Sok kanizsai még emlékezhet a Teleki úti volt Dózsa-Thúry laktanya udvarán állott Dózsa-szoborra, Kiss Kovács Gyula (1922-1984) kétszeres Munkácsy-díjas szobrászmûvész alkotására. A tekintélyt parancsoló megjelenésû mellszobor méretei is szokatlanul nagyok: az öntvény maga 170 cm magas, vállszélessége 150 cm, míg eredeti mészkõ posztamense közel 3,5 m magas volt. A mûalkotás a mûvész fiatalkori, realista stílusú produktuma, amelyen Dózsa György hadvezérhez méltó módon, páncélingben, hajadonfõtt, határozott, komor tekintettel néz ránk. A szobor az itteni alakulat megszûntével sokak bánatára elkerült Kanizsáról, jelenleg Cegléden található. A szobor hányattatott sorsa azonban a nagyközönség számára nem közismert.

Az Internet „Köztérkép” címû web-oldalán Cegléd szobrai között olvasható a szobor rövid története Somkutas Imre nyugállományú ceglédi ezredes tollából:

„A bronzból készült Dózsa György mellszobor alkotója, Kiss Kovács Gyula kétszeres Munkácsy díjas szobrászmûvész 1952-1954 között a Magyar Néphadsereg Mûvészeti Stúdiójának tagja volt. Ebben az idõszakban a honvédség megrendelésére készítette el, és eredetileg Nagykanizsán, az akkori Dózsa György laktanya udvarán állították fel a monumentális mellszobrot.
A nagykanizsai laktanya felszámolását követõen 1997-ben került Ceglédre, a Dózsa György laktanya bejárata elé. 2001. június. 30-án a ceglédi alakulatok felszámolása során a laktanya bezárt.
Jelenlegi helyére a helyõrségparancsnok javaslatára, a Honvédelmi Miniszter engedélyével 2001. július 27.-én került, ahol ünnepélyes keretek között adták át a városnak.
A szobor a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdona, Cegléd Város Önkormányzata 2011-ben kezdeményezte, hogy véglegesen a város tulajdonába helyezzék.”
Fenti rövid ismertetõ azonban így nem teljesen helytálló.
A Dózsa-szobrot ugyanis eredetileg nem Nagykanizsán állították fel, hanem a Pécsi Tisztképzõ Iskola fõépülete elõtt állott. A pécsi hadapródiskola 1898-ban épült a Szigeti út mentén. A rendkívül díszes eklektikus fõépület fõbejárata elõtt állott az iskola eredeti névadója, Zrínyi Miklós mellszobra az I. világháborús hõsök neveivel (alkotója Kõszeghy Gyula, 1926), errõl számos korabeli fénykép tanúskodik. Az intézmény nevét 1945-ben Dózsa Tisztképzõ Iskolára változtatták, és 1954-ben itt állították fel a Kiss Kovács Gyula által mintázott Dózsa-szobrot (a bronzöntvényen olvasható az alkotó neve), mely a Zrínyi-szobor helyére került, ez utóbbit pedig az épület udvarának délkeleti részére helyezték át, azóta is ott áll. A tiszti iskola elõtt álló Dózsa-szoborról fénykép található Romváry Ferenc „Pécs szobrai” címû 1982-ben kiadott könyvben, bár a szerzõ nem ismerte sem az alkotó mûvész nevét, sem a szobor felállításának, sem lebontásának idõpontját, sõt azt sem, hogy hová került el Pécsrõl. Felállítását ugyanis „1950” körülre, eltávolítását pedig a „hatvanas évek végére” datálta. 1956-ban a tisztképzõ iskola épületegyüttesét átadták a Pécsi Orvostudományi Egyetem számára, és ma is az mûködik itt. Az impozáns régi fõépületet 1965-ben nagyrészt lebontva teljesen átalakították, modern épületté formálták. Dr. Károlyi Attila nyomozása szerint a Dózsa-szobor – nyilván a tisztképzõ iskola megszûnése után – kerülhetett el a POTE elõl a Pécs város déli részén (Akác u. – Táncsics u.) mûködõ Honvéd Kórház kertjébe.
A legújabb adatok szerint azonban a szobor itt nem idõzhetett sokáig. Tar Ernõ nyugalmazott ezredes tájékoztatása szerint – aki olyan idõs katonatisztektõl szerezte információit, akik a nagykanizsai Dózsa laktanyában már az 1950-es években is szolgáltak – az itteni alakulat 1957. áprilisában került Tabról Nagykanizsára, és a Dózsa szobrot ezt követõen hamarosan – 1957-58 táján kapták meg. Hogy miként sikerült azt Pécsrõl elhozni, erre vonatkozóan már nincsenek konkrét emlékek. 1969-ben egy országos katonai bemutatóra került sor a nagykanizsai laktanyában, és visszaemlékezések szerint a szobor ekkor új mûkõ hátfalat kapott.
