Az elmúlt idõszakban szorgos kezek dolgoztak nap, mint nap azon, hogy új életre keltsék a falu szívében álló, sokáig pusztulásra ítéltetett házat. Az erõfeszítés természetesen - a község vezetésének, a Német Nemzetiségi Önkormányzatnak s persze nem utolsó sorban a közösségi összefogásnak köszönhetõen – meghozta a kívánt eredményt: a kívül-belül megújult épületet, amely immár tájházkuckóként funkcionál Homokkomáromban. Az újabb „komáromi” látványosság avatóját szombaton tartották.

Az orvosi rendelõ tõszomszédságában lévõ s a faragott Szent Orbán szoborral szemközti ház hosszú évtizedek óta lakatlanul hányódott, kitéve magát az égiek kényének-kedvének. Amióta tulajdonosa, a néhai „Csirkés Karcsi” a szõlõhegyi „turnéit” s persze a kis zugát „áthelyezte” a „felhõk” fölé, az ingatlan voltaképpen állandó gazda „nélkül”, pontosabban üresen maradt. Így az állaga folyamatosan romlott, s nem éppen szép látvány nyújtott a faluba érkezõ vagy a hegyre igyekvõ embereknek. A falu önkormányzata ez ellen sokáig nem tudott mit tenni, hisz a ház nem a község tulajdonában állt.
- Amikor azonban lehetõség adódott rá, éltünk az elõvásárlási jogunkkal. Elõször azzal a céllal, hogy lebonthassuk az épületet, ám mindez többe került volna, mint a renoválás. Éppen ezért kissé „továbbgondoltuk”, továbbszõttük a házacska sorsát – számolt be hetilapunknak Bodó Tamás, Homokkomárom polgármestere.
- Ebben – az anyagiakban és a munkában - is„partner” volt a helyi Német Nemzetiség Önkormányzat – hangsúlyozta a település elsõ embere. Elmondván még azt is, hogy összesen 1.2 millió forintból újították fel a házat, a tetõszerkezettõl, a szigeteléstõl, a vakoláson keresztül, az új nyílászárókon át, gyakorlatilag a-tól z-ig. A munkálatok dandárját elsõsorban közmunkások végezték, ám a helyi lakosok közül többen is közremûködtek a házacska építésében-szépítésében.
- A felújítás ideje alatt jött a gondolat, hogy valamilyen funkciót, rendeltetést sem ártana találnunk az épületnek.

Ekkor született az ötlet, legyen táj(ház)kuckó, ahol a népi értékek, használati tárgyak, komáromi kincsek egy helyütt találhatóak meg. Segítséget nyújtott ebben szinte a falu apraja – nagyja: volt, aki kézmûves remekeit adta oda jó szívvel, volt, aki sparhelttel vagy épp falvédõvel gazdagította a kis zugot. Ami a jövõben idõszaki kiállításoknak ad majd helyet, teret: a legelsõ tárlat pedig – amely már meg is tekinthetõ – Bella Józsefné kézimunkáit tárja a látogatók elé.
Az ünnepélyes megnyitót a szombati avatással egy idõben tartották, megfejelve mindezt - ahogy Homokkomáromtól el is várható – egy vigassággal, mulatozással teli délutánnal, estével is…

Szabó Zsófi