A világ minden táján élnek cserkészek, akik nációtól, kortól, nemtõl függetlenül nagy családot alkotnak. Mindennek ékes bizonyítéka volt a július végén, augusztus elején Hollandiában megrendezett Nemzetközi Cserkésztábor, ahová Európa majd’ minden országából, sõt, még Izraelbõl is érkeztek cserkészek. A több mint 2000 fiatalt és felnõttet számláló, úgynevezett „camporee-n” természetesen a nagykanizsai 1301.számú Négylevelû Fa Cserkészcsapat 13 fõs kontingense is részt vett.

Ám még mielõtt az ommen-i élményeikrõl mesélnének a résztvevõk, elöljáróban egy kis „háttér-információ” a kanizsai cserkészek mindennapjairól. 14 éve „mûködik” cserkészcsapat városunkban, s miként az egyik alapító segédtiszt, Bekõ Judit mesélte, az évek alatt fokozatosan „nõtték” ki magukat.
- Mára pedig már 25-30 állandó tagunk van. Hogy miért lehet vonzó a cserkész-életforma mások számára? Mindenki szeret tartozni valahova, valakihez. Mi, cserkészek, úgy élünk, mint egy család, így mindig, mindenben segítjük egymást. A Hetednapi Adventista Egyház imaházában, a cserkészlakban gyûlünk össze – hivatalosan - kéthetente, de természetesen a hétköznapokban is segítjük egymást.
A „cserkészbecsület szóról” ugye már a köznyelv is hallott, és aki egy kicsit is belepillant a cserkészek életébe, az nem is kételkedhet a helyi cserkészélet fundamentumait anno lerakó hölgy állításával.
Szabályok szerint, a „cserkész 10 parancsolat” alapján élnek, amit egytõl egyig be is tartanak. Hogy mik is a diszciplínáik? Ezek közül néhányat – mint amolyan ízelítõt - a csapat két tizenéves tagja, Balogh Flóra és Németh Tamás említ meg.
- A cserkész tiszteli a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket. Másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú, testben és lélekben tiszta – sorolják a fiatalok, akik szintén Hollandiában töltöttek egy hetet a már említett, nemzetközi táborban, ahol – egyöntetûen állították – rengeteg új élményre tettek szert.
- Ommen-ben nem néztek ránk furcsán, amikor a szokásos „cserkész-köszöntéssel” üdvözöltük egymást az utcán. Nálunk, itthon, sokszor megesik, hogy megdöbbennek az emberek, ha mindezt látják. Ott mindez egyszerûen magától értetõdõ volt – jegyezte meg a 14 esztendõs Tamás, aki Flórához hasonlóan évekkel ezelõtt csatlakozott a kanizsai cserkészekhez.
- A „camporee” sokat adott nekünk. Kalandos volt már az utunk is, csakúgy, mint az ott tartózkodás. Sok programon – legyen az játék, áhítat – részt vettünk, nyelvi akadály pedig nem merült fel. Testvéri összetartozás töltötte be a tábor légkörét.
Ezen a véleményen volt a legfiatalabb (kanizsai) kiscserkész, az öt esztendõs Bekõ Bertalan is. Pontosabban, ami a cserkész-familiáris viszonyokat illeti. Bercike számára ugyanis a legnagyobb élményt az jelentette, hogy barátokat szerzett és különbözõ feladatokkal is megbízták.
Nos, ezen a ponton tekintsünk bele jobban a tábor mindennapjaiba.
Mena János kontingensvezetõ az ifjú cserkészeknél már kicsit bõvebben szemléltette a holland vakáció részleteit.
- A nemzetközi cserkésztalálkozókat mindig más országokban, más helyeken rendezik meg. Ezúttal egy holland„kisváros” adott otthont a „camporee-nek”: amelynek erdõs, nyugalmat árasztó részén volt kialakítva maga a tábor bázisa. Elég nagy helyet foglaltunk el, hiszen 20 ország cserkésze volt jelen. Rajtunk, az 1301.számú Négylevelû Fa Cserkészcsapaton kívül természetesen voltak még magyarok. A táborban nemcsak a különbözõ nemzetek, hanem az eltérõ vallások is keveredtek. Rajtunk, adventistákon kívül katolikusok, reformátusok, s még más felekezethez tartozó ifjak is képviselték hazájuk cserkészeit. A korosztály is „vegyes” volt: elsõsorban tizen-húszon éveseknek szervezték a tábort, de ennél fiatalabb és idõsebb cserkészek egyaránt „elõfordultak”. A programpaletta ugyancsak széles volt. Minden nap részt vettünk áhítaton, ami leegyszerûsítve, hétköznapi értelemben lelki feltöltõdést, lélektáplálást jelent. Ezt a táborban a világ adventista fõcserkésze tartotta. Közös éneklés, természethez köthetõ elfoglaltságok is színesítették az egy hetet. Ahogy a nyakkendõ-csere. Eme ruhadarab a cserkészek „alaptartozéka”, cserélgetése pedig – egymás közt – új barátságok, kapcsolatok szövõdését eredményezheti. Jómagam is gazdagodtam új nyakkendõkkel – így Mena János.
- „Legközelebb” 2018-ban „vállalkozunk” ilyen nagy útra: akkor Angliában lesz a soron következõ, nemzetközi cserkésztábor. Ám mi addig sem fogunk tétlenkedni s odáig, remélhetõleg, több új cserkész is csatlakozik hozzánk. Olyanok, akik azt tartják szem elõtt, hogy elfogadni kell embertársainkat. Nem pedig ítélkezni felettük…

Fotó: Tóth Eszter, 1301.számú Négylevelû Fa Cserkészcsapat

Szabó Zsófi