„No, jöjjön csak kedves, nézze milyen finomságokat kóstolhat meg – így Emi néni, s már mutatta is, ezúttal milyen ételkölteményekkel nevezett a kilencedik alkalommal megrendezett Miklósfai Répafõzõ Versenyre. - Honnan is jött? A sáskáktól? Ott is el tudják ám készíteni a répát, tudom én azt, de nálunk a legjobb, ezt úgy higgye el nekem” – s hát szó mi szó, özv. Németh Károlyné fõztje éppen csak meg nem szólalt az asztalon.

Nem sokáig váratott magára, hogy kiderüljön, a miklósfai presztízs az presztízs, hiszen Szakos Jánosné Ica néni azon nyomban ott termett, s már kavargatta is nemzeti színû galuskával készült különleges répalevesét, nem akarván lemaradni az elismerések begyûjtésérõl - még ha ez akkor még csupán a tudósítóé, s nem a zsûrié volt.

- Látja, onnan a nemzeti színû megnevezés, hogy a levesbe piros, fehér és zöld színû belevalókat tettem, no és a répa kockára vagdosva került a finomságba. Tudja, hogy ezt én találtam ki? – fordult felénk Ica néni, s az ügy komolyságára való tekintettel aprólékosan magyarázta, miként sikerülhetett oly nagyszerûre a sok páratlan falat. Sokszor hallani, s elcsépelt dolog, hogy „kajás nép” vagyunk, de lehet ezen csodálkozni, amikor ily’ fenséges, gyomoringerlõ ételekkel „bombázzák” az egyszerû földi halandót?
Ellenben az igazi titokra ezúttal sem derült fény: tehát mi is a répa savanyításának a pontos folyamata? Pedig, higgyék el, próbálkoztunk…
- Büszkén mondhatom, hogy fiatalként egyedül vagyok, aki ezzel foglalkozik, s Szemlics Lászlónétól három éve tanulom az eljárást – ezt már Vadkerti-Tóth Jánosné fûzte hozzá, aki a szóban forgó répával teli (már elnézést, de a diszperzites vödörre hasonlító) tárolóedénnyel sürgött-forgott a zsûrizés közepette, s azt se feledjük megemlíteni, a hatfõs bíráló csoportban õ is tevékenyen részt vehetett.
- Nem lesz egyszerû feladatuk, az már most biztos, hiszen tizennégyen neveztek 22 különbözõ ételkülönlegességgel, de éppen ez a varázsa az egésznek, s ezt tényleg csak személyesen lehet tapasztalni, hogy milyen is a rangja ennek a répafõzõ versenynek – summázott röviden Molnár Jusztina, a Közmûvelõdési és Városszépítõ Egyesület részérõl, aki a szervezésben is tevékeny részt vállalt.
Történt mindez már a késõ délutáni órákban, kapunyitásra azonban felszállt a füst, pontosabban betöltötte a helyi mûvelõdési ház légterét a páratlan illat, s minden készen állt arra, hogy a mulatozni vágyó (s nem csupán) miklósfaiak hajnalig örülhessenek annak, városrészük ismét kitett magáért, s már most elõre tekintenek, hiszen jövõre a rendezvény tizedik felvonása következhet.
Ezen az estén a készítõktõl a lakmározókig mindenki gyõztes volt, a díjazottak névsorát azonban az alábbiak szerint állították össze: I. kategória: 1. Kovács János – Babos csülkös tormás répa. 2. Rajnics Zoltán – Húsos répa bográcsban fõzve. 3. Szakos Jánosné – tejfölös-babos füstöltcsülkös répa. II. kategória: 1. Szakos Jánosné – sütés nélküli répás sütemény. 2. Lakatos Józsefné – erdei gyümölcsös répás rétes. 3. VITE Kft. – Vite pite.
Közönségdíjas Csordás Zsolt babos tejfölös répája lett, míg a zsûri különdíját Kassai Jánosné túrós répás lepénye érdemelte ki, melynek kalandos útja volt, hiszen nevezési határidõ után érkezett, aztán viszont mindenki belõle étkezett – ezért egy díjat érdemelt…

Polgár László