Esõ kísérte idén az államalapító Szent István királyunk emlékére rendezett városi ünnepségeket, így a Deák téri zászlófelvonást is, melyen közremûködtek a Kanizsa Lovasklub Hagyományõrzõ Huszárjai, a Történelmi Vitézi Rend Nagykanizsai Hadnagysága és a Thúry Baranta Közösség vitézei. A zászlófelvonás után az ünneplõ polgárok a város vezetõivel és a közremûködõkkel együtt a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központba, a Szent István-napi ünnepi mûsor és a délutáni kulturális programok helyszínére vonultak.

A Himnusz elhangzása, és Baj Bianka versmondó szavalatát követõen Dénes Sándor alpolgármester mondott ünnepi köszöntõt. Bevezetõjében Magyarország egyik legnagyobb és legjelentõsebb nemzeti ünnepére, augusztus 20-ára emlékeztetett, mely azt hivatott felmutatni, hogy 1000 éve itt él folyamatosan egy közösség, egy kultúra, egy eltökélt nép Európa közepén. Ezer esztendõvel ezelõtt eleink keresztény és független magyar államot teremtettek – hangsúlyozta. 

Keresztényt, mert érezték, csak a hitnek van teremtõ ereje, és mert tudták, hogy a keresztény Európa talajába csak keresztény állam tud meggyökerezni. Független államot teremtettek, mert tudták, a függetlenségében sérült állam nem tudja ellátni legfõbb feladatát: nem tud megfelelõ védelmet és oltalmat nyújtani az országban élõ magyaroknak.
Augusztus 20-a azt mutatja fel, hogy bármilyen kíméletlen viharokat is okoznak a történelem eseményei, bármennyire is kétségbe vonható egy emberi döntés, mi magyarok egy évezrede igenis meghatározó részei vagyunk az európai és az emberi kultúra egészének.
És ez a nap azért vált a legnagyobb ünnepünkké, mert ezt az eltörölhetetlen tényt emeli ki az idõ folyamatából. Ahogy Pilinszky János megfogalmazza: „A valódi ünnep: az idõ
és az öröklét érintkezése. Igaz, csak pillanatra tarthat, de e nélkül a "pillanat" nélkül puszta körforgásba merül vissza naptárunk.” Az ünnep tehát lecsendesíti a hétköznapi életünk tengerének olykor háborgó hullámvetéseit, hogy személyes problémáink körforgása helyett kitárja nekünk, egész közösségünknek, a tenger végtelen horizontját. Azért, hogy olykor együtt láthassuk, hogy honnan jöttünk, hol tartunk, és hová vezet az utunk. Mert ezek összefüggenek egymással.

Az alpolgármester beszédében kiemelte: ahogy Szent István királytól megtanulhattuk, hogy apáink tetteit tiszteletben kell tartanunk, folytatnunk kell útjukat, és átadni minden tapasztalatunkat a jövendõ generációk számára. Intelmeiben így fogalmaz Imre herceghez: „Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel.”
Vagyis tiszteljük a hagyományainkat, mert e felhalmozott kincs a mi identitásunk és közösségünk alapja, ez adhatja meg a jelen és a jövõ kérdéseire a keresett válaszokat.
Szent István alapító tette és erkölcsi tanácsai egy olyan embertõl származnak, aki képes volt túltekinteni önnön élete keretein, olyan döntést tudott hozni, amely egy egész nép
sorsát alapozta meg – fogalmazott az ünnepi szónok, majd így folytatta: ma már tudjuk, hiszen a saját történelmünk a tanú rá, hogy ezen határozott alapító tette jó döntésnek bizonyult. Mert két fontos pillérre építette a cselekedeteit, intelmeit és törvényeit.
Az egyik fontos pillér a hosszú távú gondolkodás bátor felvállalása. Sokan nem tudunk, vagy nem merünk a saját egyéni érdekeink és érzelmeink közepette így gondolkodni, mert elveszünk a mindennapok hullámaiban. De István király példát mutat arra, hogy merjünk bátrak és nagyok lenni, hogy néha vessünk gátat a hullámoknak, és emelkedjünk fel, hogy ráláthassunk a távoli kikötõkre. Hogy láthassuk hová szeretnénk jutni a jövõnkben. Mert ha erre képesek vagyunk mi is, akkor értelmet nyerhet számos kisebb cselekedet, esemény és olykor egy-egy probléma oka is. Hiszen a fejlõdés, akár új dolgok születése, megújítása is sokszor gonddal és megpróbáltatással jár, de ha rálátunk a célra, akkor rádöbbenünk, hogy mindez értünk történt. Értünk épültek utak és csatornák, kórházak és játszóterek, terek és új épületek. Értünk épültek, és a jövõ generációinak, a gyermekeinknek. A mi közös sikerünk mindaz, amit elértünk az elmúlt évezredben, és amit elértünk az elmúlt években is, itt, Nagykanizsán. Ezt látnunk kell, ha rátekintünk életünkre és városunkra.

