Olvasandó: Máté evangéliuma 28,1-8
Szinte magam elõtt látom, ahogy az asszonyok kimentek az elsõ hús¬vét reggelén a sírhoz. Szívükben félelem, aggodalom, vajon ki hengeríti el a nagy kö¬vet? Aztán meglátják, hogy a kõ nincs a sír száján. Aztán hallják a bizonyságtételt, hogy ne keressék a holtak között az élõt, mert nincs itt, hanem feltámadott. Majd az angyali biztatásra vissza futnak a városba és örvendezõ hírmondókká lesznek.
Képzeljük most el, hogy mi vagyunk azok, akik az elsõ húsvét reggelén oda mennek Jézus sírjához! Engedjük, hogy az angyal nekünk is szóljon, nekünk is mutassa meg az üres sírt, a mi szemünket is nyissa meg, és nekünk is adjon igazi húsvéti örömöt! Érezzük meg, hogy Jézus miérettünk: érted, értem is szenvedett és halt meg azon az elsõ nagypénteken és támadt fel az elsõ húsvét reggelén.

Ebben az idõszakban szinte átérezzük a tanítványok, az asszonyok fájdalmát, gyászát, és látjuk szomorúságukat a veszteség miatt, amely érte õket. Szinte fülünkbe cseng elkeseredett szavuk, ahogy megosztják egymással gondolataikat.
Csodálatos tudni azt, hogy Jézus Krisztus nem hagyja ebben a kilátástalannak tûnõ helyzetben az övéit, melléjük szegõdik, odaáll és vigasztalást nyújt.
Milyen jó az, hogy a mai ember is ilyen fontos Krisztus számára, hogy ma is odaáll azok mellé, akiknek félelemmel, szomorúsággal van tele a szíve.
Megszólítja az embert, a földre csüggesztett tekintetet felemeli és megmutatja számára, hogy van kiút a kilátástalanságból, a félelmekbõl, és a gyászból. Örvendetes, hogy nem hiábavaló a reménység.
Húsvét ünnepén érezzük át, lássuk meg munkáját az életünkben. Milyen jó, hogy nem kell megállnunk a nagypénteknél, hogy van húsvét és ennek köszönhetõen megtalálhatjuk a választ az életünk legfontosabb kérdéseire. Nagypéntek és húsvét elválaszthatatlanul egybetartozik. A kereszt és a feltámadás együtt teszi Jézust Krisztussá, Szabadítóvá. „Nagypéntek húsvét nélkül abszolút csõd. Húsvét nagypéntek nélkül pogány theofánia” írja Ravasz László. A feltámadás hitelesíti a keresztet.
Kedves Olvasó!
Engedd, hogy a Feltámadott Krisztus az életed minden útján melléd álljon, veled menjen, hogy mindenkor legyen benned erõ, hajlandóság a hitünkrõl, a húsvéti örömünkrõl szóval és cselekedetekkel bizonyságot tenni.
Az elsõ húsvétkor az asszonyoknak el kellett menni a tanítványokhoz, a Jézust megtagadó Péterhez és többiekhez, és elmondani, hogy menjenek Galileába, majd ott meglátják Jézust.
Mit jelent ma ez a buzdítás, hogy menjetek el, és meglátjátok Jézust?
Isten azt akarja, hogy ne csak a templomokban ünnepeljünk, ne csak a gyülekezet közösségében legyen valóság, hogy feltámadott Urunk van, hanem mindenütt.
Menjetek el - vigyétek a jóhírt, Jézus feltámadásának jóhírét!
Vigyétek el a szívetekben! Vigyétek a családotokba! Vigyétek a betegekhez! Vigyétek el a baj¬ban levõk közé! Vigyétek oda, ahol az emberek sírnak! Vigyétek oda, ahol re¬ménytelenség van!
Meglátjátok õt! Jézust ma is meg lehet látni. Ahol engedik, hogy õ munkálkodjon, ott õ jelen van és meglátjuk õt Lelke által, szeretete által, az õ erejével. Ahogy feltámadása után kézzelfoghatóan megjelent tanítványainak, úgy lesz ezen a húsvéti ünnepen közöttünk.
Hogyan várod ezt a húsvétot? Az ige mind¬nyájunkat megszólít, azt aki erõtlen a hitében, azt megerõsíti. Aki erõs a hitében, azt még erõsebbé teszi. Mindnyájunkat buzdít és erõsít. Az elsõ húsvétkor az as¬szonyok még félve futottak haza. Nekünk nem kell félni. A húsvét híre, a feltá¬madás híre, az az igazi örömhír. Krisztus feltámadott, bizonnyal feltámadott! Így legyen áldott és örvendezõ a mi ünnepünk!

Hella Ferenc
református lelkipásztor