Az elmúlt esztendõben a Polgári Kanizsáért Alapítvány két területen dolgozott: a történelmi emlékezet ébrentartásáért 56-os emléktáblát avatott a Batthyány Gimnázium bejáratánál, másrészt 3000 egynyári virágpalánta kiosztásával hozzájárult a keleti városrész szépítéséhez. Mostani rendezvényünk mindkettõt egyesíti – tájékoztatta lapunkat Babicsné Berta Éva, a Polgári Kanizsáért Alapítvány szóvivõje.

Október 5-én, pénteken 14 órakor a Hevesi Sándor Általános Iskola elõl indítjuk azt a menetet, mely a Székelykertbe érve 49 erdei fenyõt ültet a székely negyvenkilencesek emlékére – folytatta a szóvivõ asszony. Az esemény kulcsverse a Kolozsváron élõ Kossuth-díjas költõ, Kányádi Sándor versemlékmûve, a Nyergestetõ. Háromgyermekes édesanya vagyok, ezért külön öröm számomra, hogy az ültetést a Hevesi iskola diáksága vállalta. Tanúbizonyságát adva annak a tapasztalati igazságnak: csak azok a közösségek életképesek, melyek táplálkoznak múltjuk értékeibõl. Érzékletesen és pontosan írt errõl említett versében a költõ: „szabadságharcosok vére lüktet lenn a gyökerekben”. A megemlékezésre azért választottuk Batthyány Lajos és a 13 honvédtábornok vértanúságának elõnapját, mert úgy tartjuk helyénvalónak, ha nem csak a megtorlás áldozatainak, hanem a csaták névtelen hõseinek emlékezetét is ébren tartjuk. És ugyanezek a sorok fejezik ki azt a meggyõzõdésünket is: a szabadságharcosok nem haltak hiába. Ahogy a latin sor mondja: Devictus vincit – a legyõzött gyõz! Ezért a gyász helyett a hála és az eltökéltség vezessen minket! Ennek az eseménynek az alábbi gránittáblával állítunk emléket: „Meg nem adta magát székely” (Kányádi: Nyergestetõ. A fenyvest a székely negyvenkilencesek emlékére a huszonöt éves Hevesi Iskola diáksága ültette a 2007. esztendõben.

Azért választottuk ezt a sort, mert kifejezi: valamennyien követhetjük azokat a hõsöket, akikre emlékezünk. Hiszen ezek a férfiak nem akkor, 1849. augusztus 1-jén szembesültek elõször túlerõvel. Korábbi, úgynevezett civil életükben is számtalanszor szálltak szembe: emberpróbáló idõjárással, meredek Kárpátokkal. Sõt, már gyermekkorukban hozzászoktak: ne a kényelemszeretet, hanem a kötelességtudat vezesse õket! Nem csoda, hogy a hazaszeretet számukra nem egy elvont fogalom, hanem egyszerû, természetes cselekvés volt. Mi is valamennyien lehetünk szabadságharcosok – a leányok is – amennyiben megértjük: ha az ember egy közösségbe tartozik, részt kell vállalnia annak minden életmegnyilvánulásában. Akár a családban, akár az iskolában vagy a lakóhelyen. Egyszerûen, meleg szívvel, mindig hûséggel.

Október 5-én, pénteken 14 órakor a huszárokat, a fúvószenekart és a hevesis diákságot követve veszünk majd részt ezen a szép eseményen.

P.J.