A 2-es számú választókörzet – ahol mintegy háromezer polgár él – a Magyar utcától egészen a Dózsa György utca végéig, illetve a Vörösmarty utcáig és az ipari parkig terjed. E városrészben egyaránt vannak családi házas övezetek és társasházak - rengeteg gonddal, de sok eredménnyel is – mutatja be a választókörzetét Bene Csaba önkormányzati képviselõ.

– Nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani az ott lakókkal, annál is inkább, mert azért indultam ebben a körzetben egyéni képviselõként, mert itt laktam 1966 óta és jól ismertek az emberek. Minden hónap elsõ hétfõjén fogadóórát tartok és ilyenkor rendszeresen megkeresnek a választópolgárok. Ennek kapcsán ismerem azokat a kezdeményezéseket, ötleteket és gondokat, amelyeket ott közvetítenek felém. Sok problémával keresnek meg a fakivágásoktól kezdve az útfelújításokig, vagy a Dózsa 73-75. szám alatt élõk gondjaival.

– Erre a városrészt tényleg a kontrasztok jellemzik a lakhatási körülményekben meglevõ különbségeket illetõen.
– Ez így van: a körzet meglehetõsen elhanyagolt része a „citromsziget” néven ismertté vált Dózsa 73-75. lakótömb. A tarthatatlan helyzet megváltoztatása érdekében már az elmúlt évben kis lépéseket tettünk, méghozzá a lakók kezdeményezésére, amit egyébként rendkívül fontosnak tartok. Részt vettem sok ottani rendezvényen és mindig elmondtam az ott lakóknak, hogy minden olyan kezdeményezést tudok támogatni, amelyeket õk vetnek fel, ugyanis a kívülrõl jövõ kezdeményezéseket nem fogadják el. A szóban forgó lakótömbben 98 lakás van és körülbelül 90 család lakik ott jelen pillanatban. A legutóbbi közgyûlésen született döntés arról, hogy mit kezdünk majd a késõbbiekben azzal a területtel. A lakók nagy örömére arra az elhatározásra jutott a kanizsai képviselõtestület, hogy ezt a lakótömböt nem kívánja a továbbiakban ilyen formában fenntartani. Arra nagy valószínûséggel nem lesz pénzünk, hogy több százmillió forintért felújítsuk, hanem fokozatosan szeretnénk kiüríteni, illetve megoldani a lakók többsége által felvetett problémát. Nevezetesen azt, hogy az ott lakó normál életvitelt folytató családokat – akik próbálják fizetni a lakbérüket – nagyon felháborítja azoknak a családoknak a jelenléte, akik nem fizetnek lakbért és nem törõdnek semmivel sem, hanem olyan életvitelt folytatnak, amellyel zavarják a többséget. Tehát, úgy gondolom, hogy a volt IKI nagyon jó irányba indult el, elindítva azt a folyamatot, hogy az olyan életmódot folytató családokat, akik nem is fizetik a lakbért, kilakoltatják, ugyanakkor pedig megpróbálunk közösen normális körülményeket teremteni az ott maradó családoknak. Akik pedig úgy élnek, hogy van lehetõségük magasabb komfort fokozatú lakások bérleti díját is megfizetni, azokat a családokat a városban másutt is el tudjuk helyezni, ugyanis az anti-szegregációs program errõl is szól, hogy a telepszerû körülményeket mindenképpen fel kell számolni egy-egy településen.
– Mi lesz majd a sorsa ennek a múlt század elején létesült épülettömbnek?
– Ugye, indulatok beszélnek az emberekbõl, amikor például az ott lakók azt mondják, hogy el kellene az egészet dózerolni. Ugyanakkor ez egy olyan építészeti örökség, amit véleményem szerint bûn és vétek lenne eldózerolni. Gondolkodni kell tehát azon, hogy mit lehetne tenni: talán meg kellene hirdetni eladásra és ha jön egy befektetõ, akkor õ majd megtalálja az épülettömb funkcióját. Úgy gondolom, hogy a közeljövõben még esély sem lesz arra, hogy akár pályázati pénzbõl olyan összeghez jusson a város, amivel lehetne valamit kezdeni, ezért úgy vélem, hogy az eladás lehet az egyetlen megoldás az épülettömb további hasznosítására.
