Tavaly barangoltam be elõször az isztriai, csodaszép Limski-fjord környékét. Kolleganõm ajánlott egy olcsó szálláshelyet a közeli Rovinjban, egy magyar származású családnál. Kipróbáltam, és nem bántam meg: nemcsak a magyar szóért voltam hálás, hanem a mediterrán életérzés megismeréséért is.

– Rovinj az Isztria gyöngyszeme, egy csodálatos kis horvát turistaparadicsom. Ennek a kis városkának mindene megvan, ami a valódi nyaraláshoz szükséges – mondja határozottan vendéglátóm, Hirsch Kristina, aki egyébként a „Szabadneked” életmódtábor megálmodója. – Hogy egy nagykanizsai ember is el tudja képzelni: Rovinj az Isztrián olyan, mint Keszthely a Balaton partján. Egy ideális közeg akár egy nyaraláshoz vagy kikapcsolódáshoz, akár egy feltöltõdéssel záruló teljes életmódváltáshoz is. Hogy mi segít ebben elsõsorban? – kérdez vissza Kristina. – Azt hiszem, hogy a mediterrán életérzés, és az az életszeretet, ami az egész városunkból árad. Ez segít elsõsorban a nyaralóknak abban, hogy ha akarnak, egy új szemléletmódot alakíthassanak ki, hogy új szemszögbõl tekintsenek a világra, önmagukra: egyszerûen az életre. Én Rovinjban éltem le életem elsõ 3 évtizedét, majd egy rövid Budapesti tartózkodás után újra visszatértem az Isztriára – kanyarodik vissza nem is olyan picit az idõben Kristina. – Pestrõl már családostól érkeztem vissza, Gáboral, a férjemmel és két kislányunkkal. Mindketten egyetértettünk abban, hogy itt szeretnénk felnevelni gyermekeinket: Horvátországban, az Isztrián, ahol a nyugalom nem kiváltság, hanem egyszerû életszemlélet… Azt feltétlenül le kell szögeznem, hogy magyar származásunk soha, semmiben nem jelentett akadályt, a horvátok szeretik az „idegeneket”, a magyar embereket. Nem is csoda, hiszen az Isztrián jelentõs számú olasz származású ember is él, mint „õslakos”. Rovinjban, de általában az Isztrián úgy tartjuk, hogy csak a különbözõ kultúrák megismerése révén gazdagodhat a mienk is.

– Igazából a magyar fõvárosban jöttem rá, hogy mekkora értéket is jelentett mindaz, ami otthon, gyerekkoromban körülvett, amit én akkor egyértelmûnek éreztem, és ezért fel sem figyeltem rájuk. Hogy mi hiányzott legjobban? A tenger semmivel össze nem téveszthetõ illata, a sirályok hangja, akik Rovinjban úgy élnek közöttünk, mint Nagykanizsán a galambok. Az, hogy bármikor leugorhattam egyet a tengerpartra sétálni, és az a határtalan nagy kékség, amitõl mindig megnyugodtam. Mikor ezek elkezdtek hiányozni, akkor tudtam, hogy haza kell mennem… És tulajdonképpen ekkor jött a táborok ötlete. Azt mondtam magamban: ha énrám ilyen hatást gyakorol Rovinj és az Isztria, akkor ez meg kell, hogy érintsen mást, másokat, bárkit is. Mielõtt hazaköltöztünk volna Budapestrõl, elhatároztam, hogy Rovinj természeti szépségeire építve önismereti, amolyan életmód-táborokat fogok szervezni, az anyaországi magyaroknak. Hogy úgy mondjam, a jó sors is mellénk állt, hiszen megismerkedtünk két fõvárosi emberrel, akik a táboraink szerves részét képezik azóta is: Németh Lóránd pszichológussal, és Fodor Józsa jógaoktatóval. Az alapgondolat, hogy tulajdonképpen az Isztria látnivalóira építve kínáljunk egy olyan kikapcsolódási lehetõséget, amelyben a táborozó sokkal többet kap, mint egy „egyszerû” nyaralás. A csodálatos táj, a tengerpart, a parkok, a mediterrán hangulat, a vendégszeretetet nálunk eszköz ahhoz, hogy megismerhessük önmagunkat – sorolja magyar származású vendéglátóm. – Mert életmódváltást javasolni és elérni a tábor egy hete alatt talán nem olyan nehéz, de ezt a bekövetkezõ változást a táborlakónak hazavinni magával, na, ez az igazi kihívás. Pedig sikerülhet: volt már olyan barátunk, akinek végleg sikerült letenni a cigarettát, odahagyni az „internet-fogságot”, lefogyni, és megtartani a karcsúbb alakot, vagy normális értékre „beállítani” a vérnyomást.

