A Magyar Holokauszt Emlékév megemlékezéseihez kapcsolódó programsorozat részeként városunk önkormányzata és a Thúry György Múzeum Pauk Anna (1910-2000) emlékkoncertet szervezett a nagykanizsai zenepedagógus, a zeneakadémia egykori ének- és zongora szakos növendéke tiszteletére.

A Medgyaszay Házban rendezett ünnepségen közremûködött Csavlek Etelka, Liszt-díjas és Érdemes Mûvész énekmûvész, Csák József, a Magyar Állami Operaház magánénekese, Dobra János, Liszt-díjas és Érdemes Mûvész karnagy, a Tomkins Énekegyüttes vezetõje, Fekete László énekmûvész, a budapesti Dohány utcai Zsinagóga fõkántora, Fellegi Ádám, Liszt-díjas zongoramûvész, Horváth Mária énekmûvész, Malina János zenetudós, zeneesztéta, Pánics Lilla színmûvész és Salgó Tamás, a Magyar Állami Operaház korrepetitora.

Pauk Anna (Galló Józsefné) 1922-tõl tanult zongorázni, zenei tanulmányait az 1926-ban megnyílt Városi Zeneiskolában folytatta. Azt követõen 1933-ig a budapesti Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskolán tanult, ahol zongora és énektanári diplomát szerzett, majd nagybõgõ szakon is levizsgázott. A második világháború kitöréséig nagybõgõsként és énekesként rendszeresen szerepelt külföldön. Szerzõdései lejártával visszatért Nagykanizsára, ahol több iskolában is oktatott. 1944-ben deportálták, megjárta Auschwitz, Birkenau, Sömmerda, Gelsenkirchen táborait. Még a koncentrációs táborban is képes volt a zene erejével vigaszt nyújtani sorstársainak. Az általa vezetett gyermekkórus adta elõ Theresienstadtban – a szülõvárosából, Nagykanizsáról elhurcolt gyerekek részvételével – Hans Krása Brundibár címû gyermekoperáját. 1945 júniusában tért vissza Nagykanizsára, majd 1948-tól haláláig Budapesten élt. 1950-1956 között énekes, késõbb korrepetitor volt a Magyar Rádió énekkaránál. Rövid ideig az Állami Könyvterjesztõ Vállalatnál dolgozott, 1958-1973 között a Weiner Leó Zeneiskola tanáraként tevékenykedett, 1973-tól 1977-ig a Vándor Kórus hangképzõ tanáraként mûködött. 1981-tõl a Tomkins Énekegyüttessel dolgozott, és zongorakísérõként Európa számos országában fellépett. Úgy kísérte zongorával énekeseit, ahogy a legjobbak közül is csak kevesen. Énektanári mûködése során világhírû énekeseket nevelt ki. Énektanári munkáját 1976-ban Kiváló Pedagógus kitüntetéssel ismerték el. Élettörténetét A 12539-es fogoly címmel írta meg.
– Ma este azért jöttünk össze, hogy emlékezzünk a város egyik nagy szülöttjére, Pauk Annára, aki 14 évvel ezelõtt, 2010. május 5-én távozott közülünk – e szavakkal szólt a múzeumbarátokhoz és a zene iránt érdeklõdõ kanizsai közönséghez Malina János zenetörténész.
Emlékére elõször Fekete László énekelte el a 130. zsoltárt, majd egy emlékezõ imát. Ezt követõen Pánics Lilla olvasott fel Pauk Anna Leltár címû sajátos hangvételû költeményébõl. Az emlékezést az egykori tanítványokkal, Csavlek Etelkával és Csák Józseffel folytatta a történész, zenetudós, akik a szeretett tanárnõjükhöz kötõdõ kapcsolatuk felelevenítése mellett egy-egy szép dalt, operarészletet is hoztak magukkal a közönség megörvendeztetésére.
Mozart C-moll fantáziáját, majd késõbb Mozart C-moll zongoraszonátájának záró tételét Fellegi Ádám adta elõ. A zongoramûvész elöljáróban megjegyezte, el kell emelnünk ezt a megemlékezést a konkrét személytõl, Pauk Anni nénitõl, a történelmi helyzetektõl és általános szférába kell emelni. Vagyis az életrõl és a halálról kell gondolkodni. Erre nagyon alkalmas Mozart fantáziája, melyben az élet nagy kérdéseit teszi fel a zeneszerzõ. Felveti azt a kérdést, hogy mi az élet értelme. Ugyanez a dilemma visszatér a fantázia végén, de a válasz nincs megadva. Az élet értelme önmaga. A hosszú vándorlás, szerelmeken, drámákon, imádságokon és végzeten keresztül, mint ahogy ez Pauk Anni néninek is a sorsa volt, és mindannyiunk sorsa. A C-moll szonáta utolsó tétele a halállal szembe nézést tükrözi. Azt mutatják, hogy a halandó ember föllázad a halál ellen, aztán belenyugszik. És ezt csodálatos mûvészi harmóniában oldja meg Mozart, különösebb hûhó nélkül, mert klasszikus – magyarázta a tõle megszokott közvetlenséggel a zongoramûvész.
A Medgyaszay Házban rendezett emlékesttel méltó módon adóztak a tanítványok és a hallgatóság a városunktól nemcsak kilométerekben mérhetõ távolságokba eljutott szülöttjének.

B.E.