"Húsz éve már..." - szólhatna a Haligans zenekar egyik videómegosztó portálról (is) ismert slágere, azonban most nem a szombathelyi futballról, hanem a nagykanizsai labdarúgásról írnánk, annak is azon fejezetérõl, amikor két évtizede az NB I-be jutott a Nagykanizsai Olajbányász SE legénysége.
Szóval, 1994-ben - 1949 után - történetében másodszor sikerült a feljutás az "olajosoknak" a honi futballelitbe: húsz esztendeje az NB II Nyugati csoportját a Zalaegerszegi TE elõtt megnyerve kerültek fel az elsõ osztályba... Természetesen most azonnal ízlelgethetnénk a névsort Csákitól Kepén vagy éppen Fuiszon át Filipovicsig, de ami a mában igazán lényeges, az akkori játékoskerettel Keszei Ferenc vezetõedzõvel egyetemben a drukkerek vasárnap 17 órától találkozhatnak a Nagykanizsai LE - Hévíz megye egyes mérkõzés ideje alatt. Hol máshol, mint a Bányász-pályán!

Lesz ott minden, ami ilyenkor szokás, fõleg persze egy jó nagy nosztalgiázás, vagyis a Bányász akkori menetelését nem feledi a futballt szeretõk társadalma. Meg persze az akkori játékosokban is dolgozik az izgalom, hiszen...
- ... már most jobban izgulok, mint anno a meccsek elõtt, pedig még csak pénteket írunk - felelte érdeklõdésünkre izgatottan Fuisz László, az "Olaj" szélsõje. - Persze, ez nem csupán a mi jubileumi találkozónk lesz, hanem a szurkolók összejövetele is, hiszen az akkori sikerekhez õk is kellettek. Ami azt hiszem, mindenki számára jó hír, hogy az akkori keret kilencven százaléka lent lesz az Olajbányász-stadionban, sõt egy nagy bányászos találkozóra számíthatunk, s amit még nem árulhatok el, de lesz meglepetés is részünkrõl a szurkolók felé...
Innen aztán lépjünk egy picit tovább egy olyan futballistához, aki még mindig rúgja a bõrt bajnoki rendszerben versenykeretek között - ráadásul légiósként, hiszen Horvátországban, a Cehovec muraközi második vonalbeli gárdájában focizik. Svélecz Lászlóról van szó, aki szintén a közepébe vágott a Bányász-találkozó kapcsán.
- Kilenc-tíz olyan meccsünk volt sorozatban '94 tavaszán, ami valóban óriási élményt jelentett - emlékezett a középpályás. - Akkor már idegenben is rengetegen szurkoltak nekünk, jöttek buszokkal, autókkal a kanizsaiak utánunk. Különösen a keszthelyi és beremendi meccsünkön volt parádés a hangulat és persze nem hagyhatom ki a Zete elleni összecsapásokat sem. Engem annak idején az edzõnk, "Kesztyû" hozott Letenyérõl a csapathoz és nagy öröm volt számomra különösképpen, akármerre mentünk a városban, mindenhol éltettek bennünket az emberek.
S ha már a sokat emlegetett szurkolók. Nos, õk sem tétlenkedtek az évforduló alkalmából.
- Tõlünk függetlenül kezdtek õk is "bányászos" rendezvény szervezésébe, s így találkoztak a szándékaink - ezt már a Bányász akkori csapatkapitánya, Kepe Tibor mondta, aki az '90-es évekbeli együttes mostani összetrombitálásában is az egyik fõszerepet vállalta. - Ezért is lesz nagy öröm számunkra különösen ez a viszontlátás, bár azért évente egyszer kisebb-nagyobb nosztalgiázásokat szoktunk tartani. Nekem ráadásul az az 1994-es feljutás egyben az igazság pillanata is volt, hiszen a '80-as évek elején a Nyíregyháza, míg a végén a Csepel ellen nem tudtunk a legfelsõ osztályba kerülni.
Vagyis, 1994-ben ez sikerült, és pontosan május 29-én, egy Paks elleni 5-0-s találkozón (felvételünkön a mérkõzésre szóló belépõjegy, mely a napokban szintén húsz esztendõs lesz) biztosította be a Bányász az NB I-ben való szereplés lehetõségét. Igaz, akkor már javában futball-láz uralkodott a városban, hiszen két héttel korábban a nagy rivális ZTE-t verték 2-0-ra (kezdõ képünkön a találkozó hangulatának egyik pillanata), valamint túl voltak már azon az ominózus Keszthely - Nagykanizsa bajnokin is, melynek apropóján a balatoni fürdõváros talán soha nem látott szurkolói inváziót tapasztalhatott a megye másik szegletébõl. Onnan pedig a piros-kékek már meg sem álltak a dobogó legfelsõ fokáig az NB II Nyugati csoportjában.

(A fotó és az illusztráció a szerzõ gyûjteményébõl valók.)

P.L.