– Az elsõ próbálkozások óta hét táboron vagyunk túl, és a legtöbb résztvevõnk visszatérõ vendég, akikkel táboron kívül, az év többi részében is tartjuk a kapcsolatot – veszi át a szót a férj, Hirsch Gábor. – A táborok programjait úgy alakítottuk ki, hogy abban kiemelt szerepet kapjon a pihenés és a strandolás is. Sokan nem tudják, hogy az Isztrián – a mediterrán klimatikus adottságok miatt – még szeptember végén, október elején is lehet fürdeni az Adria vízében. Mivel az Isztria mind éghajlatát, mind lakóinak életstílusát tekintve mediterrán jellegû, ezért táboraink során a mediterrán étrendet helyezzük elõtérbe és ezt a mediterrán életérzést kívánjuk átadni mindenkinek. Hogy mit is jelent, legalábbis szerintem, a mediterrán életérzés? – teszi fel magának a kérdést a betondzsungelben felnõtt, egykori, budapesti srác. – A nyugalom, az idegeskedés számûzése, meghallani a sirályokat, és idõt szakítani erre a hallgatózásra. Hogy az interneten való szörfözés helyett arra szánunk idõt, hogy lesétálunk a tengerpartra, kavicsokat dobálunk az azúrkék vízbe, vagy bele is gázolunk, vagy csak ülünk a sziklákon, és nézzük a nagy kékséget, és elmerülünk gondolatainkban. Nem is olyan egyszerû ám ez, éppen ezt kell megtanulni. Elsõre groteszkül hangozhat, de gondoljunk csak bele, tényleg meg kell azt tanulni, hogy nem nézem az órát, hogy mikor kezdõdik a kedvenc sorozatom, hogy nem arra koncentrálok, hogy már egy órája nem „likeoltam” semmit a facebookon, és figyelmen kívül hagyom azt is, hogy reggel óta nincs bekapcsolva a telefonom. Ehelyett magammal vagyok elfoglalva. Tulajdonképpen erre tanít meg ez a tábor – szögezi le Gábor. – Egész napra elfoglaljuk a vendégünket, de úgy, hogy ezt ne kényszerként élje meg. Reggelenként közös, tengerparti tornával indítunk, majd mindenki kap egy felfrissülést adó masszázst. Ekkor már várja a résztvevõt a könnyed, mediterrán reggeli, aminek épp az a célja, hogy a csokival leöntött kakaós csiga helyett valami mást adjunk. Zöldség, gyümölcs, sajt és hal: ezek a tábor konyhájának alapanyagai. Reggeli után visszamegyünk a tengerpartra – minden nap más helyszínre, hiszen Rovinjt északról és délrõl is számtalan, gyönyörû öböl és tengerparti parkocska szegélyezi –, és meditáció következik. Majd pedig a pszichológusunk tart foglalkozást, beszélget a táborozókkal, tulajdonképpen ezek a beszélgetések önismereti tréningek is. Majd megint csak magunkra figyelünk, hiszen chi-kung, jóga tánc- és mozgásterápiás gyakorlatok jönnek, persze közben, aki akar, bemegy úszni egyet az Adria kristálytiszta vizébe. Úgy köszönt ránk a kora délután, hogy a táborlakó akkor döbben rá elõször: ma még be se kapcsolta a telefonját, vagy a laptopját. A délutáni programjainkat is Rovinj számos természeti látnivalójának egyikére-másikára szervezzük, ahova általában egy kiadós sétával, mintegy túrázva jutunk el: ugyanis a mozgás kiemelkedõen fontos része a táboroknak. Például a várostól délre olyan kis öblök és félszigetecskék vannak, amelyeknek „csúcsán”, az ember nagyságú kövekre kiülve meditálunk, miközben körülöttünk morajlik a tenger, fúj a tengeri szél, fent a sirályok köröznek: ilyenkor az ember csak lehunyja a szemét, és máris megnyugszik…

