Október 6-a van, az aradi vértanúk gyásznapja. Ma azokra a hõsökre és áldozatokra emlékezünk, akik az egész magyar történelem során életüket adták a mi jövõnkért, azokra a vértanúinkra és mártírokra, akik életüket, fiatalságukat adták a magyar szabadságért. Az 1848/49-as forradalom és szabadságharc hõsi halottainak tiszteletére rendezett városi megemlékezésen immár hagyományosan a Hevesi Sándor Általános Iskola diákjai adtak mûsort az Aradi udvarban. Ünnepi beszédet Dénes Sándor alpolgármester mondott.

„Kiss Ernõ, földesúr, Vécsey Károly, gazdag fõúr, Leiningen-Westerburg Károly, elszegényedett német arisztokrata, Damjanich János, szerb nemzetiségû hivatásos katona, Nagysándor József, republikánus demokrata, Lázár Vilmos, vasúti fõtisztviselõ, Schweidel József, osztrák nemességet kapott õrnagy, Török Ignác, mérnök, Dessewffy Arisztid, magyar nemes, Láhner György, iparszervezõ, Poeltenberg Ernõ, az osztrák felsõközéposztály tagja, Knezic Károly, egy horvát határõr sarja, Aulich Lajos, egy pozsonyi fogadós gyermeke, Batthyány Lajos, Magyarország elsõ alkotmányos miniszterelnöke.
Olyan emberekre emlékezünk a mai napon, akik 165 évvel ezelõttig a saját álmaikat álmodták, egyéni sorsukat követték, a számukra legfontosabb értékek mentén élték az életüket. Olyan emberekrõl szólunk ma, akik különbözõ nemzetek és nemzetiségek tagjai voltak, más nyelveket beszéltek és más kultúrában gyökereztek. Saját életüket és jövõjüket úgy tervezték, ahogy azt családjuk és származásuk, lehetõségeik és álmaik engedték nekik, ahogy az õ egyéni indíttatásuk vezérelte õket. Bizonyára megvolt a maguk életére vonatkozó céljuk, létezett egy olyan, a saját életüket meghatározó elképzelésük, amely sikeressé és elismertté tette volna õket személyes létezésükben – hangsúlyozta ünnepi gondolataiban Dénes Sándor, majd így folytatta: azonban ezt már soha nem tudjuk meg. Mert a számos érték és jellemvonás közül, amely egyénivé, vagyis teljesen különbözõ egyéniséggé alakít mindannyiunkat, így e kiváló férfiakat, a számos teljességgel eltérõ karakterjegy és vonás között volt egy kiemelkedõ, amely õket mégis eggyé, így közös sorsúvá tett. Victor Hugo szavaival, ami megmutatta a pillanatnyi emberben az örök embert. Ez a szabadság, a függetlenség eszméje, a magyar szabadság és a magyar függetlenség kivívásának vágya volt. Azok az értékek, amelyek lehetõvé tették, hogy ma, mi mint a magyar közösség tagjai, mint a magyar nemzet polgárai itt lehetünk – emlékeztetett. – Itt állhatunk, és tervezhetjük a jövõnket, álmodhatjuk személyes és együttes álmainkat, hogy létezhetünk szabadon és függetlenül.
E kiváló férfiak, e hõsök és az áldozatukkal, a mi igazságunkká lett értékek jelentik egész modern történelmünk alapját, belõlük származik a bátorságunk és a ránk oly jellemzõ kitartás és kiállás. Belõlük származik az identitásunk is, akár a gyümölcs a magból – világított rá példájukra János evangéliumának soraival az ünnepi szónok: „Bizony, bizony mondom néktek: ha a földbe esett búzamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” – Vértanúink azok, akik életüket áldozva elültettek egy magot, amelynek gyümölcseibõl mi magunk is szakíthatunk, mert dönthetünk életünk és jövõnk alakulásáról, beleszólhatunk a világ sorsának menetébe, és kiállhatunk szuverén nemzeti létünk és hagyományunk értékeiért.
Elõttük kívánunk ma fejet hajtani, köszönetet mondva az utókor nevében. Hiszen minden folyamatosság, minden tradíció, mint egy fa, a saját gyökérzetébõl fejlõdik és
bontakozik ki. Erõt, táptalajt és hitet adva az ágaknak és a lombnak, mely a fény és az ég felé törve így képes csak gyümölcsöt teremni. Ám ha ezen ágak, a generációk sokasága megfeledkezik saját gyökérzete létezésérõl, ha elfelejti hõseit, akkor nem lehet méltó a szabadság és a kiteljesedés lehetõségére sem. Nem lehet méltó, hogy szuverén és erkölcsös közösségként a világ elé álljon, és büszkén hirdesse függetlenségét és különlegességét.
Emlékezzünk tehát méltón – szólította fel az egybegyûlteket ünnepi beszédének zárógondolataként Dénes Sándor alpolgármester –, mert erre tanít minket a történelem, az emberi közösséghez való tartozás kötelessége, és a hûség. És, legfõképp, erre tanít minket emberségünk ténye és igazsága, az erkölcsi törvény.”
Az ünnepi mûsor a hagyományõrzõ huszárok közremûködésével, koszorúzással zárult az Aradi udvarban.
A hagyományoknak megfelelõen délután a Székely kertben folytatódik a megemlékezés. A hagyományõrzõ huszárok nyomában 14 órakor indul el a Hevesi iskola és a Keleti városrész menete a Polgári Kanizsáért Alapítvány szervezésében a Székely kertbe. A nyergestetõi szabadságharcosok emlékfenyvesénél szintén Dénes Sándor alpolgármester mond ünnepi beszédet.

Kanizsa

További képek a galériában.