Kedves Kanizsai Civilek – mert mindannyian lehetünk civilek is!

Balogh László, OKISB elnök elõadása 2008. december 12-én hangzott el a Halis István Városi Könyvtárban a Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület által szervezett társadalmi felelõsségvállalási programon.

Mi az a „társadalmi felelõsségvállalás”?!: magyar szófejtésben egy-egy jó ügy társadalmi szintû felvállalását jelenti: több a jótékonykodásnál, mert a fogalom mintegy magában hordozza a gondolkodásmód megváltoztatását is célként. Számomra a társadalmi felelõsségvállalás igazi lokálpatrióta jellemzõ: itt Nagykanizsán a „Szeretem Kanizsát”-életérzés és -cselekvés valódi hordozója.

A társadalmi felelõsségvállalás több, mint elmélet: én a gyakorlati vonatkozására koncentrálnék: a tettre!: arra, hogy még többet tegyünk a városunk tisztaságáért, környezetünk megóvásáért, értékeink megõrzéséért, gyermekeink jövõjéért. Egy uncia tett – mondják – többet ér, mint egy tonna elmélet! Ennek cselekvõ belátása és továbbvitele az a felelõsség, ami itt Kanizsán azt jelenti, hogy: minden kanizsai felelõs minden kanizsaiért (természetesen a kör tovább bõvíthetõ…)!

A társadalmi felelõsségvállalás, mint jelenség állítólag a XX. század végének szüleménye, mely napjainkban tovább formálódik fogalomként. A külföldi szakirodalomban a „CSR” mozaikszót használják helyette, mely az angol „corporate social responsibility” = „egyetemleges társadalmi felelõsség” szavakból ered. A társadalmi felelõsség önkéntes elkötelezõdés a közjó mellett. Ez azt jelenti, hogy az ember több lehet mint önzõ lény: nem csak saját hasznunkat nézõ piaci képzõdményekként élhetünk: szolgálhatjuk a társadalom javát.

Bár egyedüli példányok vagyunk, de többek vagyunk, mint individuum, mint csak autonóm lény: Pázmány Péter szavával élve mint „szarzsák”! Hiszem és sokan hiszik, hogy adódnak az egyéni lét színterénél bõvebb létformák: közösségi létformák: melyekben jobban kiteljesedhetünk: boldogabbak lehetünk. Ezek például a család, a szülõföld, a lakóhely, a barátok, a rokonok, az iskola, az osztály, a focicsapat vagy más igazi csapat, az ország, a nemzet, Európa, de akár a Földanya… Az a boldog ember, akinek ezek közül minél több igazi közösségként megadatik. Erre szoktam azt mondani, hogy: „legyünk patrióták és/vagy lokálpatrióták”!

A társadalmi felelõsségvállalásnak elsõ közelítésben lehet helye: az önkormányzat, a vállalkozói – vállalati szféra, az állam. A társadalmi felelõsségvállalás elsõsorban a civileknek és a civil szervezeteknek jó, de általuk az egész társadalomnak, így visszajutunk a kiindulási alaphoz. A szó EU-s szakfogalommá is vált, e szerint:
- társadalmi és gazdasági tevékenységeket takar
- az üzleti stratégia szerves részét képezi
- önkéntes alapokon nyugszik
- az együttmûködés alapja a partnerség

Mindez kéznyújtás a társadalomnak, mely lehet szlogen is, de ha nem csak egy kijelölt ünnepnapon (június 1.) létezik a „CSR”, hanem mûködési alapelvvé is válik, akkor van értelme! Ha a jótékonyság nem csak divat, hanem direkt akciókban is megnyilvánul különösen a vállalatok gyakorlatában, akkor ennek a hazánkban és Közép-Kelet Európában csaknem ismeretlen fogalomnak és témának köztudatba kerülése hasznos lehet mindannyiunk számára. Így a versenyszféra: a vállalkozók és vállalatok jelentõs szerepet játszhatnak a társadalmi életben: a közterhek megfizetésén messze túlmenõen részt vállalhatnak a kultúra mûködtetésében, a civil szféra segítésében, a szociális gondok enyhítésében, „zöld”eseményekben. Mindez az önkormányzatnak és az államnak elve kötelessége. Magyarországon 2006. március 23-tól kormányhatározat is erõsíti és ösztönzi a munkáltatók társadalmi felelõsségvállalását.

