Nem egyszer köszön el az ember (persze, nem mindig kellõ komolysággal) azzal a felhívással: „Jövõre veled ugyanitt”. Szeretõk között, míg a hormonok csúcsra-járatása folyik, inkább büntetésnek minõsülhet e tétel - mármint belegondolni az idõszakba, annak picit sarkítva 365 vagy netán 366 napjába...

A HSMK-ban a napokban színre vitt romantikus vígjáték darabbeli szereplõi, bizonyos Doris (Bánfalvy Ági) és George (Harmath Imre) is hasonlóan gondolkodtak errõl - az elsõ 10 évben... Aztán persze, felfedezik a másikban a (testi) örömforráson túli embert is, s máris, az egyéni, saját gondok terítékre kerülése végett, egymás lelki támaszaként (esetleg lelki-szemetesládájaként) is mûködnek egymás mellett - legalábbis a „látottak” szerint.

A Dorist megformáló Bánfalvy Ági színésznõ számára az amerikai „fíling” már csak azért sem lehet idegen, hiszen jó néhány évig az Egyesült Államokban élt - bár a vígjáték korszaka azért valamivel korábbra datálható, egyben majd’ három teljes évtized amerikai hányattatásait is felölelõ idõszak.
Talán a cselekménynél izgalmasabb is, hogy miként kerül terítékre az USA társadalmi, politikai, gazdasági helyzete Doris és George viszonyában.
Mi több, benne foglaltatnak azok a „varázslatos ’60-as évek (vége)”, egyebek mellett Woodstockkal, Vietnammal, szóval olyan érdekes és jelentõs „epizódokkal”, mely mélyen benne gyökerezik az onnan érkezõ, érkezett hatásokban. Vietnam (a tapasztalatok szerint) egyszerûen kihagyhatatlan, s nagyon sokan az akkori világrengetõ hatását várják az aktuálpolitikai helyzettõl is, bizonyos Barack Obama hivatalba lépése után.
S ha már Obama szóba került, õ remélhetõleg nem jut Richard Nixon 1974-es sorsára, mely végül lemondásába torkollott. Mindenesetre az obamai eskütétel rögtön „koronabillenõs” bakit tartogatott, nem árt tehát vigyázni, ha igazán sorsfordító tetteket akar véghezvinni.
Polgár László