Ezúttal õshonos gyümölcsfák nélkül a „zsebében”, ám számtalan, ma már misztikusnak tûnõ történetekkel a fejében szerdán ismét a Piarista Iskolába látogatott a „Tündérkertek” „szülõatyja”, a pórszombati Kovács Gyula. Aki most sem zöldségeket, hanem gyümölcsöket „regélt” az Ökollégiumban, mégpedig az elõadásán megjelent kertbarátoknak.

Az erdész-gyümölcsész legutóbb novemberben tartott elõadást Kanizsán, a piarista-intézményben. Akkor a jövõ generáció népes táborát kápráztatta el az anno saját maga által kezdeményezett, mára viszont országos szintre duzzadt Tündérkert-mozgalomról: melynek jóvoltából (többek között) a köztudatban már alig-alig létezõ – kihalófélben lévõ – õshonos gyümölcsfákat menti. Ahogy sok száz, ezer követõje is, hiszen már nemcsak Kovács Gyula Medes-hegyi birtokán van ilyen kert, hanem az ország több pontján, sõt határon túl is. Amikben ma már burjánzanak sok más mellett meggyfák, körtefák, és akár a sok száz éves almafák. Olyan termésekkel ékeskedve, amik természetesen nem génkezelés, vagy különbözõ kísérletezgetések vadházasságaként jöttek létre.
Kovács Gyula szerint ugyanis a jó fát mindig a gyümölcsérõl lehet felismerni. Ebben van is „némi” tapasztalata a szakembernek, ugyanis több mint 30 éve kutatja megszállottként azokat a fákat, melyek egykoron még erdõnyi nagyságban teremtek, itt is, ott is.
Ilyen – például – a karácsonyalma is, amit, az örökségvédõ anekdotája szerint, még az is meg tudott enni, akinek nem volt foga. Korai érésû alma ez az említett fajta, jóval elõbb terem, mint többi fajtatársa. Aztán mégis eláll – nevéhez méltóan - a decemberi ünnepig, mi több, arra lesz a legomlósabb, legporhanyósabb.
A szakember minapi elõadásába, ahogy egy-egy érdekes körítõ sztorit mesélt a fákról, belecsempészett még egy kis agrártörténelmi ismeretterjesztést is. Kvízként feltéve kérdésként például azt, mi volt s mikor a legelsõ gyümölcsfajta az országban. Ez a fûzalma volt – válaszolta is meg Kovács Gyula – ami 1100 környékén már termett is. Aztán ott van a sárkörte, 1257-bõl, amelybõl még mindig van egy példány Zalában…
Bár a gyümölcsész szerint rengeteg esetben hírmondója sincs annak, ami egykor meghatározó volt. Errõl pedig maga az ember tehet, mivel elpusztította õket. De azért Göcsej térségét – legalábbis e tekintetben - mégsem fenyegeti veszély, hiszen mind a mai napig 500 õshonos gyümölcsfafajta megtalálható ott. (Minden bizonnyal Kovács Gyulának köszönhetõen – a szerk.)
Amirõl pedig nem szólt a fáma – sem most, sem legutóbb… A Tündérkertek atyjával novemberi elõadását megelõzõen beszélgettünk. Elsõsorban szenvedélyérõl, az õshonos gyümölcsfák iránt. Akkor adódott a kérdés, vajon szereti-e a gyümölcsöt az, aki megmenti az életüket adó fákat? Kovács Gyula (számomra) nem megdöbbentõ választ adott: természetesen szereti a gyümölcsöt, hiszen fogyasztja õket – már csak azért is, hogy egy harapásból megmondhassa, „mi fán termett” – de nem mértéktelen mennyiségben és nem pusztán azokon él, ahogy sokan gondolnák róla…
Az „aszalófajtákért”, amik még a búbos kemence melegében aszalódtak vacsora utáni desszertté, pedig gyermekkora „muszáj-nassolnivaló, eszed, nem eszed, nem kapsz mást” – emlék miatt nem rajong…
Más „újdonságról” is beszámolhatunk gyümölcsész életébõl a legutóbbi, róla írott cikkünk óta eltelt idõszakból. Tucatjával, százával hordtak hozzá – közzétett felhívására – õshonos fafajtákat, amikbõl õ persze szorgalmasan oltványokat készített. Tehát, a Tündérkertek tartalma gombamód szaporodik, híven adva tanúbizonyságot arról, hogy az ember nemcsak pusztítani, menteni is képes, ha akar…
Kovács Gyula famentõ-missziójának „gyümölcseit” mára már nemcsak a környezõ országokban õrzik, hanem Finnországban is. Errõl is tett az örökségvédõ, hogy (feltételezett?) nyelvrokonainkhoz is eljusson belõlük…
A gyümölcsész újabb „nagyszabású akció” ötletelésével is „múlatta” az elmúlt 7 hónapot. Legújabb „hagyományõrzõ” programjával, a „Hetési értéktárral”, amin a barátaival közösen dolgozik, vidékük, Észak-Zala gyöngyszemeit mentik. Legyen az szellemi, vagy épített kincs…
S hogy visszakanyarodjunk azokhoz a gyümölcsfákhoz, melyeket nem csak a nagy Tündérkertek õriznek…Novemberi, nagykanizsai látogatásakor 7 õshonos fát hozott ajándékul – a Piarista iskolába – Kovács Gyula. Emlékeznek? Az egyik ilyen kis almafa még Petõfi Sándor korából származik… A fákat az iskolások még a tavalyi esztendõ végén elültették. Mára pedig már gyökeret vertek és megeredtek az intézmény udvarán a kis növények. S újabb, kicsi Tündérkert született, itt, Nagykanizsán…

Szabó Zsófi