesz a lényege, hogy az önkormányzat pályázatot ír ki az egészségház megépítésére, amelyre mindenki pályázhat, tehát várjuk pályázóként akár a helyi vállalkozókat, gyógyszerészeket is.
– Mi foglalkoztatja jelenleg leginkább a városrész lakosságát?
– Legfõbb gondjuk az utak és járdák, valamint a vízelvezetõ árkok állapota. Most újra napirenden van a Szent Flórián téri volt óvodaépület, ugyanis a környéken lakókat zavarja a romos épület látványa azon túlmenõen, hogy közlekedési szempontból balesetveszélyes is, hiszen a Szepetneki és a Bajcsy-Zsilinszky utcák sarkán van. Közismert, hogy a város öszszes külsõ területén a ravatalozókat felújították, de a kiskanizsai ravatalozó nagyon rossz állapotban van. Ígéret van rá a városvezetéstõl és a közgyûléstõl, hogy még a cikluson belül, tehát 2010 végéig a ravatalozót is felújítják városrészünkben.
– Milyen a közösségi élet és ápolják-e még a néprajzi szempontból is fontos helyi hagyományokat?
– Örömmel mondhatom, hogy nagyon aktív közösségi élet folyik itt Kiskanizsán, és magam is nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki az elmúlt idõszakban a Polgári Olvasókörrel, az Együtt Kiskanizsáért Egyesülettel, a mûvelõdési házzal, továbbá az egyházzal és az iskolával, valamint a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által mûködtetett gyermek napközi otthonnal is. Ami a hagyományõrzést illeti, a Bajcsai utca 27. szám alatt vásárolt egy házas ingatlant az önkormányzat, mégpedig azért, hogy a Ráckertbe való lejárást biztosítsa, viszont ott van egy olyan régi ház, amelyik valamilyen módon emlékeztet a régi kiskanizsai hagyományokra. Az itt élõknek – köztük Horváth Jánosné pedagógusnak – nagyon jelentõs helytörténeti gyûjteménye van és további értékeket szeretnénk majd elhelyezni ebben a – reményeink szerint mihamarabb létesülõ – tájházban. Két újonnan létesült hõsi emlékmû is van a városrészben: az egyik 2000-ben készült a templomkertben, a másik pedig a Jakabkuti és a Nagyrác utcák keresztezõdésében. Itt, a Templom térinél van minden évben a városi szintû Hõsök napi megemlékezés és erre igazából büszkék vagyunk.
Horváthné Polai Mária, a Kiskanizsai Polgári Olvasókör elnöke elújságolja, hogy három éve dolgozik együtt az új vezetõség és úgy érzi, hogy elég jól felpezsdítették a közösségi életet a városrészben.
– A polgári olvasókör 1870-ben alakult és soha nem szûnt meg, csak volt olyan idõszak, amikor betiltották. A 90-es években Vizeli Dezsõ bácsi újraindította és azóta – egy kis szünettel – de folyamatosan mûködik. Célunk a közösségi élet fejlesztése a városrészben. A város közelsége elõny is meg hátrány is számunkra: azért nehezebb közösséget építenünk, mert az emberek a városban dolgoznak, de úgy látom, hogy mégis van igény arra, hogy idõrõl-idõre összejöjjünk és megtöltsük tartalommal ezt a házat, amelyen a Polgári Olvasókör felirat olvasható. A Kiskanizsai Polgári Olvasókör voltaképpen egyesület, melynek több csoportja – Árvácska Dalkör, kártyaklub, könyvbarát klub és egészségmegõrzõ klub – mûködik sikerrel. Már javában folynak az ismeretterjesztõ elõadások és hamarosan beindul a báli szezon is, ami nálunk a közösségépítés leghatékonyabb eszköze. Az itteni bálokban nemcsak szórakozunk, hanem igyekszünk becsempészni ismeretterjesztést is hangulatos vetélkedõk révén, vagy éppen a baráti közösségek készülnek valamilyen vidám, szórakoztató mûsorral – sorolja a jól bevált tevékenységi formákat az olvasókör elnöke.
Az elmúlt években megújult a Móricz Zsigmond Mûvelõdési Ház és a bajcsai kultúrházat is felújították – kapcsolódik a beszélgetésbe Farkas Tibor, a mûvelõdési ház telephely-vezetõje.
– Egy HEFOP-programnak köszönhetõen mûködtetjük az e-Magyarország pontot, ami egy modern képzõhely nyolc számítógéppel. Idén is telített az õszi-téli programnaptárunk: kezdõdik a báli szezon, készülünk a karácsonyi rendezvényekre, és már megvannak a közösségi programok a hoszszú téli estékre. Örvendetes, hogy nemcsak a helybeliek keresik fel az intézményt, de a városból is sokan kijárnak a zenei rendezvényekre és pódiumestekre. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy szeretnénk egy civil mozgalmat indítani a Nagyrác utcai volt iskolaépületért, ugyanis a lakosság részérõl sok jelzés érkezik hozzánk, hogy már tenni kellene valamit a leromlott állagú épület megmentése érdekében. Meggyõzõdésem, hogy mindazoknak – akik Kiskanizsát szeretik és féltik, illetve meg akarják õrizni értékeit és hagyományait – szent kötelessége, hogy minél elõbb valamilyen funkciót találjunk ennek az épületnek. Méghozzá olyan hasznos funkciót, amelylyel együtt tud élni a környezõ lakosság és Kiskanizsa érdekeit szolgálja.
Gelencsér Gábor