Mottó: A nemzet élete a kultúrával azonos, nem a politikai történésekkel, melyek csak átfutnak fölötte, mint a szél. A kultúra és a nemzet azonossága az a mindeneken felül álló erõ, mely ellen tehetetlenek a fegyverek, és mellyel szemben értelmüket vesztik a szögesdrótok.

/Wass Albert/

1989. óta ünnepeljük január 22-én a magyar kultúra napját annak okán, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc e napon tisztázta le a Himnusz szövegét Csekén. Ez a nap lehetõség mindannyiunk számára, hogy felelevenítsük hagyományainkat, erõsítsük a bennünk rejlõ nemzeti tudatot, s hogy adózzunk a kultúra minden területének. A magyar kultúra napjának hetében – s különösen 22-én – országunk majd’ minden településén kulturális programok sokasága várja az embereket, koncertek, kiállításmegnyitók, színdarabok, emlékestek. Nagykanizsán a város különbözõ kulturális intézményei összefogtak, s közösen állították össze a programokat az elmúlt hétre.
(További képek a Galériában)

Õsze András születésének 100. évfordulója és a kultúra napja alkalmából nyílt kiállítás a képzõmûvész grafikáiból és szobraiból a Thúry György Múzeumban.
A tárlatot Lehota M. János esztéta nyitotta meg, s méltatta a mûvész alkotásait. Elmondta, hogy a mûvészben megvolt az a fajta szociális érzékenység, amelynek hatására kereste a klasszikus formákat, ezekben a részletek másodlagosak voltak, sokkal inkább a vonalak és a vonalakban megnyilvánuló cselekvés, dinamika mutatkozik meg mûveiben. Õsze András nem ábrázol, nem allegorikus mûvész, nem eszméket próbál meg agyagba öntve illusztrálni, hanem belülrõl építkezve archetípusokat, õstípusokat juttat kifejezésre, amelyek mindannyiunkban közös elemként, a kultúra építõköveiként jelen vannak.
A mûvész 1909. január 14-én született Nagykanizsán, a világ sokféle táján megfordult, élt Magyarországon, Brazíliában, Peruban, az Egyesült Államokban, tanulmányúton járt többek között Olaszországban, Bolíviában, Görögországban, Spanyolországban, Franciaországban, Németországban, Libanonban és Izraelben.
A világ számos országának közgyûjteménye mintegy 85 mûvét õrzi. 1974-ben került kapcsolatba a nagykanizsai Thúry György Múzeummal, több alkalommal mintegy hetven grafikát és több mint hetven kisplasztikát ajándékozott a képzõmûvészeti gyûjteménynek., melynek egy része e kiállítás alkalmával február végéig tekinthetõ meg.

A Halis István Városi Könyvtár szolgáltatásait bemutató kiállítás
Minden évben bemutatja a városi könyvtár saját szolgáltatásait, s azoknak bõvülését az elõtérben elhelyezett plakátokon. Idén – a már meglévõ huszonnégy poszter közül – tizenhat került bemutatásra.
A megnyitón Czupi Gyula könyvtárigazgató elmondta, hogy a 2005-ben megjelent Halis Évkönyv az addigi összes plakátot tartalmazza, s maga az évkönyv is elérhetõ a könyvtár által mûködtetett információ-szolgáltató honlapon, a nagyKAR.hu-n.
A kiállítás célja, hogy az emberek megismerjék, milyen hasznos szolgáltatásokat tudnak igénybe venni a könyvtárban, s ezzel minél többen kapcsolódjanak az olvasók köréhez, ezzel növeljék általános mûveltségüket, kiterjesszék olvasási szokásaikat, s egyáltalán közvetlen részesei lehessenek a magyar kultúrának.
A kiállításmegnyitó elõtt a város kulturális intézményeinek képviselõi rövid szakmai megbeszélésen vettek részt, ahol arról esett szó, hogy ezután összefogva, közösen szervezik meg a nagykanizsai programokat, egyeztetnek egymással, valamint hogy hirdetik egyrészt a saját, másrészt a többiek programjait, ezeket együtt jelentetik meg a nagyKAR-on, illetve az intézmények falain falragasz formájában. Így elviekben nem fordulhat majd elõ, hogy egy idõpontban több intézményben is szerveznek programot.

