DERVISTÁNC - Kanizsa ?js?g

DERVISTÁNC

A buszmegállóban fázósan bújik össze egy fiatal pár. Szelíden egymásra mosolyognak és már nyoma sincs arcukon a didergésnek.Végignézve rajtuk, arra gondolok, hogy ezt a semmihez nem hasonlítható csodálatos érzést énekelte meg szép verseiben például Yunus Emre, tizenharmadik századi török költõ, akinek emlékére az UNESCO az egyik elröppent esztendõt a "Szerelem Évének" nyilvánította.A helyijáratra várakozó párocska - valószínûleg még mindketten az iskolapadot koptatják - egyelõre nem sokat törõdik a holnappal: optimizmusukat a szülõi gondoskodásra alapozzák. A megállóból kisvártatva elindul a sárga csuklósbusz, de a jelzõlámpa piros fénye megállásra készteti az öreg járgányt, és még látom a két diákot, amint a párás hátsó ablakra ákombákomokat rajzolgatnak ujjaikkal.

A ködös-nyirkos téli estén magamra maradok gondolataimmal. Nézem a díszkivilágításban csillogó-hivalkodó kirakatokat és azt latolgatom: vajon a szeretet ünnepén ki gondol majd azokra, akiknek nem jut fedél, és milyen ajándék kerül a nagycsaládok karácsonyfája alá.
A belvárosi játéküzlet kirakata elõl alig lehet elvonszolni a " bárcsak mindent hozna a jézuska" tekintetû gyerekeket. Nekem is megakad a szemem egy forgó, csilingelõ zenebohócon. Arra gondolok, hogy Yunus Emre költõt, ha kortársunk lenne, talán éppen dervistáncra emlékeztetné a felhúzott játékfigura. A mosolygó ábrázatú bábu pörög-forog, de már nem is követem a mozdulatait. Az egyre gyorsuló mozgás számomra olyan, mintha "dervistánc" lenne. A szeretet "dervistánca", amely tudtunkra adja, hogy türelem, hit, és egymás megbecsülése nélkül jókora ûr tátong a huszonegyedik század fennhéjázó emberének lelkében.
A "dervistánc" mind sebesebb forgásában - valószínûleg a hírözön hatására - filmkockaként pereg elõttem az a sok szenvedés, amit háborúk és természeti csapások okoznak nap mint nap a földlakóknak.
Fiúk egy csoportja közeledik felém. Vállukkal kicsit meglöknek, úgy látszik, nem elég széles a járda számukra. Így aztán hirtelen véget ér a képzeletbeli "dervistánc" és egy másik kirakatnál megpillantok egy idõs házaspárt. "Megkötötted a kesztyût a kisunokánknak?" - kérdezi a barátságos öregúr a feleségétõl és sietve hozzáteszi: "Ennek az ajándéknak biztosan jobban örül majd, hiszen a szupernagyi készítette."
Szaporázom lépteim, mert már a szél is "dervistáncot" jár - mindent megráz, ami az útjába kerül. Elõttem egy torzonborz figura majdhogynem fejest ugrik a szemetes konténerbe - a maga módján talán õ is az ünnepekre készül...
Gelencsér Gábo

2008-12-10 14:02:14

További hírek:

JEGYZET ROVAT >>>