Személyes tárgyakból, iratokból és számos fotóból álló tárlat megnyitásával is emlékeztek vasárnap, több túlélõ jelenlétében Nagykanizsán a városból és környékérõl elhurcolt több ezer zsidóra deportálásuk 70. évfordulóján.

Az évtizedek óta romos belvárosi zsinagógában létrehozott tárlaton a túlélõktõl, családtagjaiktól származó fotók mellett koncentrációs tábori igazolványok, megfakult sárga csillag, a ruhákra varrt azonosítószámok idézik fel a zsidóság elhurcolásának idõszakát. A tárlat megnyitásával együtt több, a környékrõl deportált, de azóta a világban szétszóródott túlélõ is visszatért a nagykanizsai megemlékezésre, amelyet Verõ Tamás fõrabbi, Nógrádi Gergely kántor és Székely István, a nagykanizsai zsidó hitközség elnöke vezetett.
Verõ Tamás emlékezõ beszédében a több ezer elhunytnak végsõ nyughelyet adó nagykanizsai zsidótemetõ múltjáról és jelenérõl beszélt elsõként. Szólt arról, hogy a három évszázados sírkert a holokauszt után évtizedekig szemétlerakó volt, számtalan sírkövét ellopták. Néhány éve a szennyvízcsatorna fõgyûjtõvezetékét keresztülvitték a sírok között, a terebélyes fák gyökerét átvágták, emiatt késõbb ezek kidõltek és sírokat törtek össze. Egy csõtörés után pedig "a föld alatt keletkezett kráterben úsztak a zsidó csontok a szennyben" - fogalmazott a fõrabbi.
Emlékeztetett arra, hogy 1944 tavaszán ebbõl a zónából tíz vonattal csaknem 30 ezer zsidót szállítottak el koncentrációs táborokba. Köztük több ezren voltak Nagykanizsáról, akiknek az utolsó transzportját már hat héttel a tervezett idõpont elõtt elvitték.
Verõ Tamás kijelentette: az emlékezést csak az õszinte beszéd szolgálhatja, "nem a kettõs beszéd, nem a szép szavakkal felemelt" emlékév, nem "a mások vétségére mutató emlékmû megalkotása".
A ma 85 éves, Clevelandben élõ Sternberg Andor túlélõként azt fogalmazta meg: "üzenetvivõnek" tartja magát, hogy azok nevében, akik nem élték túl, elmondja a tapasztalatait azoknak, akik nem voltak ott a koncentrációs táborokban. Felidézte, hogy alig 15 évesen hurcolták el Nagykanizsáról Auschwitzba, majd más koncentrációs táborokba vitték tovább, és végül minden családtagját elveszítette.
A mintegy 150-200 résztvevõvel zajló megemlékezés zárásaként a zsinagóga udvarán, majd a zsidó temetõben koszorúkat és az emlékezés köveit helyezték el a jelenlévõk.

MTI - Kanizsa