Amatõr Artium
Több mint fél évszázada már, hogy elõször meghirdették az amatõr képzõmûvészeknek azt, a számukra megmutatkozási lehetõséget adó kiállítást – s egyben versenyt –, amelynek megyei tárlata január 22-én nyílt meg a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központ Õsze András Galériájában.
A XX. Országos Képzõ- és Iparmûvészeti Tárlat Zala megyei kiállítását Lehota M. János esztéta nyitotta meg, aki kifejtette az ’amatõr’ szó egykori, feledésbe merült jelentését. A szó latin eredetû, s azt jelenti: szerelmes, szeretõ. Olvasmányemlékeire hivatkozva az esztéta hímnemû szóként jelöli meg, s így – véleménye szerint – kifejezés a mûvészet hímsoviniszta gondolkodásmódját is jelzi. Azonban ennél sokkal erõteljesebb, mélyebb az, amit valójában jelent: az a szerelmes, aki a múzsákat szereti, viszont a múzsák hölgyek, nõnemûek, akik az éggel kötik össze az embert. Itt következik a paradoxon, hisz nem csak az éggel kötik össze, mert a szerelmes férfinak a párja a szerelmes nõ, az amata, a terra amata, vagyis a Földanya, maga a natura, a természet, amelynek nõiességét, nõiségét, megmûvelni, értõ kezekkel megmunkálni annyit tesz: culto, cultare – a kultúra; megmunkálni azért, hogy mindazt a csodát és lehetõséget kiemelje, kibontakoztassa, vagyis formává alakítsa, ami benne lappang.
Dóri Éva, a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus képzõmûvészeti referense szakmai beszédében kitért a legfontosabb szempontokra, amely alapján a zsûri értékelte a beadott pályamûveket: így kiemelten figyeltek a technikai tudásra, a kompozicionális tudásra, a vizuális szemléletmódra és természetesen az alkotó egyéniségére, személyiségére. Tanácsként elmondta a megjelent amatõr mûvészeknek, hogy nagyon fontos az, hogy csoportban is dolgozzanak, így meglepõen sok mindent tanulhatnak egymástól, s ha még egy tanár is irányítja a csapatot, mérhetetlen fejlõdésen mehetnek keresztül.
A háromévente megrendezésre kerülõ megmérettetés országos tárlatának megnyitójára május 8-án Budapesten kerül sor a Vajdahunyad várában, amelyen biztosan ki lesznek állítva annak a három zalaegerszegi, és egy keszthelyi mûvésznek az alkotásai, akik most a Zala megyei tárlatról oklevéllel térhettek haza. A többi résztvevõ emléklapot kapott, köztük öt nagykanizsai alkotó is, akik mindannyian festménnyel neveztek: Bóha Lászlóné, Csetey Mária, Horváth Lászlóné, Munkácsi Zsolt és Németh Lászlóné. Negyvenhat alkotó összesen 146 pályamunkát adott le a Zala megyei fordulóra, melybõl a zsûri 74-et tartott érdemesnek arra, hogy a nagykanizsai tárlaton bemutatásra kerüljenek. Az alkotásokat február 12-ig tekinthetik meg.

A Magyar Kultúra Napja a Népmûvészet nevében
A népmûvészet jegyében telt a VOKE Kodály Zoltán Mûvelõdési Ház Magyar Kultúra Napi megemlékezése, amelyen minden korosztály képviseltette magát.
A jelenlevõket Marton István polgármester, valamint Kámánné Szép Terézia, az intézmény vezetõje köszöntötte. Mindketten kiemelték, hogy a Magyar Kultúra napján különösen fontos felhívni a figyelmet azokra az értékekre, amelyeket évszázadok viharait átvészelve sikerült mégis megtartanunk. Ezeket az értékeket õriznünk kell, s továbbadni az utánunk következõ generációknak. Marton István polgármester még azt is hozzátette, hogy szerinte az is megérzi az ünnep lényegét, aki leemel egy könyvet a polcról nagyjainktól, Aranytól, Petõfitõl, Kosztolányitól, vagy otthonában felcsendül Bartók vagy Kodály egy-egy ismert dallama.
Az esten hét fellépõ bizonyította, hogy a népmûvészet még egyáltalán nincs kihalófélben, s bizony a legkisebb gyerekek is megmutatták, hogy mennyire élvezik a néptáncot, a népzenét. A Pántlika Néptánc csoport egy palotást adott elõ, õket a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Mûvészeti Iskola népzene szakos növendékei követték. A Kodály Zoltán Énekkar népdalokat adott elõ, majd a jelenlevõk Gazda Zoltántól Móra Ferenc A hegedû címû versét hallhatták. A Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Mûvészeti Iskola 4. osztályos népdalcsoportja után a Mamik Hagyományõrzõ Dalkör zárta a produkciók sorát.

S.E.