Családok, sorsok, történetek a nagykanizsai zsidóság két évszázadából címmel nyílt kiállítás vasárnap, a Magyar Plakát Házban. A tárlaton tablók, fotók, különbözõ relikviák, tárgyak, iratok tanúskodnak az egykoron nagy létszámú, helyben élt izraelita emberek mindennapjairól és azokról az idõkrõl is, amikor „származásuk” miatt üldözték, majd deportálták õket.

A Magyar Holokauszt Emlékév megemlékezéseihez kapcsolódó programsorozat részeként került megrendezésre a kiállítás városunkban, melyet Száraz Csilla, a Thúry György Múzeum igazgatójának köszöntõje után Cseresnyés Péter nyitott meg. A polgármester beszédének elején a zsidóság érdemeit tükrözõ, helyi építészeti-kulturális értékekre hívta fel a megjelentek figyelmét.
- Ha Nagykanizsán nyitott szemmel és nyitott lélekkel, a történelmünk hagyatéka után érdeklõdõ tekintettel sétálunk végig, akkor mély és egyben megrázó felismerésben lehet részünk.
A fõutcáról egy kapualjba betérve egy 200 éves klasszicista stílusú, a világon egyedülálló zsinagógát láthatunk, amit egy kanizsai jövõt tervezõ, a településen mélyen beágyazott és felelõs népes zsidó hitközség építetett, a Batthyány család támogatásával. Emlékeinket ott felidézve eszünkbe juthat a Fekete Sas patika, a Magyar Divatcsarnok, esetleg a nem messzire lévõ hajdani Kaszinó, melyek egy élõ és élni akaró város fontos szellemi és kulturális centrumai voltak, bizonyságául egy építõ és harmonikusan itt élõ zsidó-magyar közösség életének – világított rá Cseresnyés Péter. Hozzátéve, õk voltak azok az emberek, akik az I. világháború idején életüket is feláldozták hõsiesen a városért, az országért, a „mi közös városunkért és országunkért”.
- A zsinagóga melletti épület emléktáblája rájuk emlékezik – emelte ki Nagykanizsa elsõ embere. Rámutatva szavaival arra az épületre, ahol a felsõkereskedelmi iskola mûködött, amely a zsidó kereskedõk jóvoltából a századforduló színvonalas kanizsai oktatási palettájának egyik legszebb ékköve volt. Annak is hangot adott, hogy mindez azoknak kereskedõknek köszönhetõ, akik már a 18. században flottát tartottak fenn az Adrián, hogy áruikat Európa országaiba szállíthassák.
- És minderrõl a szerves és szabadlelkû zsidó életrõl, jövõt tervezésrõl számos gyönyörû épület és palota is tanúskodik, patinás hagyományát felmutatva Nagykanizsának – ismerte el a városvezetõ. Majd beszédében tovább folytatta az idõutazó, múltidézõ „gondolatbéli sétát”.
- Ha a Zsidó temetõhöz érkezünk, csodálkozásunk és megdöbbenésünk még nagyobb lesz.
E temetõ rengeteg sorsról, emberrõl és családról, a zsidóság történetérõl szól csendben. Felmutatja a több évszázados nagykanizsai zsidóság dicsõ és nehéz múltját. És sajnálatosan a jelenét is – mondta Cseresnyés Péter, áttérve arra a korszakra, amikor embertelen és értelmetlen eszmék miatt a zsidóság sorsa megpecsételõdött.
- A zsinagóga pompája évtizedek óta elveszett. A kereskedelmi iskola udvara a holokauszt rémségérõl árulkodik, és annak a 3000 ember értelmetlen gettósításáról, és elpusztításáról, akik egy õrült eszme által irányított német hatalom és kiszolgálói áldozatai lettek országunk német megszállása után.
A temetõ pedig szomorú képet ad egy valaha népes és optimista zsidó közösség eltûnésérõl, életük traumatikus kettészakítottságáról. A történelem legnagyobb traumájának létezésérõl, a megérthetetlenségrõl tanúskodik, itt Nagykanizsán is. E 20. századi trauma napjaink traumája is egyben, hiszen olyan megmagyarázhatatlan és értelmezhetetlen tényként van jelen, amelyre mégis magyarázatot kell találnunk. A múlt hagyományát, annak szépségét és katasztrófáját kötelességünk feltárni és megtanítani – szólt hangsúlyozottan Cseresnyés Péter, mivel ez „erkölcsi kötelességünk, mert egy együtt élõ és a jövõt együtt tervezõ közösség egy része, jelentõs szerve semmisült meg: ezáltal a mi közös világunk alapjai bomlottak meg, és azóta sem álltak helyre.
- Nem állhattak, és soha nem is állhatnak már úgy helyre, ahogy az - annak idején - biztosította egy népes városi közösség mindennapjait. Emlékeznünk kell.
Ugyanis, Nagykanizsa elsõ embere szerint, „a múlt hagyományát, annak szépségét és katasztrófáját kötelességünk feltárni és megtanítani”.
- Átadni az újabb és újabb generációknak e történetet, e közös és bizony rémisztõ történetet. Jelen kiállítás egyben kiállás is. Kiállás egy érték mellett, amely a miénk, a mi együttes múltunk, jelenünk és jövõnk. Kiállás az erkölcs parancsa mellett, és az erkölcsi relativizmus ellen, amely azt vallja, hogy az erkölcs alapjai és pillérei változhatnak, hogy relatívak. E kiállás, e kiállítás ezt mutatja fel. Emlékezve városuk zsidó közösségére, életükre és sorsukra. Hogy tanulhassunk, rácsodálkozhassunk, és megdöbbenjünk. Mindezt pedig azért, mert nem szabad felednünk, hogy ki kell állnunk egymásért, múltunkért, jelenünkért és jövõnkért. Közösségünk minden egyes tagjáért. Mindig és mindenkor – zárta beszédét a polgármester.
A kiállítás május 24-ig tekinthetõ meg.
Szintén a Holokauszt Emlékév keretében rendezik meg május 5-én, 19 órai kezdettel a Medgyaszay Házban a Pauk Anna Emlékkoncertet.

Sz.Zs.

További képek a galériában.

Fotók: Hohl Zoltán, Szabó Zsófia.