Az Újévi Koncertgálán már hallhatta a közönség az összetételében és vezetésében megújult Nagykanizsai Szimfonikus Zenekart muzsikálni. Örömteli, hogy a klasszikus zenét játszó kanizsai szimfonikusok – bár néhány évre eltûntek a helyi kulturális élet palettájáról- ismét hallhatóak.

Az, hogy az együttes újra összeállt egyrészt az említett koncerten történt nagysikerû debütálásnak, másrészt Balogh Tündének, a Farkas Ferenc Zene-és Aranymetszés Alapfokú Mûvészeti Iskola csellótanárának köszönhetõ. A tanárnõt nem csak a mûvészeti iskolából ismerhetjük, hiszen több mint húsz évig játszott az Igricekben és nevéhez fûzõdik a Cserfõ Jazzland nemzetközi fesztivál felépítése és országos hírûvé tétele, annak legsikeresebb korszaka is…

A sokoldalú zenetanár nem kis feladatot vett a „nyakába” azzal, amikor vállalta, hogy „feléleszti” a nagy hagyományokkal bíró szimfonikus zenekart Nagykanizsán. S mindezt nem csak azért teszi, mert úgy hiszi, vannak sokan, akik örömmel hallgatják a helyi zenészeket, bár hangjuk nyilván halkabb és kissé erõtlenebb, mint a „gasztro-kultúra” híveié.
A másik, tán még nyomósabb érv a kihívás elfogadására, a jövõ koncertlátogatói iránt érzett felelõsség. Szeretné, ha a most felnövõ generáció sokkal többször találkozhatna hangszerek által megszólaltatott zenével, és így eloszlatható lenne az a gyermeki fejekben lévõ téves gondolat, hogy a zene az , ami innét-onnét letölthetõ dolog, különféle elektronikus eszközökkel.
A feladat nagyságát mutatja, hogy a gyermekek viszonylag kis százaléka részesül csak valamilyen mûvészetoktatásban, személyiséget gazdagító fejlesztésben. A pedagógus szeretné, hogy azokhoz is eljussanak, akik számos, rajtuk kívül álló okból nem kerülhetnek be a csodavilágba, akiket nem visznek el a szüleik a Farkas Ferenc mûvészeti iskolába vagy például a VABABABA mûhelyeibe. Az alapfokú oktatás kicsinyke óraszámai pedig nem képesek betölteni ezt az ûrt a kívül rekedt gyermekeknél.
- A hangsúly természetesen azon van, hogy egy új és értékes kulturális pillért akarunk létrehozni a város zenei életében, együttmûködve a már jól és sikeresen mûködõ többi formációval. Szeretnénk ismertté és újra elismertté tenni ezt a nagy múltú együttest, és méltóak lenni nagyszerû elõdeinkhez, régi tanárainkhoz, akik már nem lehetnek közöttünk – bocsátotta elõre beszélgetésünk kezdetén Balogh Tünde.
- Ehhez persze szervezési feladatok sokasága vár még rám. Most dolgozom egy alapítvány létrehozásán, amit Krátky Istvánról, a néhai nagykanizsai mûvészetpártoló és zeneértõ polgármesterrõl szeretnénk elnevezni. Az ide befolyó önkormányzati és szponzori támogatásokból, pályázati pénzekbõl kívánjuk a késõbbiekben fenntartani és mûködtetni a zenekart, valamint egyéb küldetéseinket - tehetséges fiatalok támogatását, tanárainknak fellépési lehetõségeinek bõvítését, hangszerállomány javítását és fejlesztését - is beteljesíteni.
A megfelelõ keretek kialakítása egyelõre a (meg-és újjá) alakulás idõszakát éli, viszont már vannak látható, és persze hallható eredményei is a muzikális metamorfózisnak.
Április végén, a Református templomban a nagy érdeklõdéssel kísért koncertet a szimfonikusok vonós magja, a Fentõs Ferenc iskolaigazgatóról elnevezett kamarazenekar adta, a koncertmester Vida Henrietta tanárnõ volt.
- Jelenleg közel húszan - képzett és amatõr zenészek alkotjuk a vonós bázist-, s a szimfonikus zenekar kiegészül majd a késõbbiekben a Kanizsai Fúvószenekarban dolgozó kollégákkal és nyilván egy karmesterrel is.
- Az idõ pedig sürget, hiszen – már most - nem kis „feladatot” kapott a zenekar…
- A 2015-ös Újévi Koncertgálát mi szervezzük, ahol más kanizsai együttesekkel kívánunk majd egy jó hangulatú, nagyszabású zenei eseményt létrehozni.

Ám addig még bizonyosan találkozhatunk késõ õsszel a Városi Vegyeskarral közös hangversenyen, és talán sikerül elindítani a kicsiknek szánt bérletes „Kakaó Koncert” sorozatot is. Arról pedig, hogy van-e eredménye a munkánknak és a sok erõfeszítésnek, a jövõben a széles nyilvánosság is meggyõzõdhet.

Fotó: Varga György
Szabó Zsófia