A kanizsai belváros esténként valóban sajátos hangulatot áraszt ilyenkor az ádventi idõben, karácsony ünnepén. Éppen a téli napfordulóhoz érkezünk az ünnep napjaiban, s a világosság ismét gyõzedelmeskedik a sötétség felett. A mintegy angyalszárnyakat formázó, légiesen harangokat tartó díszvilágítás, meg a fákon megcsillanó, a városháza sziluettjét bevonó fénykompozíciók is ezt erõsítik bennünk. Felfelé irányítják tekintetünket. S ha elindulunk Kanizsa csendes utcáin egy esti sétára, sok - sok ház ablakában is ott láthatjuk a hol diszkrétebben, hol hivalkodóan ragyogó csillagokat, gyertyákat. A fény, a világosság hozzátartozik ehhez az ünnephez. Sõt elképzelhetetlen nélküle. Nem is takarékoskodunk vele, olyan jó, ha ûzi a sötétet. Otthonainkban a fenyõkön meggyújtott gyertyák fényével igyekszünk meghittebbé varázsolni a családi légkört.

Kérdezhetjük, miért hát a címben megjelölt felszólítás? S kinek címezzük? Hiszen az elõbb említett fényekbõl, melyekrõl mi gondoskodunk, nincs hiány. Az idézõjelbe tett kérés jelzi, egy taizei ének kezdõsoráról van szó. „Gyújts éjszakánkba fényt, hadd égjen a soha ki nem alvó tûz, a ki nem alvó tûz…” Igen, Mennyei Atyánkat szólítjuk, s Õt kérjük, gyújtsa meg fényét bennünk, szívünkben! Õt kérjük, aki az õsi próféciában megígérte: „a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog!” (Ézsaiás 9, 1) S aztán így folytatódott az ígéret: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az õ vállán lesz, és így fogják nevezni. Csodálatos Tanácsos, Erõs Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézsaiás 9, 5) Lukács evangélista, az orvos pedig így vall: „az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta õket az Úr dicsõsége, és nagy félelem vett erõt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítõ született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában!” (Lk 2, 9 - 11)
Igen, karácsonyt ezért ünnepelhetjük, mert megszületett Jézus Krisztus, aki önmagáról, mint a Világ Világossága szól. S ahol Õ jelen lehet, ott nem egyszerûen valami külsõ sziluett változás megy végbe, s nem csupán bizsergetõ hangulat lesz úrrá legalább néhány óráig, legfeljebb néhány napig az ember életén. Õ képes éjszakánkba valóban fényt árasztani. Õ azért jött, s született emberré, mint Isten Fia, hogy ne maradjunk kiszolgáltatottjai a kísértõnek, szeretetlen, önzõ indulatainknak, az iránta és embertársaink iránti közönyünknek, békétlen természetünknek, s a tõlünk csak lépésnyire lévõ halálnak. Azért jött, hogy életünk újra haza találjon, abba az otthonba, melyet büszkén, vagy nagyon keserûen elhagytunk.
Pál apostol így tanúskodik karácsony örömhírérõl: „Megjelent az Isten üdvözítõ kegyelme minden embernek!” (Titus 2, 11) Az eredeti görög kifejezéssel itt szinte azt a pillanatot akarja érzékeltetni, amikor valaki tanújává válik a napkeltének. Ahogyan a pirkadat, majd a nap izzó korongja véget vet az éjszakának. Nem véletlen, hogy a keresztyének a legyõzhetetlen nap pogány római ünnepe helyett Krisztus „napjának felkeltét” ünnepelték.
Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy aktuálisabb kérésünk ezen a karácsonyon sem lehet: „gyújts éjszakánkba fényt” Urunk, mert körülöttünk fények, bennünk csillagtalan éjszaka. A Benned való bizalomnak már szikráját sem leljük. Sokunknak egyre kilátástalanabbnak tûnik a holnapja, egyre bizonytalanabbnak a megélhetése. Éjszaka borult megannyi széthulló családra, betegségével, magányával küzdõ honfitársunkra. A szeretet sokunkban meghidegült, jóllehet az ünnepek során érezzük, mennyire szomjazzuk, s milyen jó valamit megmutatnunk belõle. Mégis van okunk az örömre, mert megjelent az irgalom, a kegyelem, s ez mindnyájunkra érvényes. Ezért boldogan énekeljük:„A halál éje rámborult, de virradt a te fényed, és messze ûzött éjt, borút a béke, üdv és élet. Most ragyog, éltet már a hit, ó áldom szép sugáraid, én lelkem napja, Jézus; Csak egyet, egyet kérhetek, egy égi jóra várok: hogy a szívemben végy helyet, ó Jézus, bárhol járok. Tedd jászladdá a szívemet! Jer, térj be, és betér veled az öröm égi fénye.
Deme Dávid evangélikus lelkész