– Peremvárosrészként jelentõs hátrányba kerültek azáltal, hogy – figyelembe véve az utóbbi két évtizedet, amióta önkormányzatiságról beszélünk – gyakorlatilag nem született hatékony fejlesztési koncepció e körzetek jövõjére vonatkozóan – kezdi a beszélgetést Polai József. – Igaz, hogy a képviselõk rendre felvetették a problémákat, de ezek megoldása általában elmaradt. Szerintem a legfájóbb pont – ami ráadásul visszavetheti Bajcsát és Kiskanizsát a további fejlõdésben – a városrészek szempontjából az, hogy hiába kezdeményeztem újabb lakóterületek kialakítását már mindkét önkormányzati ciklusom alatt, sajnos nem jutottam elõbbre.

Holott, ha nem tudunk lakótelkeket biztosítani, akkor a lakosság egy része elkényszerül, a fiatalok nem itt találnak munkahelyet, nem itt telepednek le, a gyermekek nem itt születnek meg, a gyermekintézmények elnéptelenednek, tehát óriási gond lesz, ha nem teszünk lépéseket a lakosság megtartása érdekében. Nem gondoljuk azt, hogy mindjárt nagy területeket kellene felparcellázni, de mindenképpen segíteni kellene – akár a saját földjét parcellázni szándékozó magánvállalkozó révén, vagy akár oly módon, hogy az önkormányzat venne saját kisebb telkeket mindkét városrészben. Kiskanizsán és Bajcsán egyaránt vannak megfelelõ területek arra a célra, hogy ott – amint a településrendezési tervünk is jelöli – falusi lakóházas övezetet alakíthassunk ki. Meggyõzõdésem, hogy ha ezt nem tesszük meg, akkor Kiskanizsa és Bajcsa jövõje teljesen bizonytalanná válik. Már most egyre több házon olvasható a tábla, hogy: ELADÓ, és ott van mellette a telefonszám. A fiatalok elvándorolnak, a városrészek lakossága elöregedik, és bizony már a hagyományos tevékenységek sem a régiek. A kertészkedés nagyon hanyatlóban van, így már abból sem lehet megélni, hiszen az emberek inkább a nagyáruházakban költik el a pénzüket. Felmerült már az itteni lakosságban az önállósulás gondolata is, hiszen ha körülnézünk, a hasonló nagyságrendû, de önállóan mûködõ települések legalább jó utakkal és járdákkal, orvosi rendelõvel, vagy például a temetõ rendezett állapotával büszkélkedhetnek, tehát a legalapvetõbb gondjaikat meg tudták oldani az eltelt tizennyolc év alatt, amióta a rendszerváltás megtörtént. Ugyanakkor, mi itt úgymond „helybenjárunk” a fejlõdés helyett.
– Kiskanizsának sajátos településszerkezete van, amely szinte kínálja magát az urbanizációs fejlõdésre.
– Valóban, aki végigmegy Kiskanizsán a Bajcsy Zsilinszky utcán, láthatja, hogy egyik tér követi a másikat: Templom tér – Szent Flórián tér – Hunyadi tér – Március 15. tér. Hasonló a helyzet Bajcsán is, amelynek van egy hosszú fõutcája – a Törökvári utca –, melynek a központja lehetne az egyik legimpozánsabb rész a kultúrházzal, templommal és az óvoda szép környezetével. Ehelyett mi a lehangoló valóság? E terek mind le vannak amortizálódva és a zöldterületek karbantartásán kívül évtizedek óta nem történt semmilyen fejlesztés ezeken a köztereken. Tõlünk nyugatra levõ hasonló léptékû kisvárosokban az ilyen terek gyönyörû ékszerdobozai az egyes településeknek, nálunk pedig sajnos épp az ellenkezõje tapasztalható.
– Melyek a legfontosabb tennivalók a városrészek életében?
