Horvát barátaim támogatásával idén ismét az Isztria meredek lankáit jártam: szeretnék nemsokára egy, az Isztria-félszigetet bemutató írással jelentkezni. Persze férfiember a félsziget alapos tanulmányozása közben nem hagyhatta ki (szó, illetve ízlelés nélkül) az Isztria borkultúrájának és borászatának szemrevételezését. Ezen írás tehát legyen egy rövid összefoglalója és bemutatója a kitûnõ isztriai boroknak és termelõ borászaiknak.

Horvátországot a bortermelés szempontjából két régióra oszthatjuk: a kontinentális, és az Adria menti borvidékekre. Az Adria menti borvidéket északról délre haladva a következõ tájegységekre lehet tagolni: Isztria, horvát Tengermellék, Észak-Dalmácia, Dalmát Zagora, Közép-Dalmácia és Dél-Dalmácia. Az Isztria a bortermelés szempontjából Nyugat-, Központ-, illetve Kelet-isztriai borvidékekre tagolódik.
 

A mintegy negyedmilliós lakossággal bíró Isztria félszigetén az 1990-es évek derekának gazdasági és turisztikai „megújulása” után kapott egyre nagyobb szerepet a félsziget gazdaságában és turizmusában – az olívaültetvényeken és a szarvasgombán kívül – a borászat. Az egyre jelentõsebb állami támogatással bíró ágazat egy évtizeddel késõbb – a 2000-es évek derekára – szinte húzóágazattá, a turisztika egyik legfontosabb „társává”, „párjává” nõtte ki magát. A 2008-as gazdasági világválság elõtt az Isztrián már közel száz családi borászat mûködött, amelyek mind-mind kiváló nedût termeltek.
 

Ha valaki a 2000-es évek közepén, Rijekából a majd 6 kilométer hosszú Uèka-alagúton keresztül indult a félsziget belsejébe, annak az Uèka-hegyének gyomrából kiérve egy hatalmas plakát tûnhetett fel: „Isztria, a jó borok vidéke”. Isztria a borai jelentõs részét az idegenforgalma révén értékesíti. A jó minõséggel párosuló, kiváló turisztikai elgondolásoknak köszönhetõen az isztriai borok több mint a felét helyben – éttermekben, szállodákban, borpincékben –, a turistáknak étékesítik. Nem nehéz, hiszen már az ezredforduló tájékán kiváló, nemzetközi klasszisú borok készültek errefelé: Matoševiæ chardonnay Anima (1999 és 2000), Coronicina Gran malvasia (2002) és Kozloviæ Santa Lucia (2002).
 

Ha az isztriai borokat vesszük mustrára, akkor mindjárt a legelején fontos leszögezni: Horvátország két kiváló õshonos szõlõfajtával is rendelkezik, amelyek közül az egyik isztriai: a „mali plavac” rendre klasszikus ízvilágú borokat terem, míg a „félsziget borát” adó, „isztriai malvázia” szintén méltán hozott világhírnevet az Adria egyik gyöngyszemét jelentõ félszigetnek.
 

A félszigeten a következõ szõlõfajtákból készítenek borokat: Cabernet sauvignon és franc, Chardonnay, Hrvatica, Istarska malvazija, Merlot, Momjanski muškat, Bijeli pinot, Sivi pinot, Sauvignon blanc és végül, de nem utolsósorban a Teran. A Hrvatica hajdanán Umag település egyik legnépszerûbb bora volt, míg az Istarska malvazija jelenkorunk legfontosabb isztriai szõlõfajtája. A Momjanski muškat –ot az Isztria nyugati felében termesztik, és elsõsorban fehér desszertborokat, de chardonnayt is készítenek belõle. A Sauvignon blanc a Muraközben volt nagyon sikeres, de a 2000-es évek elején, az Isztrián is megjelent, míg a Teran a félsziget legjelentõsebb vörös-fajtája.
 

Mielõtt hozzáfognánk az Isztria szõlõlankáinak megismeréséhez, fontos leszögezni: a félsziget keleti csücske már a horvát Tengermellék borvidékéhez tartozik. Itt tulajdonképpen az Opatijától Plominig terjedõ, vékony, de termékeny tengerparti sávot – a 66-os út környezetét – kell érteni. Kiválóak a klimatikus adottságai, habár a talaj sziklás: rengeteg napsütés éri ezt a részt, amelyet a hegyoldalak és az alant húzódó Kvarner-öböl azúrkék vize még fel is erõsít. A Tengermellék – ami Opatijától egészen Észak-Dalmáciáig terjed – talán legjelentõsebb borvidéke a Krk-sziget. Érdekesség, hogy a sziget híres Frajona borászata szõlõültetvényeinek nagyobb része Nyugat-Isztrián található. A borászat a számos helyi ¾lahtina egyikét – egy kitûnõ száraz fehérbort –, valamint egy ezen a borfajtán alapuló pezsgõt is készít. Az isztriai szõlõibõl a Frajona malváziát és merlotot is állít elõ, amely utóbbi bort barikban érlelnek.
 

Az isztriai malvázia és egyéb fajsúlyos szõlõtõkék

A malvázia, amit „õsidõk” óta mûveltek már a félszigeten, a polgárháború utáni gazdasági és turisztikai megújulás borászati értelemben vett legfontosabb fajtája volt: az Isztria szimbolikus, megkülönböztetõ jegyévé, az isztriai identitás és életérzés egyik legfontosabb részévé vált. Az isztriai borászok olyannyira fontosnak gondolták ezt, hogy 2005 tavaszán, Rovinjban, a malváziával foglalkozó nemzetközi kongresszust rendeztek. Ekkora már közel tíz hektáron termesztették a kiváló, szomjoltó nedût.
 