A szobor a laktanya Teleki úti fõbejárata közelében állott, de itt már nem az eredeti – pécsi – magas posztamensen, hanem a fényképek tanúsága szerint az eredeti posztamens egy levágott, körülbelül egy méter magas csonkján, így a szobor – esztétikailag – elég szerencsétlen formát nyert, az eredetileg a felsõ harmadban lévõ szobor-felirat például a terepszint közelébe került. Késõbb a laktanya Thúry György nevét is felvette, és 1992-ben Thúry György egyik mellszobrát is felavatták a laktanyában. 1996. év végén azonban a nagykanizsai Dózsa-Thúry laktanyát is leszerelték. A Thúry-szobor a helyi határõr-laktanyába került, ahonnan hosszas alkudozások eredményeként önkormányzati tulajdonba sikerült venni, és 2012-ben a Thúry György nevét viselõ középiskola udvarán újra felállítani.
A Dózsa-szobor történetét 1996-tól kezdve már jobban ismerjük Földi László ceglédi polgármester 2010. 11.26-án kelt, Nagykanizsa polgármesterének küldött levelébõl. Eszerint Havril András, a volt nagykanizsai 14. Thury György gépesített lövészdandár parancsnoka, már mint a 3. gépesített hadosztály parancsnoka 1996. november 7-én kért engedélyt dr. Holló József vezérõrnagytól, a MH. Humán Csoportfõnökétõl az ekkor már négy évtizede Nagykanizsához kötõdõ Dózsa-szobor Ceglédre történõ áthelyezéséhez. A honvédségi eszköz-nyilvántartásban szereplõ szobor így honvédelmi minisztériumi engedéllyel került át Ceglédre. A ceglédi Dózsa laktanya bejárata elõtt 1997. március 14-én ünnepélyesen fel is avatták azt.
Sajnos ekkoriban Nagykanizsa város vezetõit egyáltalán nem érdekelte e szobor, csupán a volt laktanya ingatlanait igyekeztek az önkormányzat számára megszerezni. Pedig ekkoriban még valószínûleg lett volna esély a Ceglédre költöztetett szobor visszaszerzésére.
2001. július 1-én az újabb haderõ-reform következtében a ceglédi laktanyát is bezárták. A felszámolás folyamatában 2001. február 13-án a hadosztály megbízott parancsnoka hivatalos levélben kérte dr. Szabó János honvédelmi minisztertõl a szobor Cegléd városának történõ adományozása engedélyezését, melyhez csatolták Cegléd Város Önkormányzatának kérelmét és az alkotó özvegyének, Kiss Kovácsné Tóth Emõke – az alkotómûvész jogutóda – hozzájáruló nyilatkozatát is.
2001. május 22-én Horváth József ezredes, a HM Közigazgatási és Vagyonfelügyeleti Fõosztályvezetõ tájékoztatása szerint a szobor a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum nyilvántartásába került. 2001. május 30-án a HM HIM Múzeumigazgató átvételi elismervényen átvette a helyõrség parancsnokától a szobrot, majd ezt követõen a Hadtörténeti Múzeum az 53/2001. nyilvántartási számú mûtárgykölcsönzési szerzõdés alapján azt egy évre kölcsön adta Cegléd városának azon kikötéssel, hogy a szerzõdést évente meg kell újítani. 2001. július 27-én Cegléd egyik külvárosi részén, a Füzér utcában – a mûalkotás történetében immár az ötödik helyszínen – ünnepélyes keretek között felavatták e szobrot és azóta is ott áll. A ceglédiek az ajándékba kapott szobrot ugyancsak egy aránytalanul alacsony posztamensre helyezték, amit bizonyosan nem szobrászmûvész tervezett.
2006-ban a Hadtörténeti Múzeum véglegesen átadta Cegléd városának a Dózsa szobrot, azóta Cegléd város tulajdona – állította levelében Cegléd város polgármestere.
A kanizsaiak csak 2007. táján eszméltek fel, amikor a polgármesteri hivatal egyik dolgozója Wegroszta Zoltán felfedezte Cegléd város honlapján a Nagykanizsáról elszármazott szobrot. A szobor tulajdonjogi kérdésével ezután dr. Károlyi Attila képviselõ kezdett el intenzíven foglalkozni. 2010-ben személyesen is elment kutatni Ceglédre, majd javaslatára 2010. október 7-én Cseresnyés Péter polgármester tájékoztatást kérõ levéllel fordult Cegléd polgármesteréhez a Dózsa szobor ügyében. Erre érkezett a már több részletében idézett 2010. november 26-i válasz Földi László ceglédi polgármestertõl. Ez azonban minden kérdést nem tisztázott, ezért Nagykanizsa polgármestere 2010. december 20-án a HM Hadtörténeti Múzeumhoz fordult tájékoztatásért, miért nem kaphatta meg Nagykanizsa városa e szobrot, miközben Ceglédnek ezt gond nélkül átadták. E felvetésre azonban 2011. január 27-én mindössze egy, a kérdés lényegét megkerülõ válasz érkezett csupán.
