Gerócs Éva énekesnõ elõadását hallgatva egy közvetlen, életvidám, kiegyensúlyozott hölgy személyisége rajzolódik ki elõttünk, akinek minden megnyilvánulása pozitív hatással van mások lelkére. Az ember úgy érzi, rendelkezik mindazzal a hátországgal, ami a dalok által közvetített érzelmek átadásához elengedhetetlenül szükséges. Vagyis egy boldog ember. Így van ez?

- Igen. Mindenki így látja. Ez nem színészet, nálunk ez van. Ezért mindent megteszünk, az egész családom ilyen. Éppen a napokban olvastam, nem az a boldog ember, akinek tökéletes az élete, hanem aki az apró dolgoknak is tud örülni. Én örülök a virágzó mezõnek, a naplementének, egy szép felhõnek, azt hiszem, mindenben meg kell látni a szépséget, s mivel erre nem mindenki képes, ezért nagyon sok ember boldogtalan. Hál' Istennek tényleg rendbe jött a családi életünk, és a gyerekeim is nagyon boldogok. Az elmúlt évek során én is sokszor voltam boldogtalan, de amikor elkezdtem énekelni, mindent elfelejtettem. Valószínûleg ez teszi kiegyensúlyozottá az életemet. Ha énekelhetek a közönségnek, és látom a szemük csillogásában az örömöt, az mindennél többet jelent számomra.
Tehát aki rosszkedvû, bátran hallgassa Gerócs Éva énekét. Szabadhegyen él, mindentõl távol, a világ végén. Ez persze a fõvárostól, Budapesttõl mérve értendõ. Véleménye szerint innen nem lehet, vagy nagyon nehezen lehet befutni.
- Akkor hogy-hogy mégis itt maradt?
- Elsõsorban a szakmám volt a legfontosabb számomra. Világéletemben fodrász, vagy énekesnõ akartam lenni, három gyermeket akartam, és ikreket. Minden álmom teljesült. Egyszerûen itt ragadtam. Itt születtek meg a gyerekeim, itt kezdtem nevelni õket, itt alakult ki egy vendég- és ismerõsi köröm. A kapcsolataim nagyon sokat jelentenek nekem, és van egy biztos pont az életemben, a családom. Képtelen lennék távol lenni tõlük, tudniuk és érezniük kell bármikor, bármiben számíthatnak rám. Egyébként már nagyon sokszor kerültem olyan élethelyzetbe, hogy na, most fogom magam és elmegyek, de valahogy mégis úgy hozta a sors, hogy megoldódtak a problémáim és nem kellett elköltöznöm. A gyerekeim felnõttek, õket kell útnak eresztenem. Át kell adnom a stafétabotot, hiszen az egyik lányom ugyanúgy énekel, mint én, van egy zenekara Budapesten, szeretném átadni neki tudásomat, repertoáromat. Elképzelhetõ, hogy még a fodrász szakmámat is folytatja valamelyikük. Fiam most végzett a rendõrtiszti fõiskolán, hamarosan nyomozóként fog dolgozni. Az ikerlányok jövõre, meg azután fejezik be a tanulmányaikat. Van mellettem egy nagyon jó társ, aki mindenben támogat és büszke arra, amit csinálok. Nagyon szeretek Szabadhegyen élni. Bár sokat kell dolgozni a házban és körülötte, hogy igazán jó érzés legyen az ottlét, megéri a fáradtságot. Barátaink gyakran mondják, hogy hoznak minden hozzávalót, ételt, italt, csak ott lehessenek nálunk.
- Ilyenkor gondolom közkívánatra, rögtönöz egy házikoncertet is.
- Persze. Fodrászkodás közben is mindig énekelek, s ha eljönnek hozzánk a zenészkollégáim, karaokét is rendezünk az udvarban.
Követésre méltó példaképet nem említett Éva, a családjukban édesapja szeretett énekelni, aki nagyon féltette õt, ezért gyermek és tinédzser korában nem támogatta a próbálkozásait, csak akkor állt mellé, amikor felnõtt, gyermekei születtek és itt-ott elkezdett fellépni. Nem kocsmákban és falusi bálokban éjszakázott, megadatott számára, hogy exkluzív helyeken, szép környezetben, elegáns ruhákban, kedvére való zenéket adjon elõ. Azokat, amelyeket imádott, és ez boldoggá tette. Sokat tanult a zeneiskola egykori, sokak által szeretett tanárától, Szentendrei Zsuzsa néniõl, majd évekig a fõvárosban gyarapította énetudását. Jelenlegi képzettsége által bárhol megállja a helyét a világban.