Így hazánkban is kialakulóban van a társadalmi felelõsségvállalás gondolatának elfogadása és normává szilárdulása. A gazdasági szereplõk egy része már ma is valamilyen formában segíti a társadalmi ügyek megvalósulását, hozzájárul nonprofit szervezetek mûködéséhez, céljainak eléréséhez. Ezen civil szervezetek közös felelõssége is, hogy a jövõben hogyan alakul elsõsorban a vállalatok támogatói magatartása. Jó lenne, ha a „CSR” reflex-szé válna a vállalatok gyakorlatában – van még hova fejlõdnünk…!

Mi nem a „CSR”?!”: nem marketing, nem reklám, nem adományozás, sem sima szponzoráció, nem környezetvédelmi aktivitás,…
Hanem (definíció következik): innovációs gyakorlat, mely a társadalmi és környezeti értékeket és érdekeket számba véve vezethet társadalmi összetartáshoz és gazdasági fejlõdéshez azáltal, hogy bevonja a vállalati szektor szereplõit egy egységes civil társadalom kiépítésébe. Ez egy etikus emberi és vállalati magatartás.

Magyarországon az ún. rendszerváltozással a pártállami politikai berendezkedés lebomlásával szoros összefüggésben kellene megszervezõdni a civil társadalomnak. Az államközpontú berendezkedés fokozatosan átadhatná a helyét egy társadalom-központú berendezkedésnek, ha a társadalmi felelõsségvállalás minden szinten jól mûködne. Ettõl még távol vagyunk, ugyanis közben a rejtett felelõtlenség korunk egyik súlyos, morális betegsége. A felelõs döntés mindig a jövõre vonatkozik, hogy késõbb viszont az ember jelenére hasson vissza. Egy olyan társadalomban, ahol megszûnne a felelõsségviszony: megszûnne a társadalmi múlt is! Én döntök – a történelem ítélkezik. Így nem csoda, hogy egyelõre nem tud kibontakozni a társadalmon végigfutó felelõsség-elv nevelõ ereje. Pedig csak így lehet esély a piramis alján.

Így lehet, hogy a fejlett világ összes technológiája, vezetési tudása, befektetési készsége ellenére semmit sem vagyunk képesek enyhíteni a világban kitartóan tomboló szegénység és egyenlõtlenség ellen! A Földön mintegy 4 milliárd ember él kevesebb, mint napi 2 dollárból. A globalizáció ezt nem tudta megszüntetni, talán, a globális civil társadalom képes lesz rá, ha a társadalmi felelõsségvállalás mûködõ gyakorlat lenne az egész világon?!

Persze nekünk most inkább Nagykanizsáról kellene szólnunk, azon belül nekem mint OKISB-i, tehát leginkább Civil Bizottsági elnöknek. Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata és a civil szervezetek kapcsolatáról kellene szólnom a „CSR” fényében. Elmondhatom: van Civil Koncepciónk és van egy országosan is jól mûködõ Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület 10 szakmai – ágazati munkacsoporttal. A Civil Kerekasztal erõs (túlságosan erõs…) véleményezési jogokkal bír. Van széleskörûen mûködõ pályázati alapunk nagykanizsai civil szervezetek számára: (2008-ban: 151 szervezet!)
- Civil Alap: 1 millió Ft-os keretösszeggel
- Egészségvédelmi Alap: 1,2 m Ft
- Kulturális Alap: 10 m Ft
- Szociális Alap: 2 m Ft
- Testvérvárosi Alap: 2,25 m Ft
- Verseny- és élsport támogatása: 85 m Ft
- Diáksport támogatása: 16 m Ft
+ helyiségbérleti díjak támogatása: 10,5 m Ft 19 szervezet számára
+ Polgármesteri Keret: 4,145 m Ft 16 civil szervezet számára
+ a költségvetésben külön soron: 28,35 m Ft 15 civil szervezet számára

Ez több mint 160 millió Ft! (Persze ez is kevés…) Sajnos, továbbra sem mûködik viszont a városban Civil Szolgáltató Iroda.
Sok pozitív mutató ellenére meg kell állapítanunk, ahogy a társadalmi felelõsségvállalásunk, úgy a civilesedésünk (szó szerint: polgáriasodásunk) is „gyermekcipõben” jár. Tételmondat: a mai Magyarországon és a mai Nagykanizsán sem alakultak még ki azok a segítõi, a támogatói, mecénási, szponzori reflexek, amelyek a fejlett NY-i társadalmakban már jellemzõbbek. De hosszabb távon én hiszek itt Nagykanizsán a civilbarátabb önkormányzat és a civilbarátabb civilek meglétében.

