Iustitia est regnorum fundamentum. A jog az országok talpköve – hangsúlyozta a 48-as gyalogezred felújított emlékmûve talapzatának átadásán Cseresnyés Péter polgármester, országgyûlési képviselõ.

„A mai napon azért találkozunk – folytatta ünnepi beszédében a városvezetõ –, mert jelképesen ezzel az ünnepséggel kívánjuk leleplezni a 48-as gyalogezred emlékmûvének megújult talapzatát, és hogy egyben méltó módon megemlékezzünk közös múltunk hõseinek tetteirõl.

Mert mi itt mindannyian fontosnak tartjuk, hogy a megérdemelt helyükre kerüljenek az életünket alapjaiban meghatározó értékek, a múlt elismerése és annak jelenünkbe való integrálása. Mert valljuk, hogy mindazok, akik emlékeznek, képesek csak meghallgatni elõdeik tanácsait, meghallgatni a saját múltjuk üzenetét.
Az emlékezés ezáltal az alapját jelenti minden közösségi létmódnak, hiszen csak az õseink nagyságának tudatában, az õ vállukra támaszkodva láthatunk messzire, a jövõ irányába mi magunk is.
És ahogy egy posztamens fel kell, hogy emelje és alátámassza a történelem nagyjainak mûvészien megmunkált alkotását, ahogy az alapzat ereje szükséges egy épület stabilitásához, úgy a társadalmunk és a nemzetünk számára is az értékeink, a hagyományunk és a hõseink, vagyis a közös történelmünk tisztelete kell hogy jelentse a megingathatatlan talapzatot.”
Ezt az érzést Jules Verne örökbecsû megfogalmazásában idézte a polgármester: „Elmúlhatunk, de cselekedeteink nem tûnnek el nyomtalanul, örökké élnek az örökké tartó eredményekben és következményekben. Vándorok vagyunk, de lépteink nyomát nem fújja el a szél, semmi sem történhet, ami nem a múlt következése lenne, hiszen a jövõ is csak a múlt folytatása.” E nélkül a szemlélet nélkül nem lehetséges, hogy közösségünk hosszú távon, évszázadokon, sõt évezredeken keresztül fennmaradjon, és olyan értékeket teremtsen, mellyel nyomot hagyhat a jövõ generációi számára is. E nélkül nem lehetséges, hogy az ég felé tekintve biztosan megvethessük lábunkat a világban, és kiállhassunk egyenes derékkal olyan értékekért, mint amikért a 48-as gyalogezred is küzdött a Nagy Háború folyamán.”
„Nem feledhetjük – fogalmazott Cseresnyés Péter –, hogy a sikeres jövõ lehetõsége is mindig azon áll, hogy mennyiben vagyunk képesek a múlt örökségét, erkölcsét és hagyományát beépíteni az idõ folyamatába, a mindenkori jelenünk értelmezési keretrendszerébe. Mert ha egy közösség nem tud, vagy nem akar emlékezni múltjára, megtagadja alapjait, szellemi talpkövét, akkor annak a közösségnek az lesz a sorsa, hogy megismételje e múltat. Azok, akik hátat fordítanak a történelemnek, elõbb-utóbb ismét szembekerülnek vele. És jól ismerjük a történelmünket, annak feldolgozását és emlékezetpolitikáját az elmúlt évtizedekbõl. Pontosan tudjuk, hogy alig volt olyan idõszak, amikor ne a hamisítás vagy az elhallgatás lett volna az uralkodó, eltorzítva múltunkat és örökségünket. Darabokra zúzva téves ideológiák és eszmék segítségével identitásunkat, és ezzel belekényszerítve Nagykanizsa polgárait abba a gyökértelen körforgásba, melynek révén újra és újra szembe találtuk magunkat a saját történelmünkkel.
Ideje volt tehát annak, hogy Cseh Tamás szavait idézve: a feje tetejérõl a talpára állítsuk egész hagyományunkat, városunk és közösségünk történelmi örökségét, ezzel is újraalapozva a sikeres jövõnk esélyét – tért rá az ünnepi szónok a mai nap egyfajta szimbólumára –, hiszen a mai ünnepi emlékezéssel és közös avatóval példát mutatunk arra, hogy igenis lehetséges megújítani az alapjainkat, és újjáteremteni ezáltal közösségünk életét és jövõbeni reményeit. Hogy igenis lehetséges kiegyenesíteni az idõt, és a múltból a jelenen át a jövõ irányába haladni. Csak bátor szembenézés és elkötelezettség kell hozzá.
Ahogy az elmúlt évek is ezt az akaratot és szemléletet mutatják fel, aminek következtében erõssé vált Nagykanizsa jövõjének a talapzata is. Így valóban megnyílt a lehetõség arra, hogy erre a szilárd és megbízható talpkõre felépítsük a jövõnket, tanulva és meghallgatva egész történelmünk és múltunk, a 48-as gyalogezred üzenetét és igazságát.
A ma célja tehát az, hogy folytassuk a jövõbe vezetõ út lépéseit. Az elkezdett közös terveket és munkát elvégezzük, már ami a mi generációnknak, a mi mai Nagykanizsánknak feladatként megadatott. Mert, Balla D. Károly kárpátaljai magyar író megfogalmazásában: „Az idõnek nincs lábnyoma. Jelet te hagysz a járt idõben.” – e gondolatokkal fejezte be avatóbeszédét Cseresnyés Péter, melyet Jerausek István szavalata, majd a történelmi egyházak képviselõinek áldása zárt.

Kanizsa

További képek a galériában.