Bene Csaba elmondta, hogy látványos eredmények azért eddig is születtek ebben a ciklusban: a Garay utcában például még a ciklus elején felújították az orvosi rendelõket és egy járdafelújítás is megtörtént, mert óriási gondot jelentett az ott rendelõ orvosoknak, hogy nem lehetett parkolni. Az elmúlt évben egy további száz méteres járdaszakaszt is felújítottak a Garay utcában. Ugyanitt gondot jelent továbbá, hogy a tömbházas övezetben kevés a parkoló. A parkolóhely terve elkészült az elmúlt évben és reményeik szerint ebben a költségvetési évben – a parkolók bõvítésével – kulturált körülményeket teremthetnek. Óriási léptékû fejlesztés volt a Takarék utca teljes felújítása: az ott lakók már nagyon régóta kérték, mert áldatlan állapotok alakultak ki, fõleg esõs idõben. A Belus József utcában is komplett járdafelújításra került sor.
– A sportbázisnak számító Thúry-pályán is kulturáltabb körülményeket hoztunk létre. A baseballosok is támogatják egy kocogó pálya kialakítását, de jelenleg ezt még nem tudtuk megvalósítani. Helyet adtunk a kerékpárosoknak, akik önerõbõl építettek maguknak pályát némi városi támogatással. A teniszezõk is évek óta ott vannak és rendben tartják a területüket épp úgy, mint a baseballosok.
– Milyen megoldandó feladatokat hozhat az idei év?
– Szeretném elérni azt, hogy Nagykanizsán minden évben egy uniós szabványnak megfelelõ játszótér létesüljön. Annak idején ez jó kezdeményezés volt, amikor a Thúry piacnál elkészült az elsõ ilyen játszótér és örvendetes, hogy milyen gondosan megóvják és milyen sokan használják. Nos, a Dózsa György utcában kialakult egy új lakótelep a Petõfi utcától északra levõ részen és megkerestek a lakók több aláírást összegyûjtve azzal, hogy segítenek egy ilyen játszótér kialakításában. Jó lenne, ha a tervek idén elkészülnének és a következõ évben pedig akár meg is épülhetne a játszótér.
– A Petõfi utca és a 7-es elkerülõ találkozása meglehetõsen balesetveszélyes keresztezõdésnek számít.
– Korábban is felvetõdött, hogy ott milyen gondok vannak. Ugye, mindenki azt gondolta, hogy enyhülhet a keresztezõdés forgalma, ha átadják az autópályaszakaszt. Nos, ez nem így történt, mert továbbra is ez a város egyik forgalmas elkerülõ útja. Szerintem minden nehézség nélkül lehetne ott egy körforgalmat kialakítani, mert elég kiterjedt ez a keresztezõdés, tehát úgymond adja magát a hely erre a célra, és nem kellene különösebb munkálatokat sem elvégezni. Külföldön is sok példa van arra, hogy nem kell százmilliós nagyságrendû beruházás ahhoz, hogy körforgalom létesüljön. Csupán egy szigetet kellene középre betenni és felfesteni az útburkolati jeleket. A víztoronynál – a Dózsa és Petõfi utcák keresztezõdésénél – sem könnyû a helyzet, továbbá meg kellene oldani azt a lakók által jelzett gondot, hogy a Dózsa György utcában nem igazán tartják be a súlykorlátozást a Volán-teleprõl kijövõ kamionok és buszok a hajnali és kora reggeli órákban. Úgy gondolom: a rendõrség figyelmét fel kell erre hívni, hogy a lakók nyugalma érdekében fokozottan ellenõrizzék ott a szabályok betartását, ugyanis ki van táblázva, hogy 3,5 tonna fölötti gépjármû nem járhat azon az útszakaszon. Ami igazán fontos lenne az egész városnak is, az a Kalmár és Dózsa György utcák összekötése. A belváros forgalomcsillapításának egyik kulcskérdése ennek az útnak a megépítése, s ezáltal sokat javulhatna a Magyar utcán lakó családok életminõsége. Jelenleg olyan élénk ott a forgalom, hogy szinte lehetetlen átmenni az út egyik oldaláról a másikra, ugyanakkor az egész Magyar utcán nincs egyetlen gyalogátkelõ sem!
Mint Bene Csaba képviselõ hangsúlyozta: sok problémát kell megoldani még a városrészben, hiszen a fogadóórákon lakóközösségek képviselõi, továbbá vállalkozók is felkeresik gondjaikkal, legyen szó akár az ipari parkról, a volt tiszti lakások környezetének megújításáról, a Magyar utcai zöldhulladék elszállításáról, vagy éppen a Sikátor utca teljes felújításáról.
Gelencsér Gábor