Elrajtoltak a városi teremlabdarúgó bajnokság küzdelmei a Zsigmondy-csarnokban, s már az elsõ hétvégén is számos emlékezetes meccsnek tapsolhattak (volna) az érdeklõdõk… Sajnos azonban a felvezetés még nem vonzott sok szurkolót, igaz, a folyamatos meccs-áradat miatt a teremben nem volt kicsi amúgy sem a népsûrûség, hiszen a pályán lévõ együtteseken kívül az oldalvonal mellett a bemelegítõknél is egyfolytában pattogott a labda.

Idén (is) tizenhat együttes nevezett a tornára, s hétvégenként lesznek az elkövetkezõ játéknapok, melyeken minden nevezett játszik valamennyi legénységgel, hogy aztán már kieséses rendszerrel döntsenek a finálé két résztvevõjérõl. Talán így lehet kiküszöbölni azt, hogy igazán tétnélkülivé alakuljanak az utolsó fordulók. A döntõt február 15-én bonyolítják, s a versengésen belül is életre hívták a vigaszkupát. A tizenhat gárda mellett további nyolc csapat csatázik az öregfiúk mezõnyében.

De vissza az elsõ alkalom történéseihez, melyek alapján sokadszor állapítható meg, az egyérintõs játék kicsiben rendkívül élvezetes tud lenni – még a kívülálló számára is. Persze, adódnak olyan helyzetek, melyek kimaradnak, mint például…
… Benkõ Péteré, aki a Royal kapusaként merészkedett elõre a bal oldalon az utolsó pillanatokban, a hatos magasságában két embert is kicselezett, jobbal az ellenfél hálóõre mellett is elhúzta a labdát, majd ballal szinte már az alapvonalról gurított el centikkel a hosszú oldal elõtt…
…vagy Kalinics Gáboré, aki a Posta színeiben kissé jobbról egy lefelé csapódó labdát vágott 9 méterrõl kapásból a keresztlécre…
…esetleg Ambrus Istváné, aki - szintén a Postából – a Fix Bomba ellen az egyik alkalommal magát tisztára játszva a jobb oldalon, a hatos vonaláról ballal lõtt a jobb alsó felé, s a labda a jobb kapufa belsõ felérõl visszapattanva gurult a mezõnybe.
De, hogy gól nélkül se maradjunk, álljon itt talán a legszebb leírása, melyet szintén a Postából jegyeztek: a Fix Bombával szemben László Roland egy védõvel a nyakán az alapvonaltól 10 méterre a bal oldalon egy gyors villanás után remekül továbbított bal külsõvel a túloldalra, ahol a felfutó Lukács István egybõl – miként azt mondani szokás, ahogy jött – ballal 7 méterrõl a léc alá vágta a labdát. S ez a több tucatnyiból tényleg csak egy, ami bement az elsõ két nap során, de sok esetben a látvány tényleg megfizethetetlen…
Polgár László