A búbosbanka, a fekete rigó vagy a vörösbegy lehet 2015-ben az év madara, az érdeklõdõk a www.mme.hu oldalon szavazhatnak június 28-án délig.

Az Év madara program célja és küldetése olyan fajok, madárcsoportok társadalmi szintû bemutatása, amelyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak különösen fontos szerepe van - közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) csütörtökön az MTI-vel.
Mint írták, a 2015-re javasolt három madárfaj állománya stabil vagy csak enyhe csökkenést mutat, ezért a közvetlen cél nem a vészes megfogyatkozás ellensúlyozása, hanem az urbanizálódott állományok segítése új típusú védelmi eszközökkel és módszerekkel, valamint a települési madárvédelem és az MME Madárbarát kert program társadalmi bázisának növelése.
A búbosbanka a nyílt, ligetes területek országosan elterjedt, viszonylag gyakori fészkelõ madara. Hosszú, hajlott csõrével képes a járatokból kipiszkálni a mezei tücsköt, a lótücsköt, a földigilisztákat és a pajorokat. Kedvelt élõhelyei a rövidfüvû gyepekkel, legelõkkel körülvett tanyák, ahol nemcsak a táplálékbázis, hanem a fészkelõhelyek is rendelkezésére állnak. A harkályok vájta vagy korhadással keletkezõ faodúk hiányában bármilyen résben, hasadékban képes költeni: a tetõcserepek alatt, földi lyukakban, vascsõben, kiállított ágyúban. Évente általában egyszer, ritkán kétszer is költ, fészekalja 5-8 tojásból áll. A fészekben növekedõ fiókák híg, bûzös ürüléket spriccelve védekeznek a ragadozók ellen - ezért kapta egyik beszédes, népi nevét: fostos bugybóka. Vonuló, a telet Afrika trópusi vidékein tölti.
A fekete rigó az öreg hímek koromfekete színérõl kapta a nevét. A tojók egész életükben, a fészket elhagyó fiatalok néhány hónapon keresztül olajbarna színûek. A faj eredetileg a sík-, hegy- és dombvidék erdõs, bokros területeinek lakója volt, de napjainkra az állomány egy jelentõs része városlakóvá vált, és az urbanizációs folyamat ma is tart. Fészkét bokrok, fák ágvillájába, lakott területeken épületek zugaiba, ereszcsatornák hajlatába építi. Évente kétszer költ, alkalmanként általában 4-5, ritkábban 6 tojást rak. Táplálékát a talajon keresgéli, földigiliszták, ízeltlábúak, apró csigák után kutatva átforgatja a hullott faleveleket. Részlegesen vonuló, õsszel a Földközi-tenger vidékére húzódik, de a települési állományok jelentõs része helyben marad és áttelel.
A vörösbegy az erdõs, bokros területek, nagyobb parkok madara, ahol a leggyakoribb kakukkgazda. Puha növényi részekbõl álló, mohával és szõrrel bélelt fészkét gyökerek közé, talajüregekbe, ritkábban épületek réseibe, farakásba építi. Évente kétszer költ, leggyakrabban 6-7 tojást rak. Férgekkel, rovarokkal táplálkozik, õsszel és télen bogyókat is eszik. Vonuló faj, de egyre több példány át is telel, illetve nagyszámú madár érkezik hozzánk Európa északi tájairól. Ennek köszönhetõen nemcsak a költési szezonban, de õsszel és télen is találkozhatunk velük, különösen lakott területeken és az etetõk, itatók közelében. Az etetõn almát, apró magvakat és napraforgómag-törmeléket fogyaszt.

MTI - Kanizsa