A gazdasági miniszter szabálytalan áramvételezése Pesten marasztotta Krakkó Ákost, ám a többi négy célpontos Kanizsára érkezése így is valódi szenzációnak számított a hétfõi közönségtalálkozón. Kicsi szerkesztõség, sok munka, hétköznap – mindezek ellenére örömmel tettek eleget a Nagykanizsai Polgári Egyesület meghívásának. Kóré Péter, az egyesület elnöke szívbõl jövõ köszöntõvel fogadta õket. „Minden péntek este egy-egy március tizenötödike, amikor milliók szívében gyullad a bizonyosság fáklyája: a diktatúra legyõzhetõ. Ez indokolja – már ha kell indokolni – a mögöttünk lévõ trikolort. Nem üres dekoráció, hanem egy fényes március üzenete egy sötét decemberi estén” – utalt vendégeinknek a hírtévés újságírók sajtószabadságért végzett tevékenységére.

Ma nálunk még sok minden nem magától értetõdõ, de nekünk az a dolgunk, hozzászoktassuk a politikusokat, hogy kérdezünk. Nem csak a tájékoztatás a feladatunk, hanem a közpénz elköltésének ellenõrzése is. – fogalmaztak a bevezetõben. „Nem is értjük, miért nem örül a kormány annak, hogy közpénzt takarítunk meg?” – bizony ezen az estén többször elõkerült az irónia. Losonczi Katát – õ maga is a Célpont által talán leggyakrabban látogatott Szabolcs-Szatmár-Bereg szülötte – megrótták, mondván: Lejáratja a megyét! „Tetszett volna betartani a törvényt!” –volt Kata szavakész válasza. Rákóczi Péter felelõs szerkesztõ felidézte, egy ízben tanúskodni idézték be, a rendõrtiszt e szavakkal szólt haza: „Anya, nem hiszed el, ki ül velem szemben!” Megbecsüléssel szóltak hírigazgatójukról, Szikszai Péterrõl. Õ érezte elõször, hogy szükség van a Célpontra. A törzsközönségtõl – ilyen volt a könyvtár 3. emeletén is – sok szeretetet, bíztatást kapnak csöppet sem könnyû munkájukhoz. Az informatikai uniós pénzek lenyúlásáról szóló adás után például rengetegen jelentkeztek: „Ezt csinálták nálunk is!” Az oknyomozás idõigényes, ezért drága mûfaj. Vajon a tõkeerõs többi csatorna miért nem mûveli? – merült föl az újfent irónikus kérdés. De létezik egy stabil másik nézõbázisuk – tudtuk meg - , Darócziék csapata: a kormányszóvivõ két munkatársát azért fizetik, hogy a Célpontot nézze, s beszámoljon róla. „Hát ezért drága mûfaj az oknyomozás!” – poénkodott a közönség. „De ezt közpénzen csinálják!” – volt a válasz, ami már egyáltalán nem vicc.
Kisberk Szabolcs elmesélte a Kabai-sztorit, bonbont is vittek a börtön elõl Lipótmezõn bújtatott színesfém kereskedõnek. Alatta volt a kamera. Órákig tartott, míg a rendõrség kiért, addig a szálfa termetû riporter õrizte az OPNI kijáratát, meg ne szökjön a pénzügyminiszter üzlettársa. A lejáratásukat megkísérlõ akciót azonban az váltotta ki, hogy leleplezték: a börtönbe küldik Kabai után a lõszer megsemmisítés miatt katonai titkot képezõ információkat. És a honvédelmi miniszter nem talált semmi szabálytalanságot…
Szó esett a Célpontra oly jellemzõ képi világról. A gyakran rejtett kamerával készített felvételekre sajátos jelzõt talált egy munkájuk iránt érdeklõdõ rendõr: kajla. Mikroporttal kénytelenek dolgozni a nyilvánosság elõl ki tudja miért elzárkózó kormánytagok szavainak rögzítésére.”Nem létezik kétféle igazság!” –szögezte le Kovács Andrea. Az egyik, amit a kamera elõtt vállal a miniszter, és a másik, amit csak négyszemközt. „Ez utóbbit is leadjuk.” – fûzte hozzá mosolyogva.
„Csak humorral felfogva lehet csinálni, ezt tanácsolom Önöknek is. – folytatta ugyanõ – A nyavalygás, az önsajnálat zsákutca. Minél inkább el akarják titkolni az igazságot, annál inkább meg akarjuk tudni, ez plusz energiát ad.” Próbálkoznak interjúalanyaik hízelgéssel, megvesztegetéssel, fenyegetéssel. Minél nagyobb összeget kínálnak föl annak érdekében, hogy a riporterek ejtsék a témát, annál biztosabbak, hogy jó nyomon járnak. Érdekes a Célpont tekintélye a baloldalon is. A hallgatóság beszámolt róla, milyen elismerõ jellemzést hallottak a mûsorról: itt van információ! Vendégeink pedig elmesélték, az egyik városban egymással torzsalkodó szocialisták azzal fenyegetik egymást: „Elküldöm a dossziédat a Célpontnak!”
P.J.