Az isztriai borkészítés egyik legkiemelkedõbb borásza Ivica Matoševiæ. Forradalmasította a félsziget borászatát: elsõként vezette be egyes fehérboroknál a barrikolást, ragaszkodott a hideg erjesztéshez és a minõség javára az alacsony hozamhoz. Matoševiænek közel tíz hektáros szõlõje van a Pazin felett magasodó, kiváló fekvésû Brdon. Nemzetközi hírnevet a 2000-es évjáratú, barikolt Anima chardonnay fehérborával szerzett, ami a franciaországi Chardonnay világbajnokságon ezüstérmet szerzett. A lenyûgözõ Limski fjord felett megbúvó Krunèièi falucskában lévõ Matoševiæ-borászat fõ produktuma az akácfahordóban érlelõdõ „Alba malvázia”, amely fehérbor citrusos, akácos és mandulás jegyeket is hordoz. Matoševiæ ugyanakkor teranból és merlotból készít jó minõségû vörösborokat.
 

Gianfranco Kozloviæot talán az egyik legjobb isztriai fehérbor termelõjeként kell megemlíteni. A 2001-es évjáratú Santa Lucia malváziája az egyik legjobb horvát fehérbor lett, sárgabarackos és körtés illatkompozíciójával. Maga, a „Santa Lucia” a horvát-szlovén határ közelében fekvõ, belsõ-isztriai Buje városkát körülölelõ szõlõültetvények neve. Kozloviæ pompás, Momjanski muškat, azaz fehér muskotályból készült, szõlõ és méz illatú félédes bort is termel. Kozloviæ már a 2000-es évek derekán mintegy 100 ezer palack bort készített, feltétlen megemlítendõ, hírneves borász.
 

A Nyugat-isztriai, Umaghoz közeli Korenika falucskában termelõ Moreno Coronica borászat legkiemelkedõbb bora az isztriai malvázia. A Coronica a következõ borokkal foglalkozik elsõsorban: a nem barrikolt malváziákkal, a teránokkal és merlotokkal, valamint a Gran terán és Gran malvázia borokkal, amelyek egy jó idõt a barrikolt hordókban töltenek. Persze meg kell említeni a 2000-es évek elején megjelent cabernet sauvignont is, amely az Isztrián elõállított vörösborok egyik legjobbika.
 

A Nyugat-isztriai Vi¾inada falucskában élõ, közel tíz hektáron gazdálkodó Pilato család a fehér pinot-ok szakértõje. Ezen kívül chardonnayt és malváziát is készít jó minõségben: a zágrábi „Vinovita” borvásáron például a 2001-es chardonnay fehérboruk elsõ helyezést ért el.
 

A Nyugat-isztriai Savudrijában termelõ, Moreno Degrassi borászat termelése a kék szõlõfajtákon alapul. Cabernet franc-ja és sauvignon-ja európai hírû, míg a fehér Chardonnay Fermé-je a roston sült halételek speciális kísérõje.
 

Marjan Arman is a Nyugat-Isztrián kezdett gazdálkodni öt hektáron, a 2000-es évek elején. Kiváló fehérborokat termel: malváziája a zágrábi „Vinovitán” elsõ helyezést ért el, míg a muskotályos desszertbora a ljubljanai borvásáron szerzett érmet. Itt érdemes talán még megemlíteni a Zlatna vala Chardonnay-t, amely egy elegáns, virágos bor, ami kiválóan passzol a nyers vagy fõtt rákokhoz, homárokhoz, illetve sziklahalhoz.
 

A poreèi Dordano Peršuriæ az egyik legnevesebb horvát pezsgõgyártó. Legismertebb pezsgõfajtája a Misal, ami malváziából, pinot noirból és chardonnayból készül. A „Peršuriæ Misal” nevû pezsgõ egy szépen gyöngyözõ, kellemes savakkal rendelkezõ ital, míg a Misal Rose egy kissé édeskés aromával bír. A Misal Prestige pedig méltán lehet vetélytársa a legnevesebb habzó borok elõállítóinak.
 

Marino Marke¾iæ a Nyugat-isztriai Momjan lankáin megbúvó Kremenje falucskában üzemeltet egy patinás éttermet, amely a szarvasgomba szerelmeseinek paradicsoma: kora nyártól kezdve szolgálnak fel itt fekete szarvasgombát, valamint fehér szarvasgombával készült ételeket is. Marke¾iæ 2004 tavaszán jelent meg elõször saját boraival a piacon: a Kabolával, egy fehér momjani muskotállyal, valamint készít még „Kabola Marke¾iæ” címkével piacra dobott malváziát, illetve egy hosszú utóízû szürke pinotot is.
 

A poreèi Agrolaguna mintegy 300 hektáron termesztett szõlõjével az egyik legnagyobb isztriai borászat, amely elõször használt barrikolást. Cabernet sauvignon és merlot fajtájú vörösborai meghatározóak, azonban minõségükben nem kellhetnek versenyre az isztriai családi borászatokkal.
 

Az Ortonero borászat szövetkezetébõl kikerülõ nedûk tulajdonképpen a Brtoniglia nevû településrõl származó márkák, amelyet az olasz T.E.A. vállalata, valamint a Rijekai Olasz Szövetség is aktívan támogat. Az „Ortonero” címkével ellátott borok tulajdonképpen helyi szõlõsgazdák termékei, amelyek a szövetkezet borászataiban készülnek. A szövetkezet egyik fõ terméke a malváziából készített száraz pezsgõ, illetve az „Otium Coli de Verteneglio”, szintén malváziából készített fehérbor.
 

Dr. Papp Attila