Czupi Gyula, az est házigazdája bevezetésként beszélt a Nagykanizsán és környékén élõ szépírókról, tevékenységükrõl, és a mûködõ könyvkiadásról. Elmondta, hogy jobbára költõemberek uralják a környék szépirodalmát, de felettébb nagy népszerûségnek örvendenek az önéletírók is, akik évtizedeket mutattak, mutatnak be életükbõl, s ezzel együtt a történelembõl.

Minden írót legalább egy alkalommal utolér az a vád, hogy saját magát, ismerõseit, szomszédait rajzolja meg mûveiben. Ez a gyanú sokszor be is igazolódik, ennek ellenére Orbán Károly mégsem tartja könyvét önéletrajzi regénynek, azt vallja, ha az ismerõsi körön kívülre lépünk, vagyis ha egy „kívülálló” olvasná, az õ számára már nem lenne érdekes. Nevetve jegyezte meg, hogy fõhõse mégis egy színész, aki õ maga is volt évtizedekig. Õt belülrõl ábrázolja, s éppen ezért reméli, hogy mélyen szántó gondolatokat ébreszt az olvasóban.
Ajánló (a könyv hátúljáról):
Mit tegyen az, akinek a bizalmával visszaélnek? Akinek a becsületébe durván belegázolnak (holott épp azt szerette volna megvédeni egy fatális pillanatban)? A diktatúra becstelen rendszere egy embernek, a diktátornak róható e fel, vagy az ellenállókat kivéve mindenki részt vesz a mûködtetésében? Ilyen kérdések kulisszái merednek a színészre, aki fel akar tápászkodni egy börtönbüntetés után Erdélyben. Színpadi reflektorok világában az emberség fényére vágyik, de életét az aljasság mindent átható sötétsége kezdi alakítani. Gyilkolás felé vezetõ útján szerelmek, mûvészet, szex kísérik...
Steyer Edina