– Persze tudom, hogy majd hazatérve, a monoton hétköznapok közben nem lehet naponta ezt megtenni, hiszen dolgoznunk, élnünk kell – veszi vissza a szót a feleség. – Éppen azt akarom megtanítani nekik, hogy otthon legyen igényük havonta legalább egy-egy olyan hétvégére, mikor szombat reggel nem kapcsolják be a számítógépet, készítenek egy könnyedebb reggelit, magukra figyelnek, jógáznak egyet, majd elmennek úszni, szaunázni, vagy egy erdei sétára, este pedig beszélgetnek egy jót a párjukkal. És hogyan is telik nálunk egy ilyen „pihend ki magad” jógatáboros hét? Az elsõ napon az óvárost és a városcentrumot barangoljuk be. Az olaszos hangulatú, óvárosi kis utcácskák és sikátorok után az óváros tetejérõl nézzük meg a Rovinj környéki kis szigeteket. Célja van ennek az elsõ napnak, hiszen a táborozókat ez csiszolja össze: megismerik egymást és megbarátkoznak velünk is. A második nappal kezdjük el tulajdonképpen azt a folyamatot, amelynek a végén – remélhetõleg – a résztvevõ egy picit megismeri magát, de ami még fontosabb: máshogy, más elvek mentén, és más fontossági sorrendben tekint majd a világra – hangsúlyozza Hirsch Kristina. – A jógázás, meditálás, és tengerparti sétákkal tarkított fürdõzések „monotonitását”, egy hajóúttal törjük meg: a Világörökség részét képezõ Limski-fjordhoz kirándulunk. A tábor zárásaként pedig egy hamisítatlan, tradicionális isztriai vacsorával szolgálunk, és persze hajnalig beszélgetünk.

Érdeklõdve figyeltem, majd aztán meg is kóstoltam az isztriai konyhát: mit ne mondjak, született zalaiként mindenkinek ajánlom. Isztriai hallevessel kezdtem, majd egy másik levest, a koromacsos manestrát is megkóstoltam – a koromacs az édeskömény vad fajtája. Sült szardella következett rozmaringos krumplival, majd fekete kagyló. Aztán jött a paradicsomos, csirkés gnocchi, majd rákpörkölt spagettivel, ami bizony jobban ízlett, mint a sertéshúsból készített pörkölt nokedlival. Aztán ismét egy új étellel ismerkedtem meg, mikor hozzáfogtam a sült tengeri halhoz, blitvás krumplival. A blitva a spenót isztriai megfelelõje: egy nagy, hosszúkás levelû növény.
 

Persze érdekelt a magyar táborozók véleménye is, akik között egy „földire” is leltem: Matus Anikó Nagykanizsáról érkezett, és mint mondta, neki a kikapcsolódás, a környezetváltozás volt a legfontosabb.
 

– Imádom a végtelen tengert, ez tetszik az Isztriában: nem „törik meg” szigetek a kilátást. Otthon a vasúton dolgozom, és néhány évvel ezelõtt arra jöttem rá: idõrõl-idõre ki kell szakadnom az egyhangúságból. Ezt találtam meg Rovinjban. Naponta jógázok, masszázs és kirándulások, vagy csak egyszerûen órákig nézem a tengert: nekem ez jelenti a feltöltõdést és a kikapcsolódást.
 

Polyák Georginát, egy veszprémi üzlet vezetõjét elsõsorban a társaság kötötte le. Mint elmondta, neki az új emberekkel való megismerkedés és a kötetlen beszélgetések jelentik a kikapcsolódást. A szombathelyi krupié, Nárai Vivien a pozitív életfelfogás fontosságát hangsúlyozta.
 

– Sokszor magába fordul az ember, és én éppen azt tanultam meg, hogy egy-egy borús, szombathelyi délutánon mire gondoljak, hogyan oldjam fel ezt a feszültséget. Megtanultam magam elé képzelni a rovinji tájat, és megtanultam kikapcsolni a körülöttem lévõ dolgokat, hogy kissé feltöltõdjek: ezt az életmódot tanultam én el ott lent, az Isztria partján.

Dr. Papp Attila