A másik pillér, amit Szent István a jövõnkre gondolva lényegesnek tartott, a folyamatosság volt.
Bár minden év egyfajta újrakezdés – és augusztus 20-a ünnepe nekünk, magyaroknak történelmileg az év, az újraalapítás kezdete –, mégis a folyamatosság, az elkezdett út folytatása a legfontosabb. Ez a pillére a megtörhetetlen elõrehaladásnak, a munkának, amely elhozhatja az aratást, és ezzel együtt a testünket tápláló új kenyeret is, mely ünnepünk egyik jelképe. Tanuljunk hát Szent István királytól! – hívta fel a figyelmet, majd hozzátette: tanuljuk meg azt, hogy a sikerekért küzdeni kell, hosszú távú terveket kell szõni, és kitartani a kitûzött célokért! A folyamatosság és az elkezdett munka fenntartása közösségünk érdeke és értéke, mely minden ellenérzés és vádaskodás, minden kétségbevont ádáz cinkosság ellenére a mi közös jövõnket szolgálja itt Magyarországon, és itt Nagykanizsán is – jelentette ki az alpolgármester. – Ha képesek vagyunk az ünnepi pillanatot felhasználva a legfontosabb közösségi érdemeinket számba venni, az elért eredményeket értékelni, akkor megérezzük, hogy csak Szent István útja a járható! A hosszú távú gondolkodás és a folyamatosság. Ezek legyenek az elmúlt évek, és ezek legyenek a jövõ útmutatói is mindannyiunk számára! – Összegezte ünnepi gondolatait Dénes Sándor alpolgármester, végül mindenkinek szép ünnepet kívánt augusztus 20-a alkalmából, s e szavakkal zárta beszédét: Isten éltesse a magyar hazát, Nagykanizsa minden polgárát. És ne feledjük, hogy Nagy álmok, Nagy lehetõségek, Nagykanizsa!

Augusztus 20-án nem csupán államalapító királyunk, Szent István emléke elõtt hajtunk fejet. A hagyomány szerint ez a nap az új kenyér ünnepe is. A város új kenyerére ökomenikus szertartás keretében Váron István plébániai kormányzó, Hella Ferenc református lelkipásztor és Deme Dávid evangélikus lelkész mondott áldást. A város megszentelt, nemzeti szalaggal átkötött kenyerét – melyet a Kanizsa Pékség ajánlott fel az ünnepi alkalomra –, Cseresnyés Péter polgármester, országgyûlési képviselõ és Dénes Sándor alpolgármester szegte meg, majd a város vezetõi és az egyházi személyek fogyasztottak egy-egy falatkát a kenyérbõl és egy-egy kortyot a város borából. A kóstolóra az ünnepség végén a közönségnek is volt lehetõsége.
 

A délelõtti ünnepséget a Kanizsa és Rozmaring Táncegyüttes zárta palóc és zalai táncokat bemutató mûsorával. Az együttes vezetõi, koreográfusai: Vizeliné Paksi Valéria és Vizeli Dezsõ.

A délután 17 órakor folytatódó kulturális mûsorfolyam helyszíne az esõs idõ miatt a HSMK lesz. Az érdeklõdõk a Napsugár Együttes koncertjét, a Zalagyöngye Táncegyüttes mûsorát, az Eraklin Táncklub elõadását, majd 20 órától ZSÉDA és zenekara koncertjét tekinthetik meg. A programot 21.45 órakor tûzzsonglõr show zárja. A hagyományos ünnepi szentmise 18 órakor kezdõdik az Alsóvárosi templomban, ahol Váron István plébániai kormányzó mond szentbeszédet.

B.E.

További képek a galériában.