Huszonnégy „újonccal” ültek jubileumot, hiszen immár tizedik alkalommal, ismét a Kistolmácsi-tónál rendezte meg hagyományos, Kortárssegítõ-képzõ bûnmegelõzési táborát a Nagykanizsai Rendõrkapitányság.

A tábort vezetõ Bükiné Papp Zsuzsanna, a Zala Megyei Rendõr-fõkapitányság Bûnmegelõzési Alosztályának vezetõje leszögezte: meggyõzõdése, hogy a táborozó gyerekek a késõbbiekben egy kinyújtott kezet jelentenek majd a rendõrségnek, a rendészeti szerveknek.

– Itt nincs technika, televízió, számítógép vagy internet, szó szerint a természet kebelében vagyunk a gyerekekkel – hangsúlyozta az alosztályvezetõ. – Amikor 2005-ben elõször megrendeztük a kortárs-segítõ tábort, pont ilyen 10. jubileumban reménykedtünk. Az elmúlt években 250 gyereket képeztünk ki arra, hogy szükség esetén segíteni tudjon: kortársainak, önmagának, bárkinek. Ezek a kamaszok egy kapcsot jelenthetnek a rendészeti szervek és a fiatalok, tulajdonképpen a felnõttek és gyerekek között. Jó pár esetet fel tudnék sorolni, mikor a Kistolmácson „nevelkedett” kortárs-segítõbõl rendõr, szociális munkás, katasztrófavédõ vagy éppen tûzoltó lett. A Nagykanizsáról és környékérõl érkezett kamaszok a táborban eltöltött egy hét alatt nem csupán jól érezhetik magukat, hanem komoly ismeretanyagot szerezhetnek, és nem mellesleg beleszámít az itt eltöltött idõ az 50 órás közösségi szolgálatuk idejébe is. Egy ismerkedési est után erdei túrák, önismereti tréningek, elsõsegély, kommunikációs és kapcsolatépítõ órák, büntetõjogi és drogprevenciós elõadások, valamint különbözõ bemutatók várnak rájuk. Érkeznek majd a kábítószer poklából szabadult fiatalok is elmesélni szomorú történetüket, de jönnek elõadók a büntetés-végrehajtásból is, hogy rádöbbentsék õket arra: milyen következményei lehetnek egy-egy meggondolatlan hétvégi bulinak – sorolta Bükiné Papp Zsuzsanna. – A tábor végén szóbeli vizsga következik, majd a nyár folyamán a kamaszok bûnmegelõzési õrjáratokon vesznek részt a kanizsai és a zalakarosi strandokon, illetve késõbb más rendezvényeken is. Mi a cél? Ha a táborozó gyerekek csak egyszer tudnak majd segíteni az itt tanultaknak köszönhetõen osztály- és embertársaiknak, vagy „csupán” saját maguknak, akkor azt hiszem, már megérte a belefektetett munka.
A Péterfy iskolából érkezett, nyolcadikos Tukszár Kitti épp a golyóálló mellényt próbálta magára: - Elõször vagyok itt, néhány osztálytársammal érkeztem. A kíváncsiság miatt jöttem, és az éjszakai túra tetszett a legjobban, még rókát is láttunk. Ha alkalmam adódik, szeretném hasznosítani az itt megtanultakat. Egyébként õsszel a Zsigmondy egészségügyi szakán folytatom a tanulmányaimat, gyógymasszõr szeretnék lenni.
Szintén osztálytársakkal érkezett a Zsigmondy 9/C osztályából Csonka Mihály, aki ottjártunkkor a géppisztoly összeszerelését és tisztítását gyakorolta: – Én a honvédségnél szeretnék majd dolgozni, katona akarok lenni. Így nem lehetett kérdés, hogy kipróbáljam a tábort. Elsõsorban azok az elõadások vannak rám nagy hatással, amikor rádöbbentenek minket, hogy egy-egy diákcsínynek induló hülyéskedésnek akár életre szóló következményei is lehetnek.
Kanizsa