Feleség és férj társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése, kitartottság, testi sértés, kerítés, valamint kifosztás bûntette miatt állt a Zalaegerszegi Törvényszék elõtt április 29-én.

Az I. r. vádlott (a feleség) és a II. r. vádlott (a férj) 2012 márciusában rávettek egy fiatal nõt, hogy költözzön hozzájuk a Nagykanizsa melletti Cserfõ hegyen lévõ pincébe. A nõt - aki az ingatlant felügyelet nélkül nem hagyhatta el - fenyegetéssel és veréssel arra kényszerítették, hogy pénzért cserébe szexuális szolgáltatásokat nyújtson a többségében az I. r. vádlott által ”felhajtott” férfiaknak. A vádlottak hasonlóan bántak egy 18 év alatti lánnyal is, aki 2012 nyarán költözött a hegyi hajlékba.
Az aktusokért kapott pénzbõl az I. és a II. r. vádlottak állítólag adtak ugyan néha a lányoknak, de a nagy részét a saját megélhetésükre fordították, csakúgy, mint az a pénzt, amit egy harmadik sértettõl szereztek: E nõnek 2008-ban ajánlották fel, hogy lakjon náluk, s 2009 szeptembere és 2012 áprilisa között rendszeresen elvették tõle, és saját célra használták fel az önkormányzattól kapott szociális támogatását. Ezzel 1. 241.765 Ft kárt okoztak a sértettnek.
A páros úgy bukott le, hogy az egyik sértett 2012. július 3-án megszökött, majd értesítette a rendõrséget.
Meghallgatásukkor a tanúk állították, hogy félelemben, állandó felügyelet alatt éltek, egyedül soha sem hagyhatták el az ingatlant. Többször megverték - volt, hogy slaggal, vesszõvel -, bántalmazták és prostitúcióra kényszerítették õket.
A másodfokú tárgyaláson a védõk vitatták a sértetti tanúvallomások elfogadhatóságát. Az I. r. vádlott védõje kifejtette: nem életszerû, hogy a vádlottak korlátozták a lányok személyi szabadságát, hiszen fizikailag nem voltak bezárva, s a terület be sem volt kerítve. A II. r. vádlott védõje kiemelte: a tanúkat ”bezártságuk” alatt okmányirodába, postára kísérték, de õk ott nem jelezték, hogy bajban lennének. Mindkét védõ hivatkozott arra, hogy a tanúk vallomása kétségeket vet fel.
A másodfokon eljáró Zalaegerszegi Törvényszék viszont arra a következtetésre jutott hogy, az elsõ fokon eljáró Nagykanizsai Járásbíróság ítélete helyes és megalapozott volt, amely megfelelõen értékelte az orvosszakértõi véleményben foglaltakat és az egyéb bizonyítékokat. Az I. fokú bíróság a vádlottakra a közép mértéknél rövidebb börtönbüntetést szabott ki. Ennek enyhítésére a törvényszék nem látott módot, ezért az I. fokú ítéletet e körben helybenhagyta.
A jogerõs ítélet az I. r. vádlottat társtettesként elkövetett kitartottság bûntettében, társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bûntettében, társtettesként elkövetett testi sértés bûntettében, kerítés bûntettében, személyi szabadság megsértése bûntettében, valamint társtettesként, folytatólagosan elkövetett kifosztás bûntettében találta bûnösnek, s halmazati büntetésül 3 év 8 hónap börtönbüntetésre, illetve 4 év közügyektõl való eltiltásra ítélte.
Az I. r. vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követõ napon bocsátható feltételes szabadságra.

A törvényszék ítélete folytán a II. r. vádlott bûnös társtettesként elkövetett kitartottság bûntettében, személyi szabadság megsértése bûntettében, testi sértés bûntettében, valamint folytatólagosan elkövetett kifosztás bûntettében. Büntetése különös visszaesõként 3 év 4 hónap börtön, s 4 év közügyektõl való eltiltás.
Az I. r. vádlottal szemben 640.882,- Ft, II. r. vádlottal szemben 620.882 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el a jogerõs ítélet - tájékoztatta a kanizsaujsag.hu-t Dr. Beznicza Árpád, a Zalaegerszegi Törvényszék sajtószóvivõje.

Kanizsa