A 2011. november 24-i közgyûlésen dr. Károlyi Attila képviselõ interpellációjában újra felvetette a Dózsa szobor Nagykanizsáról történt elvitelének kérdését, és szorgalmazta, hogy az önkormányzat tegyen lépéseket annak visszaszerzésére, majd 2011. december 3-án a Zalai Hírlapban megjelent „Lába kelt a szobornak?” címû cikkben hívta fel a figyelmet a furcsa körülmények között elvitt szoborra. A 2011. decemberi soros közgyûlésre pedig már képviselõi elõterjesztést is benyújtott fenti tárgyban (errõl született a 417/2011. (XII. 22.) közgyûlési határozat). Ennek folyományaként Nagykanizsa polgármestere 2012. január 3-án hivatalos levelet intézett a honvédelmi miniszterhez, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatójához, az MNV Zrt. vezérigazgató-helyetteséhez, Cegléd polgármesteréhez és a Képzõ- és Iparmûvészeti Lektorátus igazgatójához, felvetve, hogy a szobor Nagykanizsáról történt elvitele nem volt jogszerû, egyrészt mivel Nagykanizsa önkormányzatát errõl elõzetesen nem értesítették, de legfõképpen azért, mivel állami tulajdonú vagyontárgy önkormányzati tulajdonba adására a jogszabályok szerint a HM Hadtörténeti Múzeum nem illetékes, arra csak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ jogosult, a jogszabályban meghatározott eljárás keretében. Egyúttal e levélben Nagykanizsa polgármestere jelezte igényét a szobor ingyenes önkormányzati tulajdonba vételére. E megkeresésre azonban csak a Lektorátus (2012. 01. 23.) és az MNV Zrt. (2012. 03. 09.) válaszolt, de egyikük sem ismerte el a korábban történt intézkedések jogszerûtlenségét. Utóbbi levélbõl viszont az is kiderült, hogy 2011-ben – nyilván a nagykanizsai igények jelentkezését követõen – Cegléd város polgármestere is gyorsan benyújtotta igényét a szobor önkormányzati tulajdonba adására, és az MNV Zrt. ezúttal különös sietséggel az 550/2011. (XII. 5.) IG sz. határozatában döntött arról, hogy a szobor Cegléd város önkormányzatának tulajdonába kerüljön, ezután pedig Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzatának fellebbezését elutasítva – városunk végleg elesett a szobor visszaszerzésének lehetõségétõl.
Ezután felmerült a szobor-másolat elkészítésének gondolata. Tájékozódásunk szerint az eredeti öntõforma nincs meg, azonban léteznek olyan eljárások, amellyel tökéletes másolat készíthetõ meglévõ alkotásról. A Dózsa-szobor másolatának elkészítéséhez sikerült beszerezni Cegléd önkormányzatának, mint a mûalkotás tulajdonosának hozzájárulását, ezt Nagykanizsa önkormányzatának kérésére 2013. május 2-án Cegléd polgármestere megküldte. Tóth Emõke, a mû szerzõi jogutódja, Kiss Kovács Gyula özvegye szóban és elviekben szívesen hozzájárult a másolat készítéséhez.
Balogh László és dr. Károlyi Attila képviselõk a 2013. október 31-i közgyûlésen tettek sürgetõ javaslatot a Dózsa szobor másolatának felállítására, amit a Dózsa-féle parasztháború közelgõ 500. évfordulója is indokolt. Dózsa történelmi szerepének megítélése a történészek feladata, de tény, hogy a magyar történelem egyik elvitathatatlanul jelentõs alakja. A Közgyûlés 70/2014. (III. 27.) határozatával döntött a felállítandó Dózsa szobor helyérõl a Hevesi utca Interspar-áruház elõtti körforgalmú csomópontja közelében, ami egy forgalmas és kellõképpen hangsúlyos helyszín, és ahol a szobor az egykori laktanya felé tekinthetne. Kívánatos lenne a szobrot a mûvész eredeti elképzelése szerinti posztamensre – miként egykor Pécsett állt – elhelyezni.
Már csak Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzatának döntésén múlik, hogy mikor állíttatja fel e több szempontból is rendkívüli szobrot.

Képek:

1. A Dózsa-szobor a pécsi tisztképzõ iskola elõtt (Pécs szobrai c. könyvben).
2. A Dózsa szobor a nagykanizsai laktanyában.
3. A Dózsa-szobor posztamense a nagykanizsai laktanya területén (Zalai Hírlap, 2011.12.03.).
4. A Dózsa-szobor Cegléden (internet - Köztérkép).