Nagykanizsán a 3. számú választókerület a Fõ úttól északra terül el, közel a Dózsa György útig, magába ölelve belvárosi és családi házas részeket, sõt a Corvin- és a Berzsenyi-lakótelepet is. Az egyik legnagyobb választókerület közel 4 ezer városlakóval Kanizsa centrális helyén: a 8., 9., 10. és a 11. szavazókörök tartoznak hozzá. Tehát összetett feladat az itteni problémák képviselete. 1998 – 2002 után immár 2. ciklusában dolgozik ezen Balogh László tanár, a Batthyány Lajos Gimnázium igazgatóhelyettese.

– Bevallottan szûkebb lakókörnyezetem szószólója vagyok. Még mindig és továbbra is szolgálatnak tekintem a képviselõséget. A képviselõi munkában fontos feladat a kapcsolattartás a lakossággal, a lakossági megkeresésekben az információtovábbítás, az ügyek megoldás felé való vitele, a problémák megoldása. Ezért tartok minden héten fogadóórát: szerdánként 16:00 órától 17 óráig a Batthyány – gimnáziumban, s ezért nyilvános telefonom és email – címem.

Könnyen elérhetõ vagyok a 3. választókerület „szívében”: a Batthyány – gimnáziumban. Nap, mint nap sokat közlekedem gyalogosan és, sajnos, autóval a választókörzetemben. Teszem ezt azért is, mert lakóhelyem a Vörösmarty utcában van, s onnét munkahelyemre és a gyakran városközponti rendezvényekre kimozdulva szinte állandóan tapasztalhatom a problémákat. Ezeket jó szívvel és ésszel próbálom közvetíteni, s ezáltal a megoldás felé vinni. Egy képviselõ erre tehet ígéretet: a közvetítésre, a városlakók „képének” viselésére. Mivel minden héten van fogadóórám, így nem csoda, hogy van külön dossziém a VIA-nál, a városfejlesztési osztályon, a fõkertésznél és a fõépítésznél a városüzemeltetési és egyéb problémák miatt. Ezért teszek fel gyakran 6 kérdést, interpellációt közgyûléseken, mert megtalálnak az emberek felvetéseikkel. Így nekem kötelességem, hogy a közvetítésben elvégezzem a magam feladatát. Nem vagyok fõállású, ezért is kell, hogy éljek a közgyûlésben és a nyilvánosságban így adódó lehetõségekkel. A gyakori megszólalásom ezért nem magamutogatás, hanem lelkiismeret dolga. Számításaim szerint kb. 30 % -os a hatásfokom a dolgok elintézésében. Ez nem kevés, sõt, jobb, mint a gõzgépé, mely kb. 20 -25 %. A klasszikus lámpásé 1-2 %, a kompakt fénycsöveké 10 – 20 %. Mindezt a fizikatanári játékos szóhasználatom is mondatja most.
– Képviselõi kampányában volt egy konkrét „12 pontja”, mely akár számon kérhetõ Önön. Hogy áll ennek teljesítésével?!
– Igen, vállaltam, hogy az ún. „képviselõi 12 pontomban” foglaltak elõreléptetéséért és teljesítéséért minden tõlem telhetõt megteszek. Így a Kanizsai Kulturális Központ révén talán sikerült az ún. „Kulturális negyed” – ötlet tartalommal való megtöltése. A Sugár utca 3. számú épület problémájának megoldásában tavasszal lényeges és látványos dolgok történnek majd. Járdarekonstrukciók és útburkolati hiányok pótlása volt jópár helyen, de ezekbõl soha nem elég. A közterület rendjének fenntartásában és takarításában, a kerti bútorok karbantartásában, a zöldterület ápolásában azonnali közvetítõ vagyok, nem szeretem az iktatást. De ez érzékeny terület, így nehéz mindenki kedvére tenni. A belvárosi közlekedés tehermentesítésében, sétálóutca belvárosi megjelenésében sokat várok az elõttünk álló, remélhetõleg kb. 2 milliárd Ft-os belvárosi városrehabilitációs programtól. Bevallom, a belsõ tömbudvarok rendbetételében nem sikerült elõbbre jutnunk, bár a távlati cél a rendezési tervek szintjén megfogalmazódott. A társasházak energiatakarékos felújítása szinte folyt magától a pályázati támogatásnak köszönhetõen – itt a közgyûlési többség biztosításában kellett tennem inkább. Az intézményfelújítások kérdéskörének állandó felvetésében tevõleges szerepet játszom. Javaslatomra történt a teljes közoktatási intézményrendszer felújítási igényének precíz felmérése: tavalyi árszínvonalon és felmérésben 760 millió Ft lenne szükséges az összes iskolában és óvodában a balesetveszély elhárítására. Ebben muszáj lenne elõrelépnünk akkor is, ha az elõzõ ciklusok „sara” nyomaszt ebben elsõsorban bennünket…
– Biztosan vannak újtípusú, 2006 óta felvetõdõ problémák és javaslatok is?!
