Egy pohárral az egészségért, másodikkal a jókedvért, harmadikkal az elismerésért, negyedikkel pedig az új aszfaltért...
Szólhatna a sztori arról, hogy (miért) gondolkodj és igyál, hisz „örökké a világ sem áll”, viszont így csak egy „Keserû bordal” kerekedne e történetbõl, pedig borúra – még ha ez a kedélyállapot további kortyolgatásra is adna okot – nem tudunk és nem is fogunk sorokat pazarolni az alábbi beszámolóban. Miért is tennénk, amikor a Vinalia Canisa borversenyrõl és a Nyitott Pincék bor(be)kóstolgató programsorozatról fogunk regélni. Nem mással, mint a szervezõk „motorjával” Skanecz Sándorral, aki nem mellesleg a Förhéncért Egyesület elnöki posztját is betölti.

Ahhoz, hogy a jó bort igazán megismerjük, elsõként célszerû a szõlõtõkéket górcsõ alá venni. Így teszünk ebben az esetben is, mielõtt feltárjuk a pünkösdi hosszúhétvégén, a Régimozi étteremben megrendezett bormustrán és másnapi förhénci „BORangoló vi(n)a(lia)”-n történeket. A tõke jelen szituációban pedig nem más, mint a Förhéncért Egyesület, ami még a Förhénci Víziközmû Társulás megalakulása révén jött létre.
- Talán minden magával a borversennyel – a Vinalia Canisa-val - kezdõdött. Ugye, évente megrendezésre kerül a helyi-és környékbeli nedûk „éles” megmérettetése, amit még anno Förhénci Horváth Gyula borakadémikus ötlött ki. Az õ „szárnyai” alatt nõtte ki magát – ma már elmondhatjuk - nagyszabású versennyé. Azonban a történet nem ilyen egyszerû, már ami a bürokráciát illeti. Hiszen idén megváltoztak a hegyközségi jogszabályok, emiatt pedig mi, a „víziközmû társulatos-boros” csapat nem tartoztunk sehova. Így kellett egy olyan szervezet, ami magával a hegy dolgaival foglalkozik. Melynek – természetesen – élen járó szerves tagja a borverseny ötletgazdája, Förhénci Horváth Gyula. Így felvetõdött a gondolat, hogy a szûzen létrejött egyesület berkein belül hozzuk „tetõ alá” a „dionüszosz-i”-viadalt. No, persze nem a görög, hanem a kanizsai, pontosabban a förhénci verziót. Amit idén – éppen a mustra másnapján – megspékeltünk a „Nyitott pincék” rendezvénnyel, ahol testközelbõl kóstolhatta meg bárki, hogy nem zsákbamacska borok kaptak kiváló minõsítést, persze, jelen esetben a förhénci borokra értendõen.
A tömör összegzés után Skanecz Sándor beszélgetésünket rögvest a borversenyen történtekkel folytatta. Volt is mirõl beszámolnia, hisz ha már 60 nevezõ (ennek megfelelõen mintegy ugyanennyi féle/fajta borral) érkezett a „szemlére”, az híven tükrözi: történésekbõl nem volt hiány.
- Tényleg kinõtte magát a Vinalia Canisa. A közelbõl s kissé távolabbi (városkörnyéki) hegyekrõl is jöttek borosgazdák megmérettetni nedûiket a hét tagú szakmai zsûri elõtt. Ám a mennyiség nem ment a minõség rovására – ezt még a verseny szakmai vezetõje, Förhénci Horváth Gyula is alátámasztotta. Amellett, hogy 15 arany, 19 ezüst, 15 bronzminõsítést osztottunk ki, megválasztottuk a város fehér és vörös borát, valamint bortermelõjét is. Németh József, szentgyörgyvári-hegyi termelõ nyerte el eme megtisztelõ címeket: persze, nem „egyedül”, hanem „Királyleánykájával” és „Pinot noir-jával”. Ami pedig még a verseny „apropóját”illeti: jómagam örülök annak, hogy színvonalas rendezvénnyé fejlõdött az évek során, illetve, ezáltal közelképet is kaphattunk arról, hogy a kanizsai bortermelés olyan irányba indult el, ami már bizonyos „nívókat” megüt. Talán a fiatalságban rejlõ erõ és a régi hagyományok házasítása csodákra képes?!
Skanecz Sándor aztán a továbbiakban sem vizet prédikált lapunknak adott interjúja során, hanem - ehelyett-  a versenyt követõ másnapi program boros emlékeit vázolta. Ami pedig nem más volt, mint az elsõ ízben megtartott „Nyitott Pincék” elnevezésû rendezvény, Förhéncen. Ennek keretében a hegyhátak „B-közép” keménymagja és a jószándékú hegyi emberek megnyitották pincéiket a látogatók elõtt. A Skanecz testvéreken, Förhénci Horváth Gyulán kívül Benczik Ferenc és Kápolnás Zoltán nedûit is ízlelgethette a boros nagyérdemû.
- Épp ez volt maga program célja: hogy a pinceajtók szélesre tárása révén megmutathassuk, sõt felmutathassuk a cseppjeinkben – valamint a förhénci környékben és emberekben - rejlõ értékeket. A több – és persze sok(k)féle borra igazán ki voltak „száradva” az érdeklõdõk. Nem csak a forróság miatt, hanem azért, mert a förhénci borok kiválóak. Nótaszó, egy-egy elválasztó falat két korty közt, andalgás egyik pincétõl a másikig – vagy, ha valakit „fejbevágott” a hatványozódott ízlelgetés – akkor az lovaskonflissal is mehetett a-ból b-be kóstolgatni. Hogy csak úgy „özönlöttek” a bor(hangulat)kedvelõk hozzánk, híven tanúskodik, hogy este 10 órakor már elfogyott minden bor… Egyébként Cseresnyés Péter polgármester is tiszteletét tette programunkon, üdvözölte kezdeményezésünket, s biztatott bennünket a folytatásra is.
A borról azt tartják: kis mértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság. Annak pedig, hogy ennyi elfogyott belõle a rendezvényen, nem csak a gazdák, vagy a borfogyasztók örültek, hanem mi magunk is. Mégpedig amiatt (is), hogy a bevételbõl, illetve magánemberek felajánlásából mart aszfaltút épül új Förhéncen. Eredetileg egy 450 m-es szakasz létrehozása szerepelt terveink közt, ám az önkormányzattal volt egy megállapodásunk: mely szerint amennyi „hasznot” mi termelünk, azt õk is ugyanannyival megtoldják. Így a városvezetés jóvoltából további 450 m-es út épül a Förhéncen, szóval közel 1 km-en keresztül új etap vezet majd a hegyre. Tehát mindenkinek, aki (nem elitta), „összeitta” vagy „hozzáöntötte” az út árát rendezvényünkön, annak „betonba” folyt a pénze. Az aszfaltozás pedig jól jön, mert a förhénci Szent János-áldás (ami mindig az utolsó pohár bor) után néha nehéz az út hazafelé…

Szabó Zsófia