Teltházas koncertet adott az NTE Sportcsarnokban a Republic november 29-én, szombaton. A hónap elején jelent meg – a sorban – 23. lemezük, a Tiszta udvar, rendes ház. A mûsor nem lemezbemutató koncert volt, a legismertebb dalok hangzottak el. A zenekar szerint nem mûködik az a dolog, hogy egy tizenkét dalos album mind a tizenkettõ szerzeményét eljátsszák, mert a közönség azért megy a koncertre, hogy jól érezze magát, s nem azért, hogy az új dalokat megismerje. Ez a koncepció úgy tûnik, nagyon jól mûködik, Nagykanizsán is fergeteges hangulatot teremtettek, s a nézõk között voltak olyanok is, akik az ország más részérõl jöttek, az úgynevezett „keménymag”, akik mindenhova követik a fiúkat.

A koncert elõtt Boros Csaba, a zenekar oszlopos tagja válaszolt lapunk kérdéseire:

– Amióta megjelent az új album, több sajtóorgánumban is nyilatkoztad, hogy az elmúlt tíz év legjobb termése lett a Tiszta udvar, rendes ház.
– Így van, valóban így gondolom, és a visszajelzések is ezt igazolják. Zeneileg, szövegileg is nagyon egységes lett a lemez, nagyon jól összehoztuk, és mindemellett dominálnak azok a dalok, amelyek esetében az emberek néhány másodpercnyi belehallgatás után nem térnek át a következõre, hanem inkább visszakapcsolnak, és azt mondják, „Na, ez jó, inkább meghallgatom még egyszer.”. Ez azért is fontos számunkra, mert visszajelzés nekünk, hogy a mi dalaink nem azok közé tartoznak, amelyek néhány meghallgatás után kiégnek, s aztán senki sem emlékszik már rájuk, hanem évek múltán is szívesen hallgatják az emberek, nagyon lassan égnek ki. Ezért mondtam, hogy az utolsó tíz év legjobb lemeze.
– Azt mondod, legjobb. Ezt valahogy el kellett érni. Mennyi munkát fektettek ebbe az albumba?
– Tavasztól kezdtük, de nem munkának nevezném ezt, inkább azt mondanám, hogy feladat. Jó feladat, mert egymást inspirálva írtuk, hangszereltük a dalokat. Elõfordult, hogy belenyúltunk a másik számába, és elmondtuk a véleményünket. Együtt dolgoztunk, s habár az eredeti szerzõk mindenhol fel vannak tüntetve a lemezen, de mindegyikünknek köze volt a másik mûvéhez, és ez nagyon jó volt.
– Tiszta udvar, rendes ház… Mit jelent a cím? Ha a sorok között olvasunk, találunk némi politikai felhangot.
– Lényegében egy nagyon szép falusi titulus ez. Régebben, néhány évtizede lehetett látni a feliratot a házakon. Ha valaki megkapta a faluban, vagy a városban ezt a címet, az nagyon nagy elismerés volt, de sokat kellett érte tenni is: a portát rendben tartani, virágokat nevelgetni. Amikor eszembe jutott ez a cím, Tamás [Patai Tamás, gitár – a szerk.] mondta, hogy neki évekkel ezelõtt eszébe jutott. A mai viszonyokat tekintve is nagy aktualitása van ennek a kifejezésnek, ha körülnézünk országunkban, Magyarországnak szüksége van egy tiszta udvarra, meg egy rendes házra…
– Az elmúlt közel húsz évben mindenfélérõl énekeltetek már, érintettek sok témát. A Tiszta udvar, rendes ház szövegei mirõl szólnak?
– Általános: szerelem, halál, élet, egy kicsit az aktuális politika, elrejtve a dalok mögött. Van egy nagyon jó barátom, Gulyás Ferenc, akivel régebben együtt zenéltünk. Õ elemezte a dalainkat, s arra jutott, hogy azok örök érvényûek, az általános, s azt kell, hogy mondjam, az elkoptatott közhelyekrõl, szerelemrõl, életrõl, halálról szólnak. Én ezt magam nem vettem észre, csak miután a Feri mondta ki, és tényleg ezekrõl szólnak.
– Ti azon kevés zenekarok közé tartoztok, akiket az emberek szeretnek, s tisztelnek is, mégpedig azért, mert megmaradtatok olyannak, ahogyan kezdtétek. Nem indultatok el a popularizmus felé, ugyanazt a minõségi szintet produkáljátok, mint az elmúlt tizennyolc évben mindig. Mit gondolsz, miért történt ez így?
– Én azt hiszem, hogy csak olyan feladatokat szerettünk volna véghezvinni, ami vállalható. Tehát egyik albumunkat sem tagadnám meg, egyetlen dalra sem mondanám azt, hogy ez nem Republic-dal. Ha a közönség úgy gondolja, hogy mi eredetiek vagyunk, és minõségi zenét játszunk, annak mi nagyon örülünk.