– Igen, szeretnének a városlakók minél több pozitív hírt olvasni Nagykanizsáról a marakodások és személyeskedések helyett. Remélhetõ, hogy hamarosan városközpontunk megújítása kiemelt projektté válik: így a 3. számú választókerülethez tartozóan sok pozitív dolog történik majd! A Huszti tér körfogalmához terv szinten már minden kész, az Eötvös tér majd valódi családi térré válik, az Erzsébet tér patinás centrummá szépül, … Én hiszek abban, hogy a belvárosi városrehabilitációt meg lehet úgy csinálni, hogy a közlekedési tehermentesítés a belvárosban lakók és minden kanizsai érdekét szolgálja: a közlekedési szakemberek engem errõl gyõztek meg. A 2009-es költségvetésben talán beteljesül az ígéret, mert folyamatosan küzdök érte: a Corvin – lakótelep sportpályáját leaszfaltozzák, újabb parkolóhelyek lesznek a Corvin- lakótelepen és a Berzsenyi- lakótelepen, lesz járdafelújítás a Kinizsi utcában és a Rozgonyi utcában, a zöldterület növekszik és nem csökken, a szelektív hulladékgyûjtés teljeskörûvé válik, … A belvárosi utcai épületek külsõ homlokzata jó lenne, ha néhol megújulna. A bérlakások problémájával rendeleti szinten is bõvebben kellene foglalkozni. A szanálandó és rehabilitációra kijelölt ingatlanokkal konkrétabban kellene törõdnünk. Jó lenne, ha a belvárosi körséta választókerületemben esztétikusabb módon történhetne. A „szoborfogócskáról” még sok szó esik… Az 56-os emlékkertben az Inkey-urnánál a szõkõkút, reméljük, az idén valóban megújul. A városközponti rekonstrukció koncepciójának jobb megismerésére szükség lenne további, valódi lakossági fórumokra! Vízióm az, hogy az újraegyesített és visszaadott belváros, a város szíve a gyalogosoké, a kerékpárosoké, a kiskereskedõké és a turistáké legyen: az itt élõké, dolgozóké, járókelõké legyen. Az ilyen típusú városfejlesztéshez adom szívesen a nevem és aktivitásom. Autómentesebb belvárost szeretnék, ezért nem elég a belsõ körgyûrûvel, de a külsõ körgyûrûvel is kell foglalkozni. Igenis el kell kezdeni a Magyar utca – Kalmár utca összekötését! A lakóhelyi környezet állapotához azonban – jól tudom – Nagykanizsán és az országban és a jelenlegi válságban is gazdaságélénkítõ, munkahelyteremtõ, és akár adócsökkentõ programokra is szükség lenne! Válságot kezelni, talán, lehet helyben is. Ezért szükséges befektetés ösztönzõ stratégiával is elõállnunk, ebben segíthet pl. a Pannon Egyetem friss koncepcionális tanulmánya és az abból kinövõ stratégia és tett. Ha a városvezetés ilyen irányba indul el, akkor a jelenlegi kaotikus helyzet is kezelhetõ.
– Milyen prioritásai lesznek a 2009. évi költségvetésben?!
– Az elmondottak visszaköszönnek az általam már 2008 októberében beküldött költségvetési javaslatokban. Sajnálom, hogy a költségvetés – készítés csak a napokban kezdett kibontakozni. Tudom, 2009-ben kemény megszorítások várhatók. Számomra, aki Oktatási, Kulturális, Ifjúsági és Sport Bizottsági elnök is vagyok, legfontosabb: a saját intézményeink racionális és zavartalan mûködési feltételeinek biztosítása. Ezzel kapcsolatban minél kevesebb drasztikus lépés megtételét támogatom. Remélem, a 2008-as év nem „ette meg” a 2009 –es évet! Fontosnak érzem, hogy legyen képviselõi keret a 2009. évi költségvetésben: a 15 választókerületben legalább 2-2 millió Ft-ot fordíthassunk saját belátásunk szerint.
(folytatás a 4. oldalon)
(folytatás a 3. odalról)
– A köz által indukálva fontos célok azonnali, nem a jövõbe eltolt megoldására. Természetes, hogy nem csak választókerületi képviselõ vagyok, de a város érdekei is általam is artikulálódnak, s OKISB elnökként szféráim sajátos érdekeit is képviselem: elfogultan, de nem önzõ módon! Továbbra is tenni szeretnék azért, hogy Nagykanizsa kulturális centrum legyen. Ehhez járulóan minden közösségteremtõ, közösségformáló törekvést lehetõségeimhez mérten támogatok. Remélem, a gazdasági és pénzügyi válság nem okoz „kultúrsokkot”, illetve tanul a világ belõle. Képviselõként konkrétan kell dolgoznom, de az álmokról sem mondhatunk le. Ezért fontos számomra egy jövõbeni „Új Kanizsa – vár” vagy egy sportcsarnok is. Ezért fontos a társadalmi felelõsségvállalás is.
– Képviselõ Úr! Önt gyakori szimbolikus, „filozófáló” szerepléseiért túlzottan ideologizáló politikusnak tartják. Mi a válasza erre a felvetésre?!
– Vállalom, hogy közéleti ember vagyok. Szeretném, ha a szavaim és a tetteim egységet alkotnának, ha a vállalt feladataim nem szereplési vágyként nyilvánulnának meg. Közösségi ember szeretnék lenni: ezért vagyok patrióta és lokálpatrióta. Tudom, megeshetik: „ma hatalomba, holnap talonba”. Nem a cím- és rangkórság miatt lettem közéleti ember. Hiszem, lehet még erkölcsös egy politikus. Igen, ehhez hitben, emberszeretetben állhatatosnak kell lenni, a morális értékek és az emberek boldogulása és együttélése iránt elkötelezettnek kell lenni. Ennyiben valóban ideologikus ember is vagyok. De hadd idézzek a volt kanizsai diáktól, Deák Ferenctõl: „Tisztelem én a közvélemény hatalmát, s tudom, hogy az oly hatalom, mely elsodor vagy eltipor. De van egy hû barátom, kinek szava még a közvélemény szavánál is fontosabb elõttem, kivel én soha nem alkuszom, mert parancsát szentnek tartom, s kinek neheztelését magamra nézvést a legsúlyosabb csapásnak tekinteném, és ezen hû barátom: önlelkiismeretem.” Ezt ajánlom szeretettel minden képviselõtársamnak, és üzenem tisztelettel minden városlakónak. Köszönöm, hogy mindezt elmondhattam!
G.G.