Minden hónap 13-án sok zarándok érkezik a homokkomáromi kegytemplomba, hogy részt vegyenek a keresztúton és a szentmisén. Ki autóval, ki busszal, és vannak, akik gyalog, igazi zarándok módjára jutnak el odáig - olvasható Kiskanizsa honlapján a kiskanizsa.hu-n.

Éppen egy esztendeje, minden 13-án délután két órakor a kiskanizsai templom szomszédságában gyülekezik egy lelkes csapat, egy zarándokközösség, akik 2013. augusztusa óta minden alkalommal nekivágnak az útnak, hogy mintegy jó kétórányi gyaloglás után megérkezzenek Homokkomáromba.
Nem tartja vissza õket sem rossz idõ, sem nehezen járható útszakasz, egyre többen és többen vannak: magukkal viszik, tovább osztják és haza is hozzák megsokszorozva a szeretet, a megbékélés lángját.

De magukkal viszik azt a feszületet is, amit a fõ kezdeményezõ Csíksomlyóról, az általa többször megjárt zarándoklatról hozott Kiskanizsára.
Horváth György és felesége, Vali néhány lelkes hívõvel indította útjára a kiskanizsai Szent Ferenc Zarándokközösséget, akikhez a homokkomáromi zarándoklatok alkalmával nemcsak a mi településrészünkrõl csatlakoztak.
- Reméljük, hogy látva ezt a kis áldozathozatalunkat a többi keresztény testvér fogja példánkat követni, hisz Jézus azt mondta: ahol ketten vagytok a nevemben, ott veletek vagyok és imádkozok – mondta Kepe Miklósné a közösség egyik fõ generátora.

A kiskanizsaiak mellett az útrakelés elõtt a gyülekezõhelyre érkeznek Sormásról, Becsehelyrõl és Miklósfáról is.
Csatlakoztak már nagykanizsaiak, szepetnekiek, semjénháziak, tótszentmártoniak, molnáriak, de Kiskanizsán vendégeskedõ két lengyel hívõ is. Van hetvenen túli, kampósbottal járó zarándoktársuk is, de mint mondja: Jézus vele van és megkönnyíti az útját a homokkomáromi zarándoklaton.
Végig az úton már két feszületet visznek magukkal, felváltva, egymásnak átadva. A második keresztet egy társuk, Bencze Lajos készítette.

- Lassan megyünk, imádkozva, énekelve, kicsit magunkban elmélkedve – tette hozzá Kepéné Marika.

Énekelnek a Szûzanyához, Jézushoz, de szól dal a magyarokról is. Imádság is elhangzik az úton, végig Kiskanizsán a Homokkomáromi utcán, majd áttérve a fõúton, a volt Lõtér, az erdõs rész felé hagyják el a várost, hogy a kegytemplom felé vegyék az irányt.

Nem akadály a fagy, sem a nagy sár, a vízátfolyás egy-egy esõ után: a zarándokok nemcsak beszélnek és énekelnek a szeretetrõl, az egymás megsegítésérõl, támogatásáról – de teszik is. Szívvel, lélekkel és átölelõ karral, segítõ kézzel is.

Jelként élik meg azt is, hogy bármilyen zord volt a napi idõjárás, indulásukra, megállt az esõ is.
A zarándoklatot, az imákat minden alkalommal egy beteg embertársuknak ajánlották, gyógyulásért, az Istenbe vetett hitért, vagy a végsõ megnyugvás könnyebbségéért.

Az idei augusztus 13-i homokkomáromi zarándoklat ünnepélyesebb lesz, hiszen egy éves a közösség, amelynek kezdeti „mustármagjai” jó talajt találtak: hihetetlen elszántsággal és tiszta szívvel csatlakoztak olyanok is, akikrõl talán sokan ezt nem is tételezték volna fel.

Kepe Miklósné kutatómunkája révén több közül kiválasztotta a talán leginkább megfelelõ, legkifejezõbb Mária-ábrázolást, amelynek képi formában nagy szerepe lesz a következõ zarándokúton. Marika sokszorosítja a legszebb, s más zarándokoknak is felettébb tetszõ imádságos éneket, ezek – ahogyan a korábbi imák – eljutnak a testvérekhez, akik útjuk során, valamint a lõtéri kápolnánál, egyes útszéli kereszteknél, majd a homokkomáromi kegytemplomba érve ezeket mondják, éneklik

A korábbi tervek között szerepelt egy zászló elkészíttetése is, egyelõre meglepetés, milyen formában és hogyan jelenik meg ez a zarándokoknál. A fõszervezõ Kepéné több tucat kendõt is gyártat, rajta jelképpel – a zarándokok feltehetik az alkalmakkor. Érdekességként, de mennyei jelként értékelte, amit elmesélt:
- Amikor az általam kiválasztott képekkel egy tárgyakat kivitelezõ, feldíszítõ cégnél jártunk egy társammal, éppen ott tartózkodott az egyik Kiskanizsán is ismert atya. A képekre nézve, éppen azt ajánlotta, amelyiket én is a legmegfelelõbbnek tartottam. Ez sem véletlen…
Az általuk az úton felváltva vitt feszületek is virágdíszbe öltöznek majd augusztus 13-án, amely nemcsak a zarándoklat és a homokkomáromi Kisboldogasszony kegytemplom miséje miatt nagy jelentõségû: két nappal azután, augusztus 15-én lesz Nagyboldogasszony napja, Szûz Mária halálának napja, amely nekünk magyaroknak sokat jelent: Mária országa a mi hazánk.
Kiskanizsán e naptól kezdve tart az ún. „kétasszonynap köze”, ami fogadott ünnepünkig, a szeptember 8-ikai Kisasszony-napig, Mária születésnapjáig tart, amikor nemcsak a zarándokok keresztjei, de minden kiskanizsai útszéli kereszt is virágdíszbe öltözik.
Nagyboldogasszony, Kisboldogasszony, Fecskebúcsúztató Kisasszony, Mária Anyánk, Sarlós Boldogasszony – Mária országában sokféle kedveskedõ névvel illetik Jézus anyját. A Szent Ferenc Zarándokközösség is szinte minden imája hozzá szól, amely az úton kíséri õket. Ezután nemcsak fotók és filmfelvételek õrzik a zarándoklatok emlékét, de a hosszú sorban gyalogló hívek mikrofonon át követhetik az imákat, énekeket „elõéneklõket” – mondta el Kepéné Marika.

A teljes cikk és több fotó itt érhetõ el.

kiskanizsa.hu - Kanizsa