- Hogyan telik el egy napja?
- Most elég zsúfolt az életünk. A fõiskolán nyári szünet van, a gyerekek még itthon tartózkodnak. Egyik lányom Angliába, a másik Zalakarosba megy nyári gyakorlatra, fiam pedig Veszprémben kezdi el a munkáját. Amíg itthon vannak, addig nagy az átjáróház nálunk. Jönnek a barátok, sokat sütünk, fõzünk, játszunk közösen. Jól be kell osztani az idõmet és közben a házat, a kertet is rendbe kell rakni. Imádok barkácsolni, a fûrészelés, fúrás, faragás az én teendõm a családban. A gyerekeim is ügyesek, mindenhez nagyon gyakorlatiasan állnak hozzá. Most készül a második CD lemezem, amelyen kedvenceim lesznek hallhatók. Saját számaim sajnos nincsenek, de a kedvenceimet nagy átéléssel, érzelmekkel dúsítva adom elõ. A Fantazy zenekar tagjgaival mostanában találtunk egymásra. Teljesen más jellegû zenéket játszunk velük, mint amiket eddig szoktam hiszen rockot korábban nem nagyon énekeltem, most pedig ebbõl is van elég. Szerencsére a badacsonyi, sármelléki, keszthelyi, zalakarosi és kanizsai zenészekbõl álló zenekar mindegyik tagja örömzenész, jó érzés velük együtt dolgozni.
- Hogy alakul a nyári programja. Jut idõ a nyaralásra?
- Nem utazunk el sehova. Az otthoni környezetünkben töltött idõ is nyaralásnak vehetõ. Van egy kis szabadtéri kiülõnk és medencénk, s ha egy-két napig nem teszek semmit, már az is felér egy nyaralással. Egy festõmûvész barátnõm meghívásának köszönhetõen augusztusban Romániába utazom, és kilátásban van egy németországi fellépés is. Szerencsésnek mondhatom magam, mert sok rossz után jött jó is az életembe. Mindig erõsnek kell lenni. Az én életem sem habostorta. Számos nehézségem adódott, de nem adtam fel, mert ott voltak a gyerekeim, akiket látni akartam felnõni. Mindenkinek van miért élnie, terveznie és mindig kell, hogy legyen valamilyen célunk. Én is folyton újabbakat tûzök magam elé, amiért élni és dolgozni akarok.
- Nem mindenkinek adatik meg az, hogy énekelhet a saját esküvõjén. A neten keresztül sokan részesei lehettünk annak a két évvel ezelõtti családi eseménynek, ahol a hagyományos nászinduló helyett a menyasszony interpretációjában hangzott el Cserháti Zsuzsa gyönyörû dala, az Én leszek. "Nélküled, számomra sincs értelme semminek. Akard, hogy én legyek a mindened, és én leszek". Hogyan tudta könnyek nélkül átadni a dal üzenetét a párjának?
- A kedvenc számom. Magam sem tudom, hogyan sikerült megoldanom. Hetekig készültem rá, meglepetésnek szántam, nem árultam el senkinek, még a gyerekeimnek sem.
- Beszélgetésünk elején elmondta, minden álma teljesült. Ennek ellenére feltételezem, van újabb álma, vágya is.
- Van vágyam, mint minden zenésznek, mégpedig, hogy nagyszámú közönség elõtt énekelhessek. Amikor egy nagy tömeg elõtt, egy egész színházat megtöltve énekelhet valaki, az fantasztikus érzés lehet. De ha eddig nekem nem jött össze, azt kívánom, legalább a lányomnak sikerüljön. Ha átadom neki a stafétabotot, és rendesen kitanulja a szakmát, akkor folytassa õ, élje meg azt az élményt. De hát még ki tudja. Annyi minden történhet az életben. Bár ha az ember egy ilyen helyzetbe kerül, megváltozna az egész élete, én pedig nem tudnám a mostanit semmiért sem feladni.
Kis rábeszélésre megosztotta velünk titkos vágyát az énekesnõ, amit egy operettszínházi fellépés jelentene a számára. Évente egyszer-kétszer meghallgatnak ott egy-egy elõadást, s elárulta, talált néhány, hozzá közel álló szerepet is.

Bakonyi Erzsébet