Nem szeretnék ijesztõ jövõképet ábrázolni Magyarhonban. Jó lenne, ha a hatalmon lévõk nem a beletörõdés magatartásformáit ajánlanák a választóknak. Mit tehetünk?! Vegyük a magunk kezébe jövõnk tervezését, leginkább az ifjúság nevelését. Egymásra bízott generációk vagyunk! Így szerethetjük Kanizsát leginkább. Tegyük Kanizsát igazi Kulturális Centrummá, akár iskolavárossá, ahol a kultúrának gazdagsága és így gazdasága van! A kultúra az igényességet jelenti. Nemcsak a politikától, hanem a szellemi erõktõl is várjuk a változást! Ennek meg kellene megnyilvánulnia jóféle városi rendezvényeken, direkt akciókban. De ha támogat a város, az önkormányzat egy civil szervezetet, akkor az vállaljon is szereplést, ha arra kérik a köz érdekében…! A társadalmi felelõsségvállalás egyre nagyobb teret hódít a közterületeken, a „zöld eseményekben”. A közterületek a városi lét, az életminõség legfontosabb kedvhordozó helyei: azok a terek, ahol a reggeli hangulatunk, a hétvégénk mosolya eldõl vagy arcunkra fagy. Jónak és szépnek teremtõdött a Föld, mely az ember gondjaira bízatott; feladatul kaptuk, hogy mûveljük és védelmezzük azt. Ehhez bizony változtatni kell sok egyéni és közösségi szokásunkon! Egyébként a gazdasági és hitelválság, valamint a környezetvédelmi problémák nem függetlenek egymástól, mindegyik az ember és a kultúra válságának egy-egy jele.

Örök emberi igény, hogy egy társadalom nem lehet meg olyanok nélkül, akik készek a másikat megsegíteni önérdek nélkül. Ehhez nem kell feltétlenül Árpádházi Szent Erzsébetnek lenni, aki a rózsákat kenyérré változtatta, de az ige igaz: „… magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek…” (1 Kr. 9,19) A lokálpatrióta életérzés és a társadalmi felelõsségvállalás így buzdíthat adakozásra és támogatásra egyént és közületet. Mindenki lehet segítõ, akinek van, akinek adatott. Aki megajándékoz másokat, önmagát ajándékozza meg. Az adás és odaadás el- és föloldását jelent. Aki vonakodik adni, béklyók foglya. Aki ad, megszabadul.

Számomra a társadalmi felelõsségvállalás így megfelel a krisztusi szolidaritásnak a keresztény Európában és a világban. „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” Van rá élõ példa, lehet így szeretni – ez Adventben különösen hihetõ.

Tehát a „CSR” létezõ és mûködõ fogalom és gyakorlat. Ezért érzem képmutatásnak a 2008. április 1-jétõl életbe lépett 2007. évi 181., ún. „a közpénzekbõl nyújtott támogatások átláthatóságáról” szóló törvényt, mely szerint összeférhetetlen, ha valaki döntéselõkészítõ és a kedvezményezett szervezet tisztségviselõje is egyben. Ezért nem lehetek én OKISB-elnökként semmiféle esetleg támogatható civil szervezeti vezetõség, elnökség, kuratórium tagja. Így le kellett mondanom jópár civil szervezeti vezetõségi, elnökségi, kuratóriumi tagságomról. A törvényhozó nem tudja elképzelni, hogy az ember bizonyos helyzetekben tudja magát függetleníteni saját, esetleges önös érdekeitõl. Aki így kívánja fehéríteni a gazdaságot, a politikát és a civil szférát: valószínûleg magából indul ki…! De akkor az a társadalmi felelõsségvállalás, az „CSR” eszméjében sem hihet, mert az is azt mondja, hogy a piaci szereplõk is képesek a saját, önzõ profitorientált érdekeiken a közjó miatt felülemelkedni. Szóval ez az összeférhetetlenségi törvény valóban április 1-jei és valójában politikai hátterû törvény. Én erre mondhatom, hogy „minden politika, de a politika nem minden…”!

Én így vagyok civil és így hiszek az igazi társadalmi felelõsségvállalásban – legyen a neve akár „CSR”! S köszöntöm a „A Köszönet Napját”!

Balogh László
képviselõ, OKISB-elnök

2008-12-15 10:49:19

További hírek:

KULTÚRA ROVAT >>>