– Kérem, itt minden felújításra vár: nemcsak a tereket kellene rendbe tenni, hanem az oda vezetõ fõutakat, járdákat, vízelvezetõ árkokat is. Továbbra is égetõ probléma az új orvosi rendelõ megépítése, amit egyébként már tavaly szerettünk volna megvalósítani. A fõ gond szerintem az, hogy nem mutattuk meg az itt élõknek, hogy legalább az elsõ kapavágást megtettük az elõbbre jutás érdekében. A bajcsai városrészben pedig az egyik legsürgetõbb feladat lenne a sportöltözõ újjáépítése, vagy egy új öltözõ létrehozása. Képviselõi indítványt adtam be erre vonatkozóan 2008-ban az ígéretek halmaza után, de a képviselõi indítványokat – hivatkozva arra, hogy a 2009. évi költségvetésben kellene ezt tervezni – még napirendre sem vették fel. Arról is szólnom kell, hogy nem szeretnénk megint odajutni a fiatalok kényszerû elvándorlása miatt – mint ahogy az utóbbi évtizedekben is történt –, hogy egyre több középület maradt üresen – funkció nélkül – Kiskanizsán. Gondolok itt például a régi óvodaépületre a Szent Flórián téren, vagy a Nagyrác utcai iskola épületeire, amelyeknek egy részét ugyan lakásokká alakították, de a másik része üresen áll és tönkremegy az idõ múlásával. Annak viszont nagyon örülök, hogy egy középületet meg tudtunk menteni a „máltai” családi napközi céljából, ugyanakkor nagyon sajnáljuk, hogy a volt Kisrác utcai óvoda épületét nem tudtuk megmenteni – teszi hozzá Polai József önkormányzati képviselõ.
Sokakhoz hasonlóan Böjti Istvánné részönkormányzati képviselõ is jelentõs mértékben kiveszi részét részt a kiskanizsai városrész érdekében végzett munkából. Felhívta a figyelmünket arra, hogy Polai József sokat tett az elmúlt években a településrész fejlõdése érdekében, így például sokat fáradozott azért, hogy ebben a városrészben is újra mûködjön bölcsõde. A helybeliek összefogása révén megújult a bajcsai kultúrház, létrehoztak egy európai uniós követelményeknek megfelelõ játszóteret, míg a kiskanizsai Pipitér Óvodában udvari játéktároló létesült és megépült egy olyan biztonsági kapu, amely az iskola- és óvodakomplexum számára nyújt védelmet. A részönkormányzati képviselõ hangsúlyozza: Polai József évek óta küzd egyrészt azért, hogy Kiskanizsán korszerû – a betegek minden igényét kielégítõ – orvosi rendelõk mûködjenek, másrészt azért, hogy mihamarabb korszerûsítsék a temetõ ravatalozóját, jelenleg pedig sokat fáradozik a Gördövényi utca járdájának és vízelvezetésének megoldásában.
Jagarics Istvánné arról tájékozat, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egy családi napközit mûködtet a városrészben. – Nem kis büszkeséggel tölt el bennünket, hogy hamarosan immár egy éve mûködik itt ez az intézmény a Munkácsy utca 7. szám alatti épületben, amely korábban öregek napközije volt és valamikor bölcsõdeként is funkcionált – mondja a Gondviselés Családi Napközi vezetõje. – Az önkormányzat tíz évre odaadta a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak az épületet. Óriási igény mutatkozik az intézmény iránt, ezért 2009. januártól éppen még egy csoportot szeretnénk indítani. Bölcsõdés és óvodáskorú gyermekekkel foglalkozunk és társadalmi munkával sokat tettünk azért, hogy a környezet még szebb legyen.
– A bajcsaiak is szeretik és szépítik lakóhelyüket, – veszi át a szót Gergina Gyula: – viszont fontos lenne a temetõ környezetének fásítása vagy sövény telepítése, illetve az oda – és egyúttal a homokbányához – vezetõ út elkészítése, ami évek óta húzódik. Pozitívum, hogy az elmúlt hónapban átadták a mórichelyi hegyre vezetõ utat, amelyet azonban gyakran túlsúlyos gépjármûvek használnak. Örülünk annak is, hogy kezdeményezésünkre Bajcsán is megalakult a részönkormányzat.
A bajcsai sportélet fõszervezõje és „mindenese” – Kálovics László – pedig szenvedélyesen beszél arról, hogy mihamarabb újjá kellene építeni a több mint három évtizede létesült és mára már teljesen leamortizálódott sportöltözõt, de a város hathatós támogatása nélkül ez bizony aligha valósulhat meg.